Hát sziasztok Fiatalok! :)
Újra itt ülök a gép előtt és megpróbálom a gondolataimat ebben a hőségben egy helyre terelni:)
Nem ígérem, hogy minden benne lesz a beszámolómban, de igyekezni fogok.
Mint azt tudjátok, nekem a tali helye szempontjából viszonylag szerencsém volt, hiszen Fehérváron dolgozom, tehát ismerős volt a hely, mármint a Skála-parkoló:D:D
Dóra még reggel hívott, hogy mikorra érkezem kb., persze a telefonom nem volt nálam, ezért visszahívtam és mondtam neki, olyan fél egy-egy óra fele.
Erzsivel pár levélváltás után megbeszéltük, hogy kimegyek eléjük a vonatra, ne kelljen Emma babával a nagy hőségben mászkálni.
Azt írta, hogy a 11.11-kor induló vonattal jönnek Emma babával és anyukájáékkal, hoppá, itt már gondoltam, hogy akkor Pista bácsi is érkezni fog velük:)

Lázas készülődésben voltam, autóm kitakarítva (örült neki gondolom - mármint az autóm -:D), mint később kiderült, a kelleténél több cuccomat hagytam bent.
Próbáltam szellősen öltözni, ezért úgy néztem ki, mint egy kórházi nővérke a fehér szerelésben, de így is nagyon melegem volt. Pont erre a napra mondta a legmelegebbet a "szakember":D, sajnos, be is jött neki az előrejelzés.
Már indulásra kész voltam, amikor csörgött a telefonom, Erzsi hívott, hogy egy órával később jönnek, mert már az eredetileg tervezett vonatot nem érik el. Na jól van, akkor levetkőztem egy itthoni ruhácskára és tettem-vettem.
Egy óra múlva ismét menetkész voltam:D és végre elindultam. Dórával taliztunk a parkolóban, még csak ő álldogált egyedül egy hűsnek tűnő fa árnyékában, de az üdvözlés után már mennem kellett a vasútra, mert fél kettő volt, elméletileg ekkora futott be a vonat Pestről.
Kimentem a peronra (azt hiszem így hívják:D), nem sokat kellett várnom, befutottak Erzsiék.
Nem lehetett nem észre venni őket, kedves emberek segítették le a vonatról Erzsit Emmával, azután érkezett Erzsike és Pista bácsi, plusz nem kis ijedtségemre számomra rengeteg csomag:D
Mindjárt átfutott az agyamon, hogy ez a rengeteg cucc hova is fog beférni az én "egyszemélyes" autómba?? Na a meglepetésem hamar elmúlt, szaladtam Erzsi elé és végre, december 30-a után ismét megölelhettük egymást:) Puszi Emma babának, akit rögtön sikerült a kulcscsomómmal "levenni" a lábáról és jött is hozzám egy picit:) Erzsike és Pista bácsi is szeretettel üdvözölt, majd elindultunk bepakolni.
Minden befért volna simán, kivéve a hiper-szuper babakocsit:D:D, amit végül a hátsó ülés előredöntésével sikerült betuszkolni a csomagtartóba.
Erzsi akkor mondta, hogy nem-e tudnánk rögtön a Kistrombitásba menni, mert ők ma már nem mennek haza ebben a melegben, hanem foglalt szobát. Na ez nekem is váratlan volt, persze gondolhattam volna, hogy azért van ez a sok csomag, de nem gondoltam:) Meleg volt, de nagyon:)
Emlékeimben élt, hogy kb. merre kell menni, hogy az étteremhez érjünk, a város másik végén volt, de elsőre megtaláltuk.
Erzsiék bementek bejelentkezni és kipakolni, én meg főttem egy fél órát kb. a kocsiban várakozva, a langyos ásványvizemet iszogattam.
Épp bementem a mosdóba, nem tudtam a Bory-várban lesz-e erre lehetőség, amikor Erzsiék előbukkantak és indulhattunk is a parkolóba. Persze a babakocsit kár volt kivenni, mert most ismét be kellett tenni:D:D
Megoldottuk a feladatot, közben Dóra hívott, hogy hol vagyok, mert engem nem lehet elengedni, mert nem találok vissza:D
Helyzetjelentést adtam neki, aztán indultunk is.
