Az alábbi beszámolót Mukrányi Edit írta, akinek ezúton is boldog szülinapot kívánok!

Mit is csinálhatna az ember lánya - amikor már maga is úgy látja, hogy talán megmarad:D, és a sok antibiotikum lassan megteszi a hatását, kint esik az eső - mint hogy megosztja Veletek annak a csodálatos napnak a történéseit, amilyet talán fennállása 49 éve alatt sosem élt át, sosem kapott ennyi szeretethalmazt, mint azon a bizonyos szeptember 11-i napon, amikor történetesen a születésnapját ünnepelte és ráadásul két koncertjén is ott lehetett Istvánnak.

Nem is tudom hol kezdjem?:D Tudom, tudom, az elején:D
Már pénteken elkezdődött az "őrület", amikor kollégáim - minden tiltakozásom ellenére - megleptek egy tortával és egy gyönyörű rózsával.
Aznap este már "elindult" az iwiw-en, az emailcímemen, a telefonjaimon, a ning-en, a g-portálosoktól  a jókívánság-sorozat és azt hiszem, tegnap estig tartott, beleszőve a 16-i névnapomat is:) Ja, a postás által hozott ajándéklevelekről, csomagokról még nem is beszéltem:)

Amikor a szeptemberi fellépéseket megláttam, hálát rebegtem Istennek és Istvánnak, hogy a pont szombatra eső szülinapomon két koncertje is lesz, ráadásul elérhető távolságban hozzám.
Annyira már ismertek, hogy ha "nem elérhető távolságban" lépett volna fel aznap Istvánunk:D, akkor is elmentem volna, de szerencsés voltam.
Enying itt van tőlünk nem messze, viszont eléggé "hírhedt" sajnos a Cozma gyilkosság óta:(, ezért rögtön írtam is Andornak üzenetet, hogy jó lenne, ha ő hozná Istvánt, mert féltem kedvencünket. Ő aranyos volt, visszaírt és megköszönte, hogy szóltam, ígérte, majd megoldják.
Edit barátnőm - mint jó kísérő - persze csatlakozott hozzám, megbeszéltük, hogy Dórát Fehérváron felvesszük és úgy indulunk vissza Enyingre.
Megfogadtam, hogy ezen a napon nem lesz fénykép, videó, csak István és én, a szó jó értelmében:)
Végre nemcsak kamerán keresztül nézhetem, nem csak sikongathatok, hanem táncikálhatok, tapsolhatok, vele énekelhetek, mint a többi rajongó:)
Azonban még indulás előtt gyermekeim is felköszöntöttek egy tortával, volt rohanás rendesen, úgyhogy az ebéd torta volt:D:D:D, (nem mintha nem lett volna "rendes" kaja), aztán fél 2-kor már indultam is Editért, majd együtt Dóráért. Fehérváron megtörtént a virágcsere köztem és Dóra között, mert mint kiderült, Dóra igazából Teodóra és neki aznap volt a névnapja, tehát kölcsönösen köszöntöttük egymást:)
Sajnos egyetlen dolog volt, ami bezavart az örömömbe: az égiek úgy gondolták, hogy megsiratnak, amiért ismét eggyel szaporodott az éveim száma:D, ezért egész nap hol szakadt, hol "csak" esett az eső:( Persze a kedvemet ez nem vette el, csak kicsit szomorkás voltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy esernyővel a kézben hogyan fogok tapsolni?... megoldottuk:D
Na ezután a kis kitérő után kb. 3 óra fele gidres-gödrös utakon, sártengeren keresztül megérkeztünk Enyingre, ahol az Első Enyingi "Eszem-Iszom" Bográcsfesztivál keretén belül lépett fel István.
Az ő feje felett egy sátor volt, nekünk az égbolt jutott:D, ahonnan jött is az égi áldás rendesen:) Persze találtunk ismerős arcokat, Országné Erika a kisfiával jött, Martin volt az első köszöntőm, a maga 2 évével, leguggoltam hozzá, és mondta, hogy "sok boldog szülinapot kívánok". Majd megzabáltam azt a csöppséget, hogy ilyen bátor és ügyes. Persze előkotortam a fényképezőmet - miért is volt nálam, nem is értem:D:D:D - és lefényképeztem külön Martint, majd Erikával is.
Ott volt Majzik Kata, Nóra és már írhatom így - természetesen Szodizs is:D, (ők rögtön fel is köszöntöttek:D) és S.Eta a férjével. Azt hiszem, ennyien voltunk a rajongók közül, ha valaki kimaradt, attól elnézést kérek. Ja, most jut eszembe: oldalt állt egy fehér sálas csaj, vidizett végig - talán g-portálos lehetett - de őt személyesen még nem ismerjük:( Kicsit keveselltem az ismerősöket, Attiláékat is hiányoltam, nekik sem lett volna nagy távolság, Kovács Edit is a közelben lakik, azt megtudtam, hogy neki vendégei voltak, azért nem tudott jönni.:( Gyanítom, hogy ez a pocsék idő is sokakat elriasztott attól, hogy útnak induljanak.
