- Gegő Rebeka beszámolója -

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy újra beszámolóírásba kezdhetek, ami azt jelenti, van miről beszámolni. :)

Ezúttal is megpróbálom összefoglalni a magam módján mindazt, ami okot adott erre a beszámolóra.

Közel tíz hónapot kellett várnom, de újra eljött a napja annak, hogy koncertélményben lehessen részem. E nap, vagyis 2011.05.17-e örökre bevésődik az emlékezetembe.

Szárnyra kapott a hír, hogy egy X- faktoros koncertturné keretében, Tabáni István az est vendégeként, több erdélyi városba is fellép. Ennek nagyon örültem, de kezdetben nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy bármelyik fellépésre is lehetőségem lesz elmenni. Ettől függetlenül egy kis információgyűjtésbe kezdtem, és találtam egy oldalt, ahol koncertbelépőt lehetett nyerni. :)

Időközben Iruék kiválasztották az egyik fellépési helyszínt, ami Csíkszeredához a legközebb van, így már én is kezdtem bízni abba, hogy mégiscsak láthatjuk Istvánt, mégpedig Székelyudvarhelyen. (Ahogy nemrég megtudtam az égiek kegyesek voltak hozzánk, kész szerencse, hogy a székelyudvarhelyi koncertet választottuk, mert a hasonló távolságra lévő gyergyószentmiklósi koncert elhalasztásra került)

A korábban említett oldalon figyelemmel kísértem, hogy mit kell tennem, ahhoz hogy tiszteletjegy tulajdonos legyek. :) A koncert előtti hétvégén meghirdettek egy játékot, mely szerint a fellépő X- faktorosokról mondókákat kellett írni. :) Nem igazán tetszett a feladat (inkább írtam volna Istvánról), de gondoltam nekem annyit megér, hogy láthassam Istvánt, így írtam öt mondókát és a koncert előtt egy nappal megnyertem a tiszteletjegyet. :) Nagyon örültem neki, különösen, mert a tiszteletjegy a koncertbelépőn kívül a közönségtalálkozón való részvételre is lehetőséget adott volna. Amint később megtudtam a korábbi X- faktor koncert során meghirdetett közönségtalálkozó kudarcba fulladt (nem a szervezők hibájából), emiatt most nem szervezték meg. Ebből kifolyólag a legtermészetesebb nyugalommal készültem a koncertre, abban a hitben, hogy személyes találkozásra nem lesz lehetőség.

Eljött a várva várt nap, utunk most is a kanyargós hargitai hegyek közt vezetett Udvarhely felé, ahová a kezdés időpontja előtt meg is érkeztünk. A koncertnek helyet adó sportcsarnok, majdnem teljesen tele volt mikor bementünk, de azért sikerült szabad ülőhelyet találni. A színpad előtti térre is be lehetett menni, ahol már szintén nagy tömeg sorakozott, a fényképezés reményében én is itt kerestem egy erre alkalmas helyet.

Kevés várakozás után elkezdődött az előadás, néhány helyi táncos és énekes nyitotta a műsort. Nagy meglepetésünkre és egyben örömünkre a feltételezésünkkel ellentétbe, épp István volt az első fellépő.

Sokat adott nekünk, ajándék volt minden egyes dal, minden egyes perce.

Azt hiszem, már nem tudok olyan méltatást írni, amit ne írt volna le valaki, István valamely koncertjét követően. Felemelő volt újra hallani, bár Editünknek köszönhetően rengeteg videó felvételt láthatunk (amiért mindig nagyon hálásak vagyunk), így élőben hallva, még a levegő is más, különös varázsa van hangjának, és annak az átélésnek, amit kaphatunk Tőle, ha a színpadra lép.

Mindezt nem lehet meghatottság nélkül hallgatni, szemlélni, aki nyitott mindezek befogadására, érzi, hogy nem csak gyönyörű dalokat és tiszta, utánozhatatlan hangot kapunk, egy a „művész” megnevezést méltán kivívott előadótól, hanem mérhetetlen szeretetet, mely sok mindenre lehet gyógyír, és melyre oly szüksége van mindenkinek. Mindezen kívül őszinte, elgondolkodtató szavakat, szívhez szóló gondolatokat, melyek mesteri módon vannak összefűzve a dalok között.

A megszokott siker most sem maradt el, attól függetlenül sem, hogy ez tulajdonképpen egy x- faktoros koncert volt, így a közönség nagy része valamely x- faktoros miatt ment a koncertre.