Kitettem Erzsiéket, addigra már ott voltak a többiek is, nagy örömömre két emberkét kivéve mindenkit ismerősként üdvözölhettem.
Anikóékat, Erikát, Stellát, Barbikát, Gyurkovicsné Anikót, Icát (Vezuvot). A két - eddig ismeretlen - hölgynek bemutatkoztam, innen kérek elnézést tőlük, de a nevük nem maradt meg bennem, majd írjatok, és ígérem, tuti nem fogom elfelejteni, annyit tudtam meg, hogy egyikük fehérvári, a másik pedig pusztaszabolcsi és rokonok, de nekik is nagyon örültünk, hogy eljöttek:)
Még egy hiányzónk volt - persze Dóra szerint többen nem jöttek el azok közül, akik neki jeleztek, én ezt nem tudhattam - Linda, akinek megígértem, hogy kimegyek elé a vasútra, mert délelőtt dolgozott, és kb. 3/4 3-kor ér be a vonata.
Időben érkeztem, csak az a "csicsa" a fején zavart meg egy kicsit.D:D, össze volt kötve a haja a nagy melegben persze, az volt furcsa nekem:).
Na így lett teljes a csapat, visszaértünk Lindával és végre indulhattunk a Bory-várba.
Elöl ment Erika Dóra "vezényletével", aztán mi többiek. 4 autóval voltunk. Amikor valaki lemaradt, bevártuk.

Rendben megérkeztünk az Öreghegyen lévő várba, parkolás után rögtön szemet szúrt egy épp zárva tartó vendéglő az utca túloldalán, amin a Kistabán:D:D feliratú tábla díszelgett.
Erzsikének különösen tetszett, sétánk végeztével készültek is közös képek a felirat előtt:)
Bementünk jegyet venni, láttuk, hogy 5-ig van nyitva a vár, igyekeznünk kellett a lehetőségekhez mérten, hogy mindent meg tudjunk nézni. A jegyárusítás külön "buli" volt, 600.-Ft volt a belépőjegy - jegy nélkül. Erzsike közben átsétált a pénztár előtt, mert épp egy esküvői párt fényképeztek (sokan szoktak odajárni a hely szépsége miatt fotózkodni fiatal párok), én mondtam neki, nehogy vissza menjen jegyet venni, mert jegy nincs, csak a pénzt veszik el. Megfogadta a tanácsomat:)
Érdekes szitu volt minden esetre egy ilyen helyen még egy darab papírt sem kap az ember a pénzéért.
Túl tettük magunkat a dolgon, végre bent voltunk és elkezdődött a fényképezkedés, kerestük a szép és főleg árnyékos helyeket.
Itt már szétszéledt a csapat, persze próbált mindenki-mindenkivel beszélgetni, fotózkodni, több-kevesebb sikerrel.
Laura - Anikó kislánya - csinálta a hangulatot, amikor belemászott a medencébe és a végén egy bugyiban ugra-bugrált, fröcskölt. Emma baba is "megtanulta" hogyan kell a béka száját befogni és elengedni, hogy jöjjön a víz:) Pista bácsi Anikó párjával elmélyülten beszélgetett, amikor pedig nem ezt tette, akkor készségesen "pózolt" mindenkivel, illetve kamerázott, azt hiszem, azt folyamatosan:D:D:D
Többen felmentek a tornyokba, én inkább lentről fényképeztem őket, meg "elbújtam" a szobákba és ott nézegettem a csodás festményeket, szobrokat. Egy dolgot hiányoltam: a képek, illetve szobrok alatt-mellett nem volt kiírva, hogy mi-micsoda. Bár egy hölgylátogató tájékoztatott, hogy van egy kis füzet az előtérben, amiben minden benne van (nem tudom Barbika megtalálta-e?), úgy döntöttem, amit tudok lefotózok az utókor számára:D
A sok élmény közt új szóval is gyarapodott a szókincsem, ugyanis pár percre én is lehuppantam Pista bácsi mellé a padra és ő mondta, hogy nem szereti a csutorázó embereket.