A nem annyira Tabáni rajongó barátnőm elvitte Martint körülnézni, hogy az anyukája nyugodtan tudjon koncertezni:D
Elkezdődött István műsora, (Andor hozta, ezer köszönet érte) mi az esernyőkkel szerencsétlenkedtünk, Dórának néha a szeme világa veszélybe is került, mert elég magasra nőtt:D, így az esernyőnk végei pont szemmagasságban voltak neki:D
Azt hiszem, az első szám végéig bírtuk ezt az "állapotot" tartani, utána fogtuk magunkat és összecsuktuk az ernyőket:D Végre!!!! Láttam rendesen Istvánt, tudtam tapsolni, és táncikálni, mint azt majd a mellékelt képen is láthatjátok:D
Abszolút nem érdekelt, hogy a fodrászom reggel "lőtte" be a hajamat és most szétázik, gondoltam, majd a lakk megtartja:) Valamennyire sikerült is:)
Istvánt persze semmi nem zavarta: most is tökéleteset nyújtott, nagyon jó volt, hogy az összes számot végre együtt énekelhettem vele, sőt, a csajokkal szinte végig tapsoltunk, kedvencünk mosolygott is rajtunk, de gondolom, azért jól esett neki a "biztatás":)
A Crazynél Dóra már táncolt, és egyszer csak megkérdezte, hogy tudok-e rokizni? Én ne tudnék??? Imádok táncolni:) Na ott kezdődött az őrület - így visszagondolva:) Végigtáncoltuk az egész számot, állítólag elég nagy feltűnést keltettünk:D:D, de én nagyon jól éreztem magam és Dóra is megállapította, hogy jól táncolok:D:D Kell ennél több??:D Max. azt gondolták, na ezeknek sincs ki mind a négy kereke! ...de ezt én már magamról tudom, hogy Annát idézzem, nekem tuti kettővel kevesebb van:D (lásd "kaposvári látogatás Tündénél" képei). Akkor és ott nem érdekelt senki, az biztos, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy a szülinapomon István énekére még táncolni is fogok?:D Ezt a fiaimnak nem fogom elmesélni, az tuti:)
Sajnos egyszer minden előadása véget ér Istvánnak, itt is ez történt. Mentünk a többiek után a pódium mögött lévő épületbe, mert most én készítettem egy szülinapi ajándékot Istvánnak:D, amit szerettem volna neki átadni, plusz volt nálam egy műanyag edényke, tele finom tortákkal, sütikkel, két villával, szalvétával, hogy Andornak is jusson a finomságokból. (Valahogy éreztem, hogy ő hozza Istvánt.)
Elég sokan álltak már a szűk folyosón, de azért viszonylag hamar sorra kerültünk. A tortás dobozt egy "laza mozdulattal" átnyújtottam Andornak István feje fölött, pár szó kíséretében.
István elé tettem a mappát, amiben az ajándékversem volt, mondtam neki, hogy ezt tőlem kapod szülinapom alkalmából:D Kérdezte, hogy ma van a szülinapod? mondtam: igen. Isten éltessen - mondta, én: köszönöm:D Kb. ennyit arról, hogy milyen bőbeszédű vagyok:D:D:D Ilyen alkalmakkor mindig eszembe jut Adrim, hogy már illő lenne az a lista készítés, mert nem lehetek ennyire béna, hogy két értelmes szót nem tudok kinyögni még ennyi idő után sem. Ez van, ezt a "leblokkolást" váltja ki belőlem István és valószínű, hogy ez már így is marad:)
Kértem egy aláírást Edit barátnőm unokájának, Lillának, és szerettem volna egy közös képet, amit Erika el is készített, de sajnos nem lett jó, mert gondolom, a "zöld kockát" középen nem várta meg Erika, így piros színben "pompázunk" Istvánnal:( Pedig nagyon jó képek lettek volna:)
Az tuti, hogy Andorral többet beszéltem, mint Istvánnal, pld. megkérdeztem tőle, hogy nem tudja-e véletlenül, hogy Győrben milyen idő van??:D:D:D Mosolyogva mondta, hogy nem:D, ugyanis igazából Győr nem volt tervbe véve, több ok miatt sem, egyrészt az eső, másrészt nem akartam az egész napomat autóban vezetve eltölteni, viszont jó közös kép nem lévén révén:D:D:D érlelődött az elhatározás, hogy megyünk tovább mi is Győrbe.:)
