Bár azt nyilatkoztam, hogy a falon nem írok élménybeszámolót, most mégis ezt teszem.
Nem bírom magamba tartani, muszáj veletek is megosztanom!!!

A koncert előtti napokban már nagyon nagy izgalomban voltam. Szinte számoltam a napokat mint egy gyermek, még most sem nőttem fel teljesen (nem is akarok).
Azon a bizonyos csütörtöki napon reggel az IC vonatra várakozva szinte lejátszódott előttem a délutáni illetve esti találkozás az ismeretlen ismerősökkel és természetesen Istvánnal. Még itthon eldöntöttem, hogy az első sor közepén, Istvánnal szemben szeretném végigállni és élvezni a nagy KEDVENCEM élete első, nagyon fontos lemezbemutató koncertjét. A Debrecen-Budapest közötti úton már volt egy kalandom amit egy életre megjegyeztem: a vonaton lévő WC ajtaját kifelé nyomtam, majd később kiderült, hogy befelé nyílik és csak telefonos segítséggel tudtam kiszabadulni :) még jó, hogy vörös a hajam!!!
F.Anikóval és M.Anival megbeszéltük, hogy kb. 16.00-kor a Syma csarnok előtt találkozunk, hogy egy picikét jobban megismerjük egymást (jelzem, az iwiw-es rajongók közül F. Edittel találkoztam személyesen, a többiekkel csak virtuálisan).
Eljött az idő, hogy induljak a megbeszélt helyre. Amikor kiszálltunk a metróból olyan eső fogadott, hogy hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, csak az lebegett előttem, hogy nekem oda kell érnem a megbeszélt időre. Most kivételesen nem bántam, hogy mi történik a frizurámmal!
A Syma csarnok küszöbét átlépve egy gyors telefon: hol lehetnek Anikóék?  Egy kis bújócskázás után végül jöttek sorban az én kedves rajongótársaim F.Anikó és a tüneményes leánykája Laura és a párja, M.Ani, N.Ági, Pné Mónika. Volt nagy öröm, a csarnok tele lett az ujjongásunkkal, fel is figyeltek ránk a biztonsági őrök és szó szerint kiseprűztek bennünket. Mivel a környéken nem volt egy értelmes beülős hely, kénytelenek voltunk a csarnok előtt örömködni,hülyülni, fotózkodni, ismerkedni egymással..A rend őrei itt sem hagytak békén bennünket, mindenbe belekötöttek, szerintem tetszettünk nekik lol!:)
Az idő igen gyorsan elszaladt, jöttek sorban az ismeretlen ismerősök (lehet a sorrend nem igazán így volt, legalábbis én olyan felfokozott izgalomban voltam, hogy így visszagondolva igen meg kell a kis agyacskámat erőltetni): talán H.Attila és felesége Vera, M.Edit, Csíkszeredás Irénke,E.Timi,P.Adri,P.Andi,Belgiumból  TéZSé, Szondyka majd később Miyuki!
És jött a mi kis drága Barbikánk! Úgy öleltem, mintha soha nem akarnám elengedni. IMÁDLAK!!!
Majd M.Kata, a NING-es és a G-portálos rajongók, akikkel már többször volt alkalmam találkozni. Öröm volt őket is újra látni.
Végre kinyitották az ajtót. Elsőnek léptem át a Syma-csarnok kapuját (bocsi F.Anikó) aminek nagyon örültem. Összekapaszkodtunk a lányokkal és szaladtunk a megérdemelt helyünkre amit még otthon megálmodtam és elterveztem. Ügyes vagyok !?
A kamerák beindultak, mi kiabáltunk Istvánnak , küldtük az energiát, bátorítottuk lelkileg. Azt kiáltottuk: "István a király!” Az operatőr ezt meghallva odajött hozzánk és kérte, hogy ismételjük meg és háromra mondjuk egyszerre ( ezt adták le a Fókuszban). Istvánért mindent, hiszen a barátságunkat is neki köszönhetjük, nélküle mi soha nem találkozhattunk volna.
Felcsendültek az első akkordok  és mi néztünk jobbra-balra, a mi Istvánunk hol bujkál? Egyszer csak felfedeztük a lelátón ahogy a kedvenc dalomra,  a Kinőtt a szárnyunkra lépcsőzik a színpad felé. Egyre gondoltunk István, hisz én is ezzel a számmal kezdem a CD hallgatást . A hátamon futkosott a hideg! Nem lehet leírni azt az érzést ami akkor lejátszódott bennem. IMÁDOM ŐT (nem félreérteni)!
Nem is gondoltam, hogy ennyi évesen ott fogok csápolni egy koncerten teljesen átszellemülve, felszabadultan. Most már megértem azokat a rajongókat akik hasonlóan viselkednek kedvencük koncertjén. Közben a lábam már nem éreztem, kényelmetlen cipőt választottam (kell nekem trendi cipő !!)
Nem akarom felsorolni az elhangzott dalokat hisz már más megtette helyettem. Most énekelt István az összes koncert közül a legszebben, beleadott apait-anyait. A kivetítőn a dalokhoz kapcsolódóan gyönyörű tájakon, vizeken, virágok közt járhattunk. Lúdbőr!!!!!
A harmadik szám után már kezdtem gombócot érezni a torkomban, mivel végig énekeltük  a dalokat, emelgettük a fehér barátságkendőt és tulajdonképpen visítottunk mint a malacok. Istvánnak valahogy a tudtára kellett adnunk, hogy mennyire szeretjük őt. A bal fülemre a koncert vége felé szinte nem hallottam semmit, hiszen F.Anikó állt mellettem, van hangja rendesen ( bocsi nagyon szeretlek tudod….).Táncoltunk, tapsoltunk, a tenyeremet  vörösre vertem.
István nagyon kedvesen kommunikált a rajongókkal, talán minket is megajándékozott egy-egy mosollyal legalábbis én úgy éreztem, ez nekünk szólt az első sorba.
Hamar eltelt az a két óra, amit a kedvencünkkel és a rajongótársaimmal tölthettem.

Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettelek benneteket, köszönet nektek újdonsült barátaim!!!!

Kedves otthon maradt IWIW-s rajongó társaim!  Végtelenül sajnálom, hogy nem találkozhattam veletek is  és nem élhettétek át azt a csodát amit mi, de ami késik nem múlik, tudjátok!!!!! És most felsorolom akik nagyon hiányoztak a csapatból R.Tabáni Erzsike, G.Rebi ,Sz.Gábor, M.Tünde, F.Edit, Dorisz, G.Ildikó, B.Szilvike, Cs.Ani, G.Niki, L.Dóra, P.Anikó, Zs.Eszter, D.Melinda, S.Barbara remélem senkit nem hagytam ki! szívecske

Drága István remélem lesz alkalmam személyesen megköszönni , hogy egy ilyen csodálatos estével ajándékoztál meg bennünket.
Míg élek soha nem fogom elfelejteni ezt a napot: 2010.május 13.

Zeliziné Hajzer Erzsi