Bár már  a tanítványaimnak itt a nyári szünet, mégis egy tanórai játék jut eszembe, melynek címe: Azt mondom… Lényege: „Azt mondom: alma, Te azt mondod: körte”, vagy éppen azt, ami a kimondott szóról éppen eszedbe jut, attól függ, épp mi a szabály. :)  Szóval:

Azt mondom: EGER

2010. június 25. – egy nem annyira verőfényes nyári nap, de mégis boldogan ébredek, hiszen délután Egerbe megyek, Tabáni István koncertjére. A délelőtt gyorsan eltelik, közben egyre csak azt nézem minden lehetséges helyen, vajon milyen időt jósolnak estére Eger környékére. Amikor otthonról elindulok, szép napsütés van Balassagyarmaton. Útközben pedig napsütés, felhős ég, eső váltja egymást, de amikor megérkezünk Egerbe, a Szépasszony-völgybe, esőmentes, bár kissé hűvös az idő.

Azt mondom: SZÉPASSZONY-VÖLGY

Érkezésünk után szinte azonnal megtaláljuk a többieket, netes-koncertes ismerőseinket, rajongótársakat. Vannak, akikkel „régi” ismerősként üdvözöljük egymást, de vannak, akiket még csak ez alkalommal ismerek meg személyesen. Ismét az az érzésem, ahogy már több alkalommal le is írtam, hogy jó helyre jöttünk, itt szinte mindenki ismerős! S ez olyan jó érzés, igen, ma nekünk, mindannyiunknak „itt van dolgunk”. A csodaszép pincesoron felfelé sétálva gyorsan a szabadtéri színpad bejárata elé érünk, ahol már nagy a tömeg. Kis várakozás után (amit természetesen megint fényképezőgépeink „beizzításával” és élénk csevegéssel töltünk) bebocsátást nyerünk a nézőtérre, ahol álló-és ülőhelyek között választhatunk. Többen ismét jó helyet találunk a színpad előtt, közben megtelnek a széksorok is. Kedvencünkre rengetegen kíváncsiak Egerben, sokan az ország másik végéből érkeztek István „élő”-ként hirdetett, zenekarral kísért koncertjére.

Azt mondom: KONCERT

A várakozás után először a zenekar tagjai lépnek a színpadra, majd jön István mosolyogva. Azt hiszem, nagyon örül, amikor meglátja a telt házas közönséget, akik csak Neki tapsolnak, csak Őérte jöttek el ma este. Vegyesen énekel a lemezről és a CSISZ dalaiból, valamint a fellépéseken előadott dalokból is. Minden egyes dalt taps, ujjongás kísér. Mivel Egerben vagyunk, természetesen bor is kerül a színpadra, amit ekkor csak a zenekar fogyaszt, István a borkóstolást fellépés utánra halasztja. Szokása szerint vizet iszik, poénkodik a dalok közt, az az érzésem, Ő is nagyon jól szórakozik, akárcsak mi. A zenekar tagjai tökéletes partnerek ebben, így teljesen oldott hangulatban, egy hullámhosszon van a közönséggel, a fellépés minden egyes percét élvezi. A színes fényhatások nagyon széppé teszik a színpadot az esti sötétségben, emelve a varázslatos hangulatot. Az idő múlása sem érzékelhető, hallgatjuk az újabb és újabb felcsendülő dallamokat. Egyszercsak István az utolsó számhoz érkezik, de a közönség nem engedi el egykönnyen, kétszer tapsoljuk vissza néhány újabb dal erejéig. A fellépés után sincs még vége az estének: dedikálással folytatódik a Szépasszony-völgy egyik pincéjében.

Azt mondom: PINCE

A jó néhány pince közül – hogy, hogy nem - természetesen minden rajongó megtalálja azt, ahová István majd érkezni fog. Mivel még nincs ott, így várunk, közben már mindenki a környéken azt figyeli, vajon mi ez a tömeg annál a bizonyos 44-es pincénél. Majd megérkezik István a barátnőjével és Erzsikével, Tibivel és az egész zenekarral, és elkezdődik a véget nem érő dedikálás, közös fényképezkedés, koccintás. Előbb kint ül le István, majd később bent a pincében, villanyfénynél folyatatja a dedikálást. Mindenkire van ideje, s akinek van ideje, vár is türelmesen. Közben beszélgetünk, fotózunk, nagyon jó hangulatban telik az este, vagy már inkább éjszaka. Hogy visszatérjek az időjárás-jelentéshez, Egerben az idő esőmentes, de hideg volt azon az éjszakán. Ez a körülmény persze nem hiszem, hogy akár egy rajongót is eltántorított volna attól, hogy jól érezze magát. Hiszen ott lehettünk, ahol Kedvencünk, az Ő közelében, Vele!

Azt mondom: VELE

Ez ismét csodálatos érzés volt! Istvánék egy egész hosszú estét szántak a rajongókra, Ránk, hogy együtt lehessünk mindannyian. Olyan kedvesek, közvetlenek voltak! Erzsike is, akivel most, az első találkozásunk alkalmával is sikerült néhány percet beszélgetnünk, és névről rögtön „beazonosított” az iwiwes klubból. Bemutatkozásra és néhány szóra István barátnőjével és Takács Tibivel is sor került. A kedves ismerősökkel is sokat beszélgettünk és nevettünk. Már nagyon későre járt az idő, amikor István minden rajongói kérésnek eleget tett, és egy kicsit még kint is leült közénk. Ő is kapott egy plédet, amit magára teríthetett a hűvös éjszakában.

Azt mondom: ÉJSZAKA

Reggelig is ott lettem volna, vagy meg is állhatott volna az idő akkor… Már majdnem hajnal fél kettő volt, amikor búcsúzkodni kezdett a társaság. (Időjárásjelentés: Éjjel fél 2-kor már nagyon hideg volt Egerben!) István ekkor is olyan szépen búcsúzott el mindenkitől, mindent köszönve, további minden jót kívánva és remélve, hogy találkozunk újra hamarosan.

Ismét egy felejthetetlen élményben volt része azoknak, akik ott lehettek, és egy kicsit azoknak is, akik megnézték az élő internetes közvetítést.

Ott lenni István közelében, látni-hallgatni Őt mindig csoda, hihetetlen élmény. Ezt az élményt most számomra tovább fokozta Erzsikéék és Tibi jelenléte, barátokkal és a kedves ismerősökkel való találkozás, beszélgetés, új emberek megismerése, a gyönyörűszép helyszín és mindezek együtt, melyek olyan hangulatot adtak ennek az estének, amely talán egyszeri és megismételhetetlen, és amelyet soha nem fogok elfelejteni.

Nekem ez volt a „LEGEK LEGJE”…

Eddig. :)

padrienn