A Múzeumok éjszakájának programjai már délután elkezdődtek, a városban mindenfelé nyoma van ennek, leginkább talán a közlekedésben, amikor is a Várba menő 16-os busz Deák téri megállójában negyed órát kell várnunk egyre csak szaporodó emberáradatban. Aztán mikor felpréselődünk a nagy nehezen megérkező minibuszra és elindulunk, az is kiderül, hogy nem a megszokott útvonalon, a Lánchídon, hanem annak lezárása okán (mert miért ne ekkor zárnák le egy másik rendezvény miatt???) jókora kerülő úton, a csúcsforgalomban araszolgatva, fékezésekkor utastársainkra borulva közelítjük meg a Dísz teret. Ennél azért korábban szerettünk volna ideérni, hiszen egyrészt várnak már az általam vett karszalagokra, másrészt pedig fogalmunk sincs, hogy a színpad előtt mi vár ránk és szeretnénk minél jobb helyről végignézni az előadást, tehát szaporázom lépteimet, később majd úgyis találkozunk minden ismerőssel.

A színpadon még a Kerekes Band produkciója zajlik, őszintén szólva nekem a hihetetlenül rosszul beállított hangtechnika és az össze-vissza mindenfélét játszó hangszerek félelmetes zavarodottságát hallva egy szó jutott eszembe: kakofónia. Na, de ne bántsuk ezt a drága együttest, hiszen láthatóan néhány tucatnyi huszonéves rajongó csak miattuk van jelen. Szerencsére hamarosan véget is ér ez az előadás, és a színpadra érkeznek a zenészek, Máté Péter egykori kísérőegyüttesének, a Főnix zenekarnak tagjai. Ilyenkor természetes, hogy az előző társaság összepakolja motyóját, a következő együttes pedig felszereli a sajátját, beállítják az egyes hangszerek és az ének összhangzását, azt hiszem ezt technikai beállásnak hívják. No, csak azért írom le mindezt, mert már ekkor is akad mellettem egy türelmetlenkedő úriember, a következő mormogással: "Miért nem otthon gyakorolnak?" Hát hiába, aki csak Múzeumok éjszakája alkalmából lát élőzenés produkciót, annak meglepő lehet, hogy a tökéletes előadás érdekében mindent be kell állítani.

És az előadás tökéletes! Az első két dalt még a Főnix énekese, Leslie adja elő, láthatóan otthon van a színpadon, rutinosan azonnal tapsra buzdítja az egyre nagyobb számban összegyűlő nézőközönséget. A Nemzeti Galéria előtti Savoyai téren becslésem szerint körülbelül kétezer ember nézi végig a főként Máté Péter dalaiból összeállított koncertet, melybe a harmadik számtól színpadra lépő Tabáni István azért belecsempész két saját slágert is, az egyik a Fonogram-díjas Gyönyörű szép, a másik pedig az általa komponált Nem lesz már. Néhány dal előadása közben István megcsillogtatja gitártudását is, mégpedig azon a hangszeren, melyen még Máté Péter is játszott egykoron. A gitár hangolása eltart néhány percig, melyet egy másik türelmetlenkedő, egy fiatalabb srác nem állhat meg szó nélkül, valahogy ezen az estén mellém sodródnak ezek a ki tudja hová siető emberkék. De hát nézzük a dolog jó oldalát, hiszen ők nyilván most először hallják énekelni Istvánt, aki ha gitárhangolásban még nem is világrekorder, de amit énekprodukciójával nyújt, azt csak kevesen tudják felülmúlni manapság.

A koncert közben az amúgy is lenyűgöző éjszakai Duna-parti háttér még egy tűzijátékkal is színesedik, de a legfőbb fényt a tökéletes zenészek és vokalisták, és természetesen Tabáni István előadása adja ennek a bő egy órás felejthetetlen koncertnek. Az utolsó dal az Elmegyek lenne, csakhogy István még egy meglepetéssel készült, melyet kedvesének Csillának ígért meg. A dal címe Érzés, melyet István á capella, azaz hangszeres kíséret nélkül ad elő. A zenészek szép csendben távoznak a színpadról, a fények kialszanak, és István egy szál magában, szembenézve kétezer emberrel lehunyja szemét, megkeresi a belső hangot, a "zenei alapot", és elénekli ezt a csodálatos dalt, hibátlanul, hátborzongatóan. Ez az est fénypontja és méltó lezárása.

Éjszakák és nappalok: https://www.youtube.com/watch?v=fvPxMfOSC4Q

Engedj el: https://www.youtube.com/watch?v=3bzfNUJntCc

Elmegyek: https://www.youtube.com/watch?v=wt-23ecACVU

Érzés: https://www.youtube.com/watch?v=2UG9crrITgc (ez a videó Buzma Anna felvétele)

........................................................................................................................

Itt véget is érhetne ez a beszámoló, de mintegy ráadásként még néhány gondolatot szeretnék megosztani a másnapi Kapcsolat koncertről is. Először is fogalmam sem volt, hogy ki a fene ez a Ke$ha, akit a fő attrakciónak szántak és aki miatt tomboló és sikítozó tinik serege gyűlt össze a hatalmas méretű színpad előtt. Utánanéztem, a Facebook-on több, mint 14 millióan lájkolták, világszerte több millió lemezét adták el. Én azt gondoltam, ő is olyan kis szexi énekesnőcske lesz, mint Shakira vagy Kathy Perry, aki megriszálja a fenekét, kirakja a melleit, mert hát manapság az amerikai slágergyárakban általában nem a zenei produktum számít, illetve mindent jobban el lehet adni széplányokkal, ügyes táncosokkal, nagy látványelemekkel körítve. Nos hát ebből a szempontból csalatkoznom kellett, mert ez a Ke$ha még csak ezt sem hozta. Egy borzalmas előadást hallhattunk, láthattunk, dübörgő, dallamtalan gépzenével, kérdéses nemű, horrorisztikusan agyonmázolt táncosokkal és zenészekkel, szóval volt minden, amitől a józan ízlésű ember hideglelést kap.

Ezt a borzalmat mintegy ellensúlyozva azért láthattunk néhány élvezhető produkciót is, de ezek a nagyszabású program elején voltak, mégpedig a Csillag születik legutóbbi és korábbi felfedezettjei előadásában. Tabáni István ezúttal duettben énekelte sikerdalát, a Gyönyörű szépet, mégpedig László Attilával. Ez egy érdekes összeállítás volt, és remekül megmutatkozott a két énekes közti különbség. István ezen kívül még saját szerzeményét, a Ments meg-et énekelhette, és a végén egy többek által előadott közös dalban is benne volt, sajnos egy haldokló mikrofon jutott neki... De a lényeg az volt, hogy megmutathatta magát több, mint százezer ember előtt ezen a nagyszabású koncerten, még ha a nép jelentős része elsősorban a később következő horrorcirkusz kedvéért gyűlt is össze a hatalmas teret egészen a Műcsarnokig megtöltve.

Hidas Attila