Szondyka története:

Nos, a történet előzményeként tudni kell, hogy tegnap lent anyósoméknál beszélgettünk Istvánról! Megbeszéltük milyen csodás volt a Gálán, meg ilyenek! Nagyon örültem, mert kezdtem Anyósomon is a rajongás jeleit felfedezni. Egyszer csak férjem - aki annyira nem nagy rajongó - elkezd nevetni...Próbáltuk kifaggatni, hogy mit nevet, de nem mondott semmit, csak, hogy: "majd megtudjátok"!

Ma reggel egyszer csak csörög a telefonom! Na, vajh' ki lehet az? Nézem a kijelzőt: "Tabáni István hív"!

Egy pillanatra összezavarodtam: Ez lehetetlen!!!Micsoda? Kizárt! Felveszem, és ki szól bele???

A férjem, aki előző nap átírta a telefonszáma mellett levő nevét hőn szeretett Istvánunkéra! :)

Mindezt még megspékelte: "Óvatosan, ki vagy hangosítva!" :)  Gondolom a fél műszak azt hallgatta, hogy én hogy reagálok!!! :D

Gábor verse:

Tabáni István

Ő Tabáni István, ki a semmiből jött.

Talán Isten küldte, énekes hírnököt.

Kit azért küldött, hogy hirdesse az igét,

Hogy megfogja sok elesett ember kezét.

Kinek hangjában rejlik csodás ereje,

Könnyet csal emberek szemének ezreibe.

Kinek sorsa reményt önt a szívekbe,

Ki emberek ezreit repíti a mennyekbe.

Kinek ha meghalljuk zengő, tiszta hangját,

Elfelejtjük életünk minden apró gondját.

Reményt önt minden megtört szívbe,

Hogy az élet még nincs teljesen veszve.

Ő az ember kiért még várjuk a csodát,

Őt úgy hívják: Tabáni István!