„De nem maradtok egyedül, mert ott leszek veletek!”

 Találkozó a világhálón egy átlagos márciusi hétfőn

 Megint hétfő! Ráadásul óraátállítás utáni hétfő! Szokásos hétfő. Az órák szélsebesen szaladnak éjszaka, mikor az előző napi netezés, csetelés, fórumozás után „gyorsan, sokat” kellene aludni, viszont ólomlábakon cammognak nappal, amikor dolgozom. A „második műszak”, a hétköznapi háztartás már gyorsan megy, az elmúlt három hónap alatt rutint szereztem a –Hogyan végezzünk házimunkát szimultánban a fórummal?- témakörben. A –Családtagok szimultánban a fórummal- már nehezebben megy, de egy rutinos István-rajongó mindent megold, ugyebár. (Ezzel persze nem fog mindenki egyetérteni, én tiszteletben tartom, elfogadom azt is, aki nem így gondolja, illetve megértem, akinek nehéz ezt megoldani…) Kompromisszumok márpedig kellenek!

Szóval végre a gép elé ülök. Vacsifőzés közben már regisztráltam Erzsike meglepetés-oldalán, így az újdonság varázsának hatására azt nézem meg először. Felfedezem az oldalt, az ismerősöket. Rájövök, hogyan kell fórumozni, csetelni ott. Közben a mi klubunkat, az iwiwet is nézem, látom, a többiek is elemzik az oldalt, sok segítséget kapok őket olvasva. Közben a barátaimmal „beszélgetünk”, szintén a neten, ez már annyira szimultán, hogy jobban nem is lehetne… Vagyis de! Olvasom még a blogot is…

Egyszer csak Erzsike ír iwiwre, hogy menjünk át az új oldalra, meglepetés vár! Hirtelen azt sem tudom, hová kattintsak, meglepetés, de hol? Mire rájövök, már Erzsike is segítségünkre siet, és megtalálom, meglátom: ISTVÁN A CHAT-EN!!!! Maga Tabáni István, a mi Kedvencünk! És ír nekünk! Persze mi, a sok rajongó szinte lerohanjuk, záporoznak az üdvözletek, kérdések, szeretetteljes üzenetek. István olvassa és válaszol. Szűkszavúan, megfontoltan, de válaszol nekünk! Minden mondatából sugárzik a szeretet és a köszönet felénk. Pedig köszönetet Ő érdemel, és Erzsike. Nélkülük nem lennénk itt (ott), nem lenne együtt ennyi ember, ezen az új oldalon, mindenhonnét. Miközben István olvas, ír és vacsorázik (Istvááááán! Látod, megy a szimultán Neked is….), addig mi tovább ismerkedünk az új oldallal és egymással.

(És itt egy zárójeles gondolat:

Nekem olyan ez az egész most, mintha egy „idegen” helyre mennék, ahol sok az ismerős, de sok az ismeretlen is. Jött mindenki százfelől, itt találkoztunk, egy célért jöttünk, de… máshonnan. Jobb példa nem jut eszembe, csak az, amikor annak idején a kollégiumba költöztem. Az hasonló érzés volt, mint most. Imádtam a kollégiumban lenni, új embereket megismerni, de… jó volt hazajönni is… Talán érthető a hasonlat, csodás az új weboldal, s rám még ma is a meglepetés erejével hat… mert mindenhol jó, ahol Istvánt szeretik. Zárójel bezárva.)

Fantasztikus érzés, hogy a mi Csillagunk csak ránk figyel. Ugyanúgy ott ül a gép előtt, mint mi! A megjelenő betűk az Ő keze által íródnak be a chat falra. Gyorsan eltelik az az egy óra, amit István velünk tölt, este fél 11 után néhány perccel így búcsúzik tőlünk:

„Sziasztok! Hát eljött a búcsú pillanata! De nem maradtok egyedül, mert ott leszek veletek! Jó éjszakát mindenkinek! Sziasztok!”

Mi is elköszönünk Istvántól, majd kicsivel később Erzsikétől, és sokan egymástól is, mert úgy láttam (amíg fent voltam), hogy István búcsúja után szétszéledt a társaság. Persze ez ilyen késő este nem is vitatható. Néhányan még az iwiwen folytatjuk a társalgást (s más rajongói oldalakon úgyszintén), bár az örömtől, a meghatottságtól újabb témát nem tudunk felvetni, mint az elmúlt egy órában átélt élményeket.

Nem sokkal később aludni térek (ekkor már igen késő van, a naptár is már inkább keddet mutat, mint hétfőt…). Az álomba vezető úton István szavai jutnak újra eszembe:

"De nem maradtok egyedül, mert ott leszek veletek!"

"De nem maradtok egyedül, mert ott leszek veletek! Jó éjszakát mindenkinek!”

Bár nem vagyok egyedül, mégis jólesik ez a mondat. Talán István is felidézi magában az este kapott kedves szavakat, szép üzeneteket, mielőtt álomra hajtaná a fejét. S gondol-e arra, hogy mennyien alszanak el ma mosollyal az arcukon az Ő szavaival?

(Kiegészítés a zárójelhez: Mára már látom, ki kell egészítenem néhány gondolattal a mondandómat. Mindenhol jó, ahol Istvánt szeretik, nincsenek rajongók és rajongóbbak, és nincsenek egyesek meg kettesek…. Csodás az új weboldal, és rám még mindig a meglepetés erejével hat, de a gyakorlatban kipróbálva már kezdem „otthon” érezni magam ott is. Ezért írtam le már kétszer is búcsúzóul: Majd jövök… valamikor, valahol!)

padrienn

„Lábjegyzet” (csak a pontosság kedvéért):

 „regisztráltam Erzsike meglepetés-oldalán”: http://www.tabani-istvan.hu

„a mi klubunkat, az iwiwet is nézem”: http://iwiw.hu/pages/user/login.jsp  (Tabáni István Rajongói Klub)

„Olvasom még a blogot is”: http://tabaniistvan.blog.hu/