09.24-én 16 órakor lépett fel a mi egyetlen Csillagunk, 7 gyönyörű dalt énekelt, s fellépésére hárman kísérték el Hatvanba. :)

Monange (Monique0201) képei:  picasaweb.google.hu/pne.nagy.monika/Hatvan20100924

Erika (Cirmos81960) képei:

picasaweb.google.hu/107080171945719620712/TabaniIstvanHatvan20100924#

Az én képeim: picasaweb.google.hu/103979561752966119432/Hatvan#

És az én kis beszámolóm:

Mint kiderült, a 16 órát módosították, 16.50-re, ami szerencse is, mert ha pont 4-kor kezdődik, akkor kicsit biztosan lemaradunk. Kalandos utazásunk délután 14.45-kor kezdődött, amikor is Arnold értem jött a munkahelyemre, és elindultunk Hatvanba, „Istvánozni”. Azon a napon nem tanítottunk, hanem akadályversenyeztünk, de melegítőben-hátizsákostul mégse megyek fellépésre, ezért villámgyorsan kellett megint „átváltoznom” (autóban sminkelés, meg ilyenek.). Hatvanban már vagy ezerszer voltunk, de ezúttal  az útvonaltervezőn találtunk egy rövidebb utat! Hurrá! Mivel az idő viszonylag szűkre szabott volt, ezért elindultunk a rövid út irányába, amerre eddig még sosem jártunk. Szépen haladtunk, már az útvonaltervező szerint néhány km-re voltunk Hatvantól, amikor egy vicces kis útkereszteződésbe értünk: balra 21-es főút felé, jobbra Heréd felé. (Na, ki melyiket választaná?) :) Adri, mint jó érzékkel megáldott navigátor, mit sem törődve humoros kis falunevekkel, csakis a mielőbbi „Istvánhoz jutás” reményében: irány a 21-es! Na, ezt nem kellett volna!

(