Én eddig a csutoráról azt hittem valami kulacsféle, de mint kiderült a cigiről volt szó, úgyhogy amikor "csutorázni" támadt kedvem, elbújtam Pista bácsi figyelő szemei elől, mint egy rossz kisgyerek:D:D
Az idő persze nem állt meg, a sok élmény, séta, beszélgetés, fényképezés is véget kellett, hogy érjen egyszer, így fájó szívvel, de összetereltük a csapatot még egy utolsó kép erejéig és indultunk az autókhoz.
Mivel már elég késő volt, meg többen megéheztek, úgy döntöttünk, hogy a belvárosba már nem megyünk sétálni, jelzem, nekem már erőm sem lett volna:D:D, hanem indultunk az étterembe.
Amikor kinyitottam a kocsiajtót, 45 fokot mutatott a kijelzőm! Én még ennyit nem is láttam komolyan! Iszonyú hőség volt, gyorsan lehúztam az ablakokat, ajtókat kinyitottam, a többiek is így tettek és vártunk pár percet, hogy elindulhassunk.
Nemsokára megérkeztünk a Kistrombitásba, ahol kellemes meglepetésként klimatizált helyiségben voltak a lefoglalt asztalaink, a másik oldalon a melegben lakodalom volt. Így aznap két menyasszonnyal is sikerült találkoznunk:)
Én rögtön átöltöztem a mosdóban egy másik ruhába, aztán jöhetett mindenkinek az italrendelés, hiszen majd szomjan haltunk:)
Jó és viszonylag gyors volt a kiszolgálás, ettünk-ittunk-beszélgettünk-fényképeztünk, közben Anikó férjének laptopjáról-ból:D István énekelt nekünk:)
Erzsitől mindenki kapott egy István által dedikált szívecskés képet, olyat, amilyet a koncerteken szokott újabban osztogatni, nagyon örültünk neki:)
Az idő repült, Linda szólt, hogy neki 7-kor megy a vonata. Én azt korainak éreztem, mondta, hogy van egy 8-kor is, de az személy. Rábeszéltem, hogy azzal menjen haza:) Épp indulni készültünk, amikor Erzsi mondta, hogy várjunk egy kicsit, mert lesz valami meglepi:) Persze mindenki rögtön kérdezte: jön István??? Erzsi nevetve mondta, hogy nem:( Végre előkerült a pincér, kezében egy tortával és rajta a felirat: 34. házassági évfordulótokra szeretettel! Mint kiderült, pont azon a napon volt Erzsikének és Pista bácsinak a házassági évfordulója:)  Erzsi megköszönt nekik mindent, mi is csatlakoztunk a jókívánságokhoz. Megható pillanatok voltak és örültünk, hogy részesei lehettünk ennek a családi eseménynek:)
Én "rohantam" Lindával a vasúthoz, mert már "idő" volt, de előtte Barbikáéktól is elköszöntem, mint kiderült jól tettem, mert ők is indultak már, hiszen ők Érdről jöttek és még hosszú volt az út....:)
Amikor visszaértem Dóra beszélgetett Pista bácsival, Anikóék pedig Erzsiékkel:)
Anikó kérdezte, hogy mennyibe kerülhet itt egy éjszaka, mert ők holnap Pestre mennek a barátnőjéhez, és már nem akarnak hazamenni Nagykőrösre.
Én előálltam a javaslatommal, hogy nagyon szívesen látom őket, ha fel tudok egy szobát "szabadítani" a házban:) Ez sikerült is, Dávidomat hívtam, hogy hol alszik, gyanítottam, hogy mivel pénteken nálunk aludt a barátnője, ma ő fog a Mártiéknál aludni, így kölcsönkértem magamnak a szobáját, Anikóéknak pedig átadtam az enyémet, mert az a nagyobb.
Elköszöntünk lassan Erzsiéktől, megbeszéltük, hogy másnap 10 óra fele jövünk értük, és kivisszük őket az állomásra.