Dórát még kitettük Fehérváron, ő úgy döntött, hogy nem jön velünk, mert másnap kerti partira volt hivatalos, így kettesben folytattuk utunkat Edit barátnőmmel és a drága jó "pasimmal", aki úgy bevitt bennünket az "erdőbe", ahogyan csak lehet:(
Mivel fogalmam sem volt, hogy hol van Győrben Likócs és a go-kart pálya, ezért egy közelinek vélt utcát írtam be a naviba kiindulási pontnak, gondoltam, majd ott megkérdezünk valakit.
Az idő szorított bennünket, mert ugye Dóra miatt vissza kellett menni Fehérvárra, lehet Enyingről lett volna rövidebb út is, de mindegy, mert mint írtam,  Győr csak futó gondolat volt még az elején:)
Végig esett az eső, amit szerintem nem csak én gyűlölök (mármint az esőben való vezetést), átmentünk Győrön, amikor azt mondta az én drága jó navigátorom, hogy érkezés a célhoz! Na ott, minden volt, csak Likócs nem:(:( Ekkor már elmúlt fél 7 és 7-kor kezdett István.
Hirtelen olyan elkeseredés és fáradtság fogott el, Edit látta is rajtam, hogy most ment el a kedvem mindentől, gondoltam magamban, na volt egy utunk Győrbe, most már szépen haza is mehetünk. Amúgy is "imádom" azt a dupla lámpás körforgalmat, amit valami nagyon okos ember talált ki, csak útmutatót nem adott hozzá, hogy mi a nyavalyának egy dupla körforgalomba még pluszban lámpát is tenni, amikor így sem tudja az ember gyermeke, hogy fiú-e vagy lány, mire végre kikecmereg belőle:D, na ezen mind a kettőn átjöttünk és most mehettünk vissza...
...de Edit még nem adta fel: bementünk egy kis családi házas övezetbe, ahol találtunk egy aranyos kis hölgyet, aki szóról-szóra, kb. 5 percben:D elmondta, hogy most pont a túloldalán vagyunk annak, ahova indultunk, tehát erre, és erre menjünk vissza, ezt és ezt figyeljük.
Én az első két mondata után elvesztettem a fonalat, mint kiderült Edit is:D, megkértem a csajt, mondjon egy viszonylag Likócshoz elérhető távolságban lévő utcát és azt beírtam a naviba. Megköszöntük a kedvességét, visszafordultam és újra nekiindultam, hogy megküzdjek a lámpás körforgalmakkal:D
Mikor visszaértünk ahhoz az utcához, amit kaptunk segítségképpen, beugrottak a nevek is, amiket tájékoztatásul kaptunk: Spar, ETO csarnok, vasút, stb. Na ekkor megint éledni kezdett bennem a remény, hogy hátha....Megállítottunk egy bácsit, aki csak ennyit mondott, most majd balra és a következő utcán jobbra, és már ott is vannak:D ...és igaza lett:) Egy viszonylag nagy sátor, viszonylag kevés autóval, betonpályákkal, ennyit láttunk, meg Szondi Katát és Sipos Marcsit:D:D
Mindjárt mondtuk is nekik, hogy azt hittük sosem érünk ide, Marcsi persze rögtön mondta, hogy miért nem hívtam fel?:D:D Persze, ha meglett volna a számod, mondtam:D, na telefonszámcserét letudtuk, így a következő lehetséges győri utunkhoz már Marcsi is fog segítséget nyújtani:)
Bent a sátorban (végre nem áztunk:D) az első sorban már ott "feszítettek" Katáék:D:D, ők előbb odataláltak, mint mi, ezt ráfogom Ottóra, a férfiak állítólag ügyesebbek a vezetésben:D és a tájékozódásban is:)
Ja, meg nekik volt egy kis fórjuk, mivel ők rögtön továbbindultak Enyingről Győrbe.
Edit barátnőm leült egy padra Marcsival, én az egyik asztalra pakoltam a táskámat, és maradtam állva...most jött ki belőlem a feszültség...
Elővettem a gépemet és újra a "régi" Edit voltam:) (A fogadalmam csak Enyingre szólt!:D:D) Megérkezett Istvánunk és újra hallhattam, láthattam, most már - a jól megszokott - kamerán keresztül kedvencünket, hiszen nekem az a "dolgom", hogy hozzam Nektek a képeket, vidiket, ahova csak el tudok jutni, már a kezdetek óta, tudom, hogy várjátok, és örömet szerzek vele azoknak, Nektek, akiknek nincs lehetőségük Istvánt élőben látni és hallani.
