- Duplázás pünkösdvasárnap -

Ajka és Tihany, a két fellépés, ami ezen a szép vasárnapon volt Istvánnak, mindörökké emlékezetes marad számomra, csakúgy, mint az összes többi alkalom, amikor láthattam és hallhattam a mi kedvencünket. Írni és beszámolni csak a legnagyobb csodálat és elragadtatás hangján tudok róla. De ezennel kivételt teszek, és megpróbálom egy igazi, bár tényszerű tudósításban összefoglalni ezt a napos-felhős vasárnap délutánt (ahogyan azt annak idején megtanultam).

 Ajka messze van. Ez az első, amit megállapítok. Messze van Balassagyarmattól, de még Budapesttől is. (Persze a messze relatív, István is megteszi ma ugyanezt a távolságot, sőt…) A városba érkezvén gyorsan megtaláljuk a Fő teret, amely tele van emberekkel. A színpad üres, de előtte már gyülekezik a tömeg, akik a következő fellépőt, Tabáni Istvánt szeretnék látni, hallani. Találkozunk a kedves ismerősökkel, a hozzánk hasonló lelkes rajongókkal (olyan jó volt, hogy ismét találkozhattunk Veletek). Mindenki örül, a körülöttünk állók némelyike pedig csodálkozik rajtunk. (Hogy miért? Mert mintha ezer éve ismernénk egymást.) Gyorsan sikerül jó helyet találnunk, máris előkerülnek a fényképezőgépeink, és miközben csinálunk egymásról (szigorúan próbaképpen) néhány (jól sikerült) fotót, addigra megérkezik István is, Andorral. Néhány perc után kezdődik a fellépés, kedvencünket a színpadon tapsvihar és örömujjongás fogadja. Pillanatok alatt elhelyezi a kis kulacsát a megfelelő helyre, küzd egy kicsit a mikrofon zsinórjával, majd énekelni kezd: Ez majdnem szerelem volt…., majd sorban a többi dal, ezúttal a már megszokott sorrendben, változtatás nélkül. A dalok között beszélget a közönséggel, vidámkodik, táncolgat, és természetesen iszik, ahogy ez már lenni szokott. Kezet fog az első sorban állókkal, néhányan persze nem érik be ezzel, puszit is követelnek, és István azt sem zárja ki. :) Én közben rendületlenül fényképezem, ahogyan körülöttem még nagyon sokan. (Azt hiszem, ezúttal jó helyen állhattam, vagy a fényviszonyok kedveztek, esetleg tökéletes volt a csillagállás, de jó képeket sikerült készítenem róla, iwiwemen láthatóak.) Szemben állok Vele (persze Ő a színpadon), és kattogtatom a gépet gyors egymásutánban. Csakhogy egyszer minden véget ér, István búcsúzik az ajkai közönségtől. Kétszer is visszatapsot kap, azért a ráadás dal után még elénekli a Ments meg c. számát acapellában. Mindenki lelkesen ujjong, tapsol, István ismét s közönség szeretetétől övezve mehet le a színpadról. Egy kis pavilonban ad autogramot, amelyhez már lehetetlen odaférni, szabályszerűen tömeg veszi körül. De mindenki kap aláírást, aki szeretne, persze ezért sokat kell várakozni. (Én nem várakozom túl sokáig a tömegben, lévén, hogy ezt az autogram szerzési lehetőséget kihagyom.)

Némi búcsúzkodás, illetve egy kis koffein feltöltődés után indulunk, mondhatni, száguldunk tovább Tihanyba, ahogyan Istvánék is. Meg kell állapítanom, Tihany is messze van. A csodaszép Balaton-part környékén járunk, ezt a fellépést már annyira régóta vártam!

Na jó, most végleg feladom a tudósításról szőtt elképzelésemet, mert eddig csak zárójeleztem a hozzáfűznivalóimat a tényekhez, de Tabáni Istvánról és a Vele kapcsolatos eseményekről egyszerűen NEM TUDOK TÉNYSZERŰEN ÍRNI! Szóval lesz, ami lesz mostmár, de hogy tudósítás nem, az biztos.

Megérkezünk tehát Tihanyba. Már nem is az Akasztó-dombi helyszínt keressük, hanem a tömeget. Akik Rá várnak! Megtaláljuk persze, ennek így kellett lennie. A színpad előtti rész még csak most kezd benépesülni gyerekekkel. Gyerekekkel? Velük is, na meg gportálos-iwiwes-ninges rajongókkal. Talán már mondhatjuk inkább, netes rajongókkal, sőt leginkább úgy fogalmazhatunk, ismerősökkel. Esetleg néha még ismeretlen ismerősökkel, de ez mindig csak időleges. Szóval a színpad előtt a rajongók, a színpadon pedig a mi Csillagunk, akinek talán még a tihanyi visszhang is örömmel felel! Lelkesen fényképezek, ezúttal oldalról, ám itt sincs előttem senki és semmi, ami zavarná a képek készítését. A dalok sorrendje a pár órával ezelőttihez képest mit sem változik, de az itteni közönség is ugyanolyan lelkesedéssel hallgatja. Az utolsó számok éneklése közben István leül a színpad szélére, majd beszélget, kezet fog a köré gyülekező gyerekekkel. Ez olyan szép és megható mozzanata ennek a fellépésnek. És az is, amikor lent, a színpad előtt énekli megint csak mindenféle kíséret nélkül a Ments meg-et. Hatalmas tapssal búcsúztatja Őt a tihanyi közönség is. Aztán megrohamozzák autogramért, de sajnos Istvánéknak hosszú még az út. Fertőszentmiklóson lép fel még az éjszaka. Nehéz elindulniuk, de muszáj, így tovább utaznak a Balaton-partjáról a Fertő-tó partjára. Elbúcsúzunk egymástól a kedves ismerősökkel, még a mi utunk is hosszú hazáig.

Jó volt Veletek, egy újabb csodás, felejthetetlen délután! És jó volt Istvánnal, egy újabb feltöltődés a hangjával, a dalaival.

A tudósítás tehát nem jött össze, de talán az élményszerű beszámolót mindenki szívesebben olvassa, ugye?

padrienn