Elindultunk hozzánk Anikóékkal, gyorsan kerestem használható ruhákat Anikónak és Attilának, ami nem volt nehéz, mert nekem volt pár "összement":D:D holmim, amit oda tudtam adni Anikónak, Milán meg a fél évvel ezelőtti 100 kilójából (most 75:D) megmaradt pólóját felajánlotta Attilának, mivel váltás ruha nem volt velük, csak Laurának, amit el is felejtettem megjegyezni, hogy nagy hasznát vettem ott a várban a vizes ruhácskájának, mert Anikó a nyakamba tette, ezzel is némileg enyhítette a szinte kibírhatatlan meleget:)
Zuhanyzás után mese Laurának, kis beszélgetés, aztán alvás:)
Nekem reggel fél ötkor kipattant a szemem, elraktam egy üveg kovászos uborkát:D, aztán elmentem a boltba, hogy legyen reggeli a vendégeimnek:)
Attila csodálkozott is, hogy ezt hogyan csináltam, mikor vasárnap van, mondtam, egyszerű: a boltos a barátnőm, Edit:D
Reggeli után még beszélgettünk, fényképezkedtünk egy kicsit, Milánom is csatlakozott hozzánk, aztán Attila felhívta Pista bácsit, hogy mi a helyzet náluk??
Pista bácsi mondta, hogy most ébredt, kb. egy fél óra múlva mehetünk értünk.
Pont ennyi volt az út, úgyhogy elindultunk, én külön örültem, hogy Anikóék is jönnek, mert az ő Mercijük majdnem kétszer akkora, mint a Corsám, így megosztódtak a "terhek", mivel a csomagok éjjel valahogy "megszaporodtak" Erzsiéknek:D
Most már kényelmesen bepakoltunk a két autóba (a babakocsi nem hozzám került:D), és indulás a vasútra.
Útközben annyira beszélgettünk, hogy belenéztem a visszapillantóba és akkor láttam, hogy "elvesztettük" Anikóékat:D Persze én "otthon" voltam és kiment a fejemből, hogy Attila nem tudja, merre kell menni az állomásra, rögtön kitettem az indexet, nyúltam a telefonért, hívtam Anikót, de már meg is láttam őket a tükörben.:) Erzsi ekkor mondta, hogy ő szólt, hogy lemaradtak, csak én nem hallottam, mert beszélgettünk is, meg természetesen István szólt a CD-n, Emma baba is nagy figyelemmel hallgatta a nagybácsit:)
Szerencsésen odaértünk az állomásra, becuccoltunk, néztük a vonatkiírásokat és azt láttuk, hogy az összes Keszthely felől érkező vonat mellé az van írva, hogy 120-150 percet késik.
Gondoltam, most teszem le a hajamat, ha két órát ott kell állnunk a vasúton. Erzsike megkérdezte az információnál, kiderült, valami felsővezeték leszakadt, és emiatt vannak a késések.
Én mondtam Erzsinek, biztosan van olyan vonat, ami innen indul Fehérvárról, igaz, hogy az "minden állomáson és megállóhelyen megáll", de legalább tutira megy.
Találtunk is egy ilyet, még hozzá egy új, piros, kulturált vonatocskát, amivel aztán Erzsiék el tudtak indulni haza.
Nehezen "engedtük el" őket, de búcsúzni kellett, abban a reményben, hogy majd egyszer megint sikerül egy ilyen családias hangulatú találkozót összehozni.
Anikóéktól is elbúcsúztam, örültem, hogy újra taliztunk és még "bónuszként" nálam is voltak egy kicsit:)
Ja, és Pista bácsi Attilát és engem is elnevezett pilótának, mert azt mondta, hogy régen így hívták az autóvezetőket:D:D:D, Anikó meg a pilótafeleség:D
Szerintem mindenkinek felejthetetlen élményekkel teli nap volt a szombat, leszámítva a hőséget:)
Sokakat hiányoltam és engedd most meg nekem Adrim, hogy most én se soroljam fel a neveket:D:D
...mert MINDENKI hiányzott, aki ilyen-olyan okból nem tudta velünk tölteni ezt a csodálatos szombatot:(
Remélem, a következő talin már István is köztünk lesz és együtt barangolunk, beszélgetünk valahol, István, Erzsi, Emma baba, Erzsike, Pista bácsi és mi, rajongók:)
Köszönöm, hogy elolvastátok a beszámolómat!

Mukrányi Edit

Képeim a klubtaliról:

http://picasaweb.google.hu/editmukranyi/KlubtaliSzekesfehervar#