Ugyanazokat a számokat énekelte, mint Enyingen, mégis más volt: más a közeg, más hangulat, más összetételű közönség, más színpad, más akusztika, de a lényeg, az mindig ugyanaz: István csodás hangja itt is mindenkit elvarázsolt:) Pillanatok alatt tele lett - az érkezésünkkor még félig lévő sátor - emberekkel.
Szóval, most már felsorolom, bár készítettem vidiket is: énekelte a már megszokott Ez majdnem szerelem volt, a Bohemian Rapsody-t, az Ő-t, a Kinőtt a szárnyunkat, a Ments meg-et, a Crazyt, és a Long Traint.
Azt hiszem, ekkor már eléggé fáradt voltam, volt amikor már a sikítás is elmaradt, csak álltam és hallgattam Istvánt:)
Pedig még előttem volt a hazaút....
Reméltem, hogy itt végre lesz normálisan lehetőség közös képre, hát jelentem "normántalanul" lett, ugyanis nem volt dedikálásra kijelölt hely, így Istvánunk állva írta alá a lapokat, amiket Andor előre osztogatott. Én mondtam, vagy kiabáltam? a hangzavarban (közben ment tovább a műsor, mi oldalt álltunk a színpad mellett) Andornak, hogy lefényképez bennünket Istvánnal?? Ő mondta, hogy igen, de így nem nagyon lehetett kommunikálni.
Valahogyan István mellé keveredtem és eszembe jutott Cserné Ani, belekiabáltam hát Istvánunk fülébe, hogy az a kérdés jött a klubból, hogy miért nem hordod a szemüveged, pedig nagyon jól áll? Ő erre annyit kiabált az én fülembe, hogy nem hordja, csak tv-zéshez, illetve múzeumlátogatáshoz, én pedig mondtam neki, hogy így fog aztán szép lassan tovább romlani a szemed, de szerintem ezt már nem hallotta:(
Ennyi volt a párbeszédünk ismét:D:D:D, majd Andor és Szodizs mutatták, hogy még 5 perc és viszi Istvánt, tehát, aki akar, fényképezkedjen.
Én Andornak adtam a fényképezőmet, így készült el a közös képünk, köszönet érte:). Aztán a csoportképen mondtam, hogy a szülinapos áll István mellé:D:D:D, így is tettem, és hát az eredményt láthatjátok a képeken.
Hazafele kicsit nagyon:D koncentrálnom kellett már, mert az összes izgalom, feszültség, fáradtság kezdett kijönni rajtam, az eső meg persze csak nem akart alábbhagyni, így egy csodának éltem meg, hogy 10 óra körül landoltam Editék háza előtt, majd nem sokkal később itthon:)
Meglepetésemre mindkét gyermekem itthon volt:D, ami nem jellemző rájuk szombat este, kicsit szégyelltem is magamat, hogy a szülinapomat nem velük töltöttem, de úgy láttam, nem hiányoztam nekik:) Ez csak az én anyai túlaggódásom volt:)
Rögtön beültem a gép elé, és szembesültem azzal az iszonyú üzenetáradattal, ami elsőre szinte feldolgozhatatlannak bizonyult.
Dáviddal "felnyomattam" a képeket, vidiket, (neki gyorsabban megy) és megpróbáltam válaszolni a sok-sok jókívánságra.
Itt és most szeretném Mindenkinek még egyszer megköszönni, hogy ennyien szerettek, bőgős szmájli, nem is tudom, mivel érdemeltem ki ezt a sok-sok ajándékot, jókívánságot, ami csak úgy áradt felém ebben a pár napban.
Én is szeretlek Benneteket, és mindent köszönök Nektek!
Viszont elsősorban most is Istvánnak kell megköszönnöm, hogy van nekünk, mert nélküle mi sem ismerhettük volna meg egymást, nem jöhettek volna létre barátságok, külön kis találkozások, stb. (Engedjétek meg nekem, hogy belinkeljem ide, mire gondolok, illetve a beszámoló végére: a jobb érthetőség miatt).
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyi szerető embert sodort elém, és csak újból megköszönni tudom Nektek azt a sok jót, amit kaptam Tőletek.:)
Igyekszem viszonozni a szereteteteket a magam egyszerű módján: ahogy eddig is tettem, ezután is fogok Nektek "tudósítani" István azon fellépéseiről, ahova nekem sikerül eljutnom.
...és persze Erzsinek is örök hála, mert az általa alapított klubban kezdődött minden...és az életben folytatódik tovább:)
Kívánok mindannyiunknak sok-sok Istvános élményt, azoknak, akiknek még nem sikerült személyesen találkozniuk Istvánnal, remélem, mielőbb valóra válik az álmuk, mert megérdemlitek! :):)

