Ezúttal egy olyan rajongótársunk írását olvashatjátok, akinek sajnos még nem sikerült találkoznia Istvánnal. Pedig nagyon készült, és csoálatos ajándékot készített Istvánnak. Mi, akik ott voltunk a Camponában Simon Barbival, már láthattuk a készített meglepetést. Itt megnézhetitek! Remélem, jövő héten Szombathelyen István is látni fogja!

Sziasztok kedves klubtagok! Most egy élménybeszámolót kellene írnom. Olyat, ami Tabáni Istvánról szól, a várva-várt találkozásról, az eufórikus örömről, arról, hogy milyen hálás volt a tekintete, mikor átadtuk a kis meglepetéseinket. Mellékelnem kéne egy közös fotót, amin mindketten aranyosan mosolygunk ( :, egy dedikált képet, amelyen ott van az ő gyönyörűséges aláírása. Sajnos ez most mind elmarad, mint ahogy az ő érkezése is meghiúsult.

Remélem nem untatlak titeket, ha leírom milyen is volt az a vasárnap számomra. Az indulást természetesen lázas készülődés előzte meg. Mit vigyek, mit ne vigyek, minek örülne igazán, ez nem lesz jó, az jó lesz, ez túl elcsépelt, hoppá megvan... Szóval lázban égtem, és bár tudtam, hogy ennyire azért mégse kéne beleélnem magam a nagy találkozásba, elkerülhetetlen volt. Én már csak ilyen vagyok, tudtam, hogy "minden nem biztos" - ahogy az egyik tanárom mondaná -, mégis elképzeltem annak a napnak minden egyes percét. DE! Felesleges siránkoznom, hisz "mindenkinek eljön az Ő ideje" ( : És ami a legfontosabb, végre találkozhattam közületek pár emberrel, Adrival és a férjével Arnolddal, Attilával és az ő kedves feleségével (bocsáss meg drága Attila, elfelejtettem a nevét :)), Eszterrel, Anikóval, a férjével és kicsi lányával Laurával, dorisszal, és Timivel.
Nehéz ám rólatok írni, megfogalmazni, szavakba önteni az érzéseket. Számomra lehetetlen vállalkozás, mert  - Hernádi művésznőnk szavait kicsit átfogalmazva - "amit érzek a szívemben, azt csak maaaaajdnem egészen tudom megmutatni". Azért teszek egy próbát. 
Adriék... Hát, ők felettébb kedves emberek, rögtön úgy kezeltek, mint egy családtagot, közvetlenek és aranyosak voltak. Megvendégeltek, Adri megmutatta a dedikált Istvános naptárát és a képet, amit Attiláéktól kapott, ettünk-ittunk, beszélgettünk és aztán indultunk Attiláékhoz. Na, ez nem ment zökkenőmentesen, de erről majd Adri ír, ha van hozzá kedve. Vagy inkább szegény Arnold ( :
Attila, az "utak királya" és egyben idegenvezetőnk ( : eljuttatott minket a Camponába. Érdekes, hogy Attila volt az egyetlen ember, akitől pontosan 'azt kaptam, amit vártam', vagyis, pontosan ilyennek képzeltem el őt. Segítőkész és...jófej na! Sorolhatnám még a csak szigorúan pozitív jelzőket, felesleges ( : Ajánlom figyelmetekbe ( :[Aztán vigyázz, mert a végén még megrohamoz a sok H1A1 rajongó ( ; ] És hát Eszter! Eszterkém, te egy nagyon klassz csaj vagy barátom ( : Temperamentumos, 'dőlbelőleaszó' ember,  ja, és kiváló 'vigasztaló' (: . Jól elvoltunk amúgy, kávézgattunk, beszélgettünk, fotókat készítettünk [majd kérem őket! :)] cikiztük Brasch Bencét, Eszterrel csak azért is énekeltünk Don't stop me now-t ( :....  Valahol most jönne az a rész, hogy 'és akkor megjelent István...' [De megtudtuk, hogy István nem jön, mert beteg. :( ]ehelyett megjelent André, aki...inkább hagyjuk, kit érdekel mit gondolok róla. Csak annyit fűznék hozzá, hogy a fellépése után ott jött el mellettünk  három biztonsági őrrel, és akkor rögtön az jutott eszembe: Jézus, ha István lépkedne most itt, őt mennyi biztonsági őr venné körül?! [És rajtunk hogy jelennének meg a T1I1 fertőzöttség tünetei? Biztos nem sikítoznánk, mint az André-rajongók, én maximum csendesen összeesnék és annyi (:]
Csodás volt az a tegnapi nap, miattatok. Még csodásabb lett volna, ha István is ott van. Ezt itt és most, ha nehezen is, de el kell fogadni és le kell nyelni, menni kell tovább...  
István, pihenj sokat!
Sok-sok puszi nektek, én ennyi voltam dióhéjban. ( :

Simon Barbi