Tabáni István rajongók blogja

- Borsi Andi írása -

Már megszokhattátok, hogy mióta két munkahelyen kell helyt állnom, mindig fáziskéséssel kapjátok tőlem az élménybeszámolókat. De biztos vagyok benne, hogy akik részt vettek, és elolvassák, nagyon jól esik újra átélni akár egy hónap távlatából is, azok pedig, akik nem lehettek velünk, legalább a soraimon keresztül egy kicsit részesülhetnek az élményből, amit nagy szeretettel osztok meg veletek. (Úgy látom, erről az alkalomról nem irt más beszámolót.)

                Augusztus 19. volt, közeledett István névnapja. Mindegyik rajongói klub nagy izgalommal, szeretettel és kreativitással készített Istvánnak meglepetést. Megbeszéltük, hogy mikor adjuk át, de sajnos nem tudtam menni arra a fellépésre, amikor a ningesek átadták. Az előző napi fellépésre szerveztem, de úgy nézett ki, hogy a nagyváradiakon kívül csak Gabival fogok találkozni az ismerősök közül. Igaz, nem volt időm a többi chatre is felmenni, máskor azokon is szoktam érdeklődni. Annál nagyobb volt a meglepetésem!

                Hajdúszoboszlón éppen Fürdőbál volt. Fogalmam sem volt, mit fed ez a kifejezés. Hiába itt van közel hozzánk, eddig soha nem mozgatta meg a fantáziámat. Gondoltam, fontos lenne kideríteni, milyen rendezvény ez, mert csak nem mindegy, hogy fürdőruhában vagy báli öltözetben állítunk be. Archív felvételeket kerestünk az interneten az előző évi alkalmakról. Eredmény: se fürdőruha se báli öltözet, valahol a kettő között. Hát ez még mindig elég nagy szórást jelent, de talán a rendkívül nagy elfoglaltságomnak egyetlen előnye, hogy semmi időm nem marad a szekrény előtt dilemmázni. Könnyen és gyorsan kell döntenem.

Indulás előtt újra átnéztük a plakátot. Igencsak kitett magáért a szervező: híres előadók váltották egymást a színpadon. Meglehetősen sok fellépő volt, több órás előadás. István a program szerint utolsó előttiként került sorra. Direkt nem terveztük a program elejét is megnézni, mivel kismama is volt köztünk, aki nem bírt volna annyit állni a tömegben és egy türelmetlen férj, aki a sofőr szerepét töltötte be. Rájuk is tekintettel kell lenni ilyenkor És legyünk őszinték: mi másért járunk mi újabban Fürdőbálba, ha nem István és rajongói miatt?

Megérkeztünk. Elégé meglepett a látvány, ami fogadott. A leeresztett medencék tele voltak emberekkel. Ezt valahogy teljesen másképp képzeltem el. A férjem fürdőruhával készült. Igaz, nem azért mert ő a Fürdőbált csak úgy tudja elképzelni, hanem azért mert az unalmas perceit fürdőzéssel akarta kitölteni. Nem számított ő sem rá, hogy a medencéket most Tabáni rajongók töltik meg (víz helyett!) .

Számítottunk rá, hogy a színpad elé már esélyünk se lesz bejutni, de mi annyira szemfülesek szoktunk lenni, hogy mindig kiderítjük, hol fog István elhaladni, honnan közelíti meg a színpadot stb. Elindultunk felmérni a terepet. Ismerve a paramétereimet, elképzelhetitek, hogy nekem nem volt nehéz átfúrjam magam az emberek között, de annyira céltudatosan és eredményesen törtem előre, hogy fel sem tűnt, hogy a többiek mennyire lemaradtak, főleg a barátnőm a pocakjával sehol nem fért át.

                A VIP bejáratot megtaláltuk, azt a lépcsőt is, ahol István fel fog menni a színpadra. Váltottunk néhány szót a biztonságiakkal, akiktől sikerült kideríteni, hogy még nincs itt István, de hamarosan érkezni fog. Megtekintettük a parkolóhelyüket is, ahova hamarosan begurulnak. Minden szükséges információnak a birtokában voltunk. Már csak az volt hátra, hogy Gabit is megtaláljuk. Erre semmi esélyt nem láttunk: mert már sötét volt és nagy tömeg. Ekkor ért egy váratlan meglepetés. Egy csoport G-portálos rajongó toppant oda hozzánk, és közölték, hogy most fogják átadni az ajándékukat, előre egyeztetve volt, hogy erre lehetőséget kapnak a szervezőktől, és ha szeretnénk, csatlakozzunk mi is hozzájuk. Nagyon megörültünk nekik, és annak is, hogy együtt köszönthetjük fel Istvánt. Míg várnunk kellett, megnézegettük az ajándékot. Egy igazán igényes, ötletes, gyönyörűen kivitelezett albumot készítettek Istvánnak. Gratulálok az ötletgazdáknak, szerkesztőknek! Külön öröm volt számomra, hogy felfedeztem benne általam készített képeket, sőt a gyerekeim istvános fotóját is.