Az est folytatásáról még nem volt pontos elképzelésünk, akiért mentünk azt hallhattuk, így miután István bejezte, gondoltunk egyet és megkerestük a sportcsarnok művészbejáróját, hogy kicsit érdeklődjünk, elsődlegesen arról, hogy hoztak-e CD-t, esetleg lenne-e lehetőség találkozni vele. A CD tekintetében nemleges választ kaptunk, a találkozás esélyére pedig, egy fellépő (talán helyi táncos) felajánlott segítsége, adott egy kis reményt. Ebben bízva, hogy ígéretéhez híven szól Istvánnak, hogy várják a bejárat előtt, a várakozás izgalma lett úrrá rajtunk. :)

Iruék egy idő után visszamentek a nézőtérre, mert lánya Anna, a másik kedvencet Vecát is látni szerette volna, így egyedül folytattam a várakozást. Bár a találkozásba induláskor nem reménykedtem, ennek ellenére magammal vittem a „Gyönyörű szép” szórólapját, amit még decemberben Adritól kaptam (köszönet érte Adri), ezt szorongattam a kezembe várakozás közben.

Időközben ki-be járkáltak a fellépők, káros szenvedélyüknek hódoltak, :) többek közt volt „szerencsém”találkozni a Norbival; kicsit később néhány szervezővel és a Tomival is (Ő még köszönt is, amit becsültem benne). Ekkor történt meg az, ami számomra meseszerűvé tette ezt az egész estét. :) A Tomi észrevette a kezemben lévő lapot és megkérdezte a szervezőket, hogy valaki szolt-e Istvánnak, hogy várják idekint. Ennek hatására az egyik szervező hölgy megígérte, hogy bemegy és szól Istvánnak. Nem is hittem a fülemnek, hogy talán néhány perc múlva kisétál István is a bejárat elé, és létrejöhet az a várva várt találkozás.

Néhány perc múlva a szervező hölgy behívott a halba és kihívta Istvánt az öltözőből. Sok hang nem jött ki belőlem a hirtelen találkozás miatt, csak átadtam a lapot és megkértem, hogy írja alá. :)

Nem mondott semmit, de csodálkozva nézte, hogy itt Székelyföldön ilyen szórólapot ad valaki a kezébe. Miután aláírta, megkérdeztem, hogy egy kicsit tudna-e maradni, mert itt van a barátnőm is a lányával és ők is, szeretnének találkozni vele. Azonnal hívtam Irut, hogy jöjjenek, mert ott állok István mellett, mégpedig bent, ahová elméletileg nem lehetett bemenni. :) Rövid idő múlva már bent is voltak Iruék.

István számára hamar kiderült a beszélgetés során, hogy zenei pályafutását, művészi tevékenységét másfél éve hűen követő rajongók vagyunk. :) Hamarosan szóba került a kedvenc téma, a festészet is, többek közt beszéltünk a homorodszentmártoni festőtáborba készült festményekről és a „Válaszúton” című festményről is, mely egy erdélyi tájhoz, a Kossuth sziklához hasonlít, amint megtudtuk, nem itt készült. :)

Iru egy újabb próbálkozást tett CD ügyben, és Istvántól is megkérdezte, szerencsére volt nála egyetlen példány, ami hamarosan névre szóló dedikált példánnyá vált. :) A fotózkodás ideje is eljött, elkészültek a közös képek, amely számomra nagyon emlékezetes pillanat, hisz (a legutóbbi sikertelen próbálkozás után) ez lett az első közös fotó. :)

Még váltottunk néhány szót a bözödi fiERD táborról, ahol István az idén is fellép, utána elköszöntünk, az újabb találkozás reményében.

Összességében hatalmas élmény volt az a jó néhány perc, amíg István társaságában voltunk, bár nagyon fáradt volt, megtisztelt a figyelmével, áldozott ránk az idejéből, ami mit sem bizonyít jobban, mint a rajongói iránti tiszteletét és szeretetét, amiért végtelenül hálásak vagyunk neki.

Reméljük mindezért cserébe mi is, tudtunk adni egy falatkát abból a szeretetből, ami másfél éve rajongóvá tett minket.

Miután kijöttünk tudtam meg Irutól, hogy amíg én egy véletlen folytán az ajtón belülre kerültem, hatalmas szervezkedés, telefonálás folyt a háttérben. Köszönjük Editnek és mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy ez a meseszép este létrejöjjön, és ez által hozzájárult ahhoz is, hogy az álmom valóra váljon. :) Itt szeretném megköszönni Iruéknak, hogy ezúttal is elvittek engem a koncert helyszínre és természetesen nektek is hálával tartozunk, akik gondoltatok ránk, szorítottatok értünk. :)

Csak remélni tudom, hogy lehet még részem hasonló élményben, és talán nem kell ilyen hosszú hónapokig várnom rá.

A sok élmény mellett, számomra ennek az estének tanulsága is van, hogy a türelemnek és a kitartásnak előbb utóbb meg lesz a gyümölcse.

Fogadjátok szeretettel készült képeimet: https://picasaweb.google.com/gegorebi/TabaniIstvanSzekelyudvarhely20110517#

Köszönöm, hogy elolvastátok a regényszerűre sikerült beszámolómat!

Rebi