- Böbi élménybeszámolója -

Böbi vagyok és 16 éves. :) Én nem is tudom, hol kezdjem. Ma, 04.18-a egyik legszebb napom. :) Hogy miért? Mert hallhattam élőbe Tabáni István hangját, mert láthattam teljes élő nagyságba. Eddig nem voltam nagy rajongója, azaz igazság és emiatt le is maradtam sok koncertjéről, ami hozzánk közel lett volna.
Mint sokan tudhatják, ma is volt XFactor meghallgatás. Barátnőm jelentkezett és elkísértük. Mi egy kis városba lakunk, távol Pesttől, ezért már hajnali 5-kor elindultunk Pest felé. Mikor ott voltunk el se akartam hinni, mert sajnos nekem nem nagyon adódik, hogy ilyen rendezvényekre vagy koncertekre járjak. És akkor ott olyan boldog voltam. És írtam már, ma reggel még nem voltam akkora nagy rajongója, Tabáninak, hogy tudjam, fel fog lépni. Tudatlanul mentem, nem is gondoltam volna, hogy ott lesz. Telt az idő felnyitották a kordonokat és mindenki rohant a színpadhoz. Egészen előre kerültünk. És ekkor elkezdődött az éneklés, a válogatás, jöttek a műsorvezetők, ilyenek. Feljött egy vicces, kopaszodó emberke a színpadra és elmondta a programot, amikor mondta, hogy Tabáni István… azt hittem rosszul leszek. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, azt az érzést. A lelkem százszorosára dagadt, szívem hevesen dobogott és a tömegben egyedül csak én sikkantottam fel.
Csak vártam, vártam, vártam és vártam, de csak nem jött. Megijedtem, hogy nem fog fellépni, ugrándoztam, lábujjhegyre álltam és láttam hátul. Ahogy magába mosolygott, magányosan állt és azzal a kis hát görnyedésével dőlt a falnak… hihetetlenül boldog voltam. És akkor abban a percben éreztem, hogy rajongója lettem, leszek. Várakozással, tömör nyomorral és fájó lábakkal küzdöttem, de eljött a pillanat. Fellépet a színpadra és ott volt. Láttam. Hihetetlenül élveztem! Még azt a kicsit is, amit kaptam belőle. Sajnos nem láttam végig, mert közbe haladt előre a sor és barátnőm húzott magával. Plusz képem sincs, mert tudatlanul mentem, de tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni, azt a pillanatot. Ahogy abba a motoros dzsekijében feszített. Haláli volt.
Annak ellenére, hogy se képem, se autogramom, boldog vagyok. Hirtelen legszerencsésebb embernek éreztem magam. Ahogy haza értem meséltem anyának, majd a neten utána néztem a dolgoknak és megbeszéltük anyával, hogy elmegyünk együtt, majd egy koncertjére, ha jön valamelyik szomszédos városba. És csak reménykedem egy közös fotóban, egy autogramban és talán pár szóváltásban is. Nem nagy élménybeszámoló, de úgy éreztem, meg kell osztanom. Megszerettem Tabáni Istvánt. Imádom a számait, imádom, azért, mert amilyen. (Nem szeretném, ha félre esés történne… csupán rajongásból szeretem, semmi több). És ugyan csak 16 éves vagyok, sok mindent még nem tudok, de úgy gondolom fő, ha az ember változatos. Vagy, ha egy stílust kedvel jobban, ne ítélje el a másik stílust. Talán, pont ezért szerettem meg a számait. :)

Böbi