                Mindenki izgatottan várta, hogy fogadja István a meglepetést, amit olyan nagy szeretettel készítettek neki a rajongói. Nem is kellett sokat várni erre a pillanatra. Miután megérkeztek, és bevonultak az épületbe nem sok idő múlva jöttek is értünk, hogy bemehetünk, ahogy arról szó volt. Azon szórakoztunk, hogy szinte mindegyik hölgy a haját igazította, fésű után kotorászott a táskában a folyosón haladva, mint mikor jeles találkozás következik. Mielőtt beléptünk Istvánhoz, nem álltam meg, hogy ne olvassam el, mi van kiírva az ajtón. A következő állt ott négy nyelven: Férfi iszapkezelés. Belépés csak hívásra!  Hát minket hívtak. Beléptünk… István mosolyogva várt. (Senki nem követett el rajta iszapkezelést!)

                Szeri végiglapozva bemutatta az albumot. István nagyon figyelmesen nézte, és közben végig fülig ért a szája. Aztán egyenként léptünk oda hozzá felköszönteni és megpuszilni. Nagyon jókedvű volt. Végül mi is átadtuk azt az apró figyelmességet, ami nálunk volt. István azonnal kivette a tasakból és megnézegette. Úgy tud örülni valaminek, mint egy gyerek. Ez annyira tetszik nekem! Sikerült valamennyit beszélgetni vele, majd elhagytuk a szobát, hadd tudjon hangolódni az előadásra. Közöltük vele, hogy ez lesz az az alkalom, amikor tényleg nem lesz lehetőségünk felvételeket készíteni, mert el kellett döntsük, hogy a színpadot közelítjük meg vagy Istvánt inkább, és mi természetesen lemondtunk az elsőről a második javára.  

                Ekkor még volt más fellépő is István előtt. Érdekes, hogy hiába voltak ők is híres  és kedvelt emberek, mégis át tudtak menni az épületből a színpadig minden következmény nélkül. Ezt István nem teheti meg. Fél lépést sem tud tenni, hogy ne rohamoznák meg a rajongók. Mikor láttuk, hogy készülődtek a biztonságiak, tudtuk, hogy István ki szeretne jönni az épületből. Valóban őt konferálták fel a színpadra. Ezen a ponton nem emlékszem semmire, pedig máskor nagyon szoktam figyelni, mit tudnak mondani róla, de most kizárólag arra koncentráltam, hogy sikerüljön mégis úgy helyezkedni, hogy fotózni tudjak. Mégse jött össze. Egyetlen élvezhető felvételt sem sikerült összehozni az első szám alatt. Ekkor mások biztatására mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálok bejutni a színpad elé. Könnyebben ment, mint gondoltam. Óvatosan araszolni kezdtem az emberek között. Azok, akik között átnyomultam, felnéztek rám (kizárólag a magasságom miatt!), és ahogy megpillantották a félhomályban a kitűzőmet, hirtelen azt hitték, hogy fontos ember vagyok, aki a küldetését teljesíti (Nem is tévedtek sokat!), és készségesen engedtek előre. Mikor ott tartottam, hogy már csak egy sor ember választott el a színpad előtti korláttól, elővettem a fényképezőt, hogy munkához lássak. Az első villanás után hátra néztek az előttem állók, és képzeljétek, maguk elé tessékeltek. Hihetetlen! Már megint ott állhatok István előtt! Örömömben meglengettem neki a fehér kendőt. István megpillantott, és fülig szaladt a szája. Látszott, hogy nem kicsit lepődött meg azon, hogy hogy kerültem én oda.

                Sokadik alkalom ez már, hogy ott állhatok előtte, és úgy hallgathatom, de mindig felejthetetlen élmény. Megunhatatlan! Feltölt. Nem is könnyű ezt megfogalmazni, miért annyira fontos nekem. Mindig úgy vagyok vele, hogy nem volt elég, újra menni akarok minél hamarabb. A taps alatt már a következő fellépést terveztem. Nem engedték le Istvánt a színpadról. Felköszöntötték névnapja alkalmából. Nem is realizáltam, hogy már elmúlt éjfél, és tulajdonképpen elsőként köszönthettük őt 2O.-án. Elkezdődött a tűzijáték.  István a színpadról nézte végig. Ha belegondolunk, tavaly a névnapján biztos nem sejtette, hogy egy év múlva ilyen népes társaságban fog ünnepelni ráadásul tűzijátékkal. De vannak még csodák! És tudjuk, hogy csodálatos dolgok csak csodálatos emberekkel történnek.

Borsi Andi