Köszönöm, hogy elolvastátok a beszámolómat!

Mukrányi Edit


Képeim Enyingről és Győrből:

http://picasaweb.google.hu/editmukranyi/SzulinapozasIstvannalEnyingenEsGyorben#

a vidik:

https://www.youtube.com/watch?v=6xL_nLc3_6c
https://www.youtube.com/watch?v=--D4PUA2bIo
https://www.youtube.com/watch?v=NB2pxk71lF8
https://www.youtube.com/watch?v=O1RGqryfGbs
https://www.youtube.com/watch?v=XbdpVG9XBU8

...és az ajándékaim Tőletek, amiért ezer köszönet és hála:)

http://picasaweb.google.hu/editmukranyi/AjandekaimTeZseTolTundetolKollegaktolBaratoktolKeresztlanyomektol#

..és még egy videó is, ezért is nagy-nagy köszönet:)

https://www.youtube.com/watch?v=MAbTqUn08UA

..és a "kis találkozások":

http://picasaweb.google.hu/editmukranyi/TundenelKaposvaron#

A vers:

Hálám a fel nem vett telefonnak...

Így kezdődött, 11 hónapja már,
egy csoda született, kit oly sok ember várt.
Köztük voltam én is, lelkemhez szólt,
minden hangja szívemig hatolt.
Röpködtek az SMS-ek hétről-hétre,
és a szurkolás-szorítás ÉRTE - megérte.
Ő - ki szívembe lopta halk szavát,
s ha látom kedves mosolyát,
velem is táncol a világ.
Önmaga maradt - ahogy ígérte,
bár voltak "kemény csaták", de ő túlélte.
Nem hagyta, hogy mások átformálják kényükre-kedvükre,
megmaradt nekünk az a szerény,
csak énekelni akaró kedvencünknek.
Persze változott ő, nyitott felénk,
de csak annyit, amennyi épp elég.
Több, mint 100 videó, rengeteg kép őrzi lényét,
nem tudok betelni velük, már megint újra mennék.
Az én életemet teljesen felborította,
figyelem a naptárt, hogy el tudok-e jutni oda,
ahol ő ad nekünk - mert csak ezt szeretné,
kihozni magából a maximumot, hát hol van a vég?
Minden fellépésén mintha először hallanám,
pedig már kívülről fújom az összes dalát.
S közben csodálattal nézem - kamerán keresztül -
ezt az embert, aki közülünk jött,
egy belőlünk és aki mégis tehetségével messze
kimagaslik közülünk.
Mit is kívánhatnék magamnak?
István! A hajód vitorlát bontott, jó szeled van,
használd ki és "kinőtt szárnyaiddal" repíts bennünket
egy szebb-jobb világ felé.
Hozd el a békét, ments meg bennünket is,
hisz nagyon ránk fér a Te hatalmas erőd.
Miről talán még Te sem tudtál,
talán nem is hittél benne,
de az elmúlt hónapok igazolták, hogy Neked itt van dolgod,
és mi mindig ott leszünk Veled, mert tudjuk, hogy Te akkor vagy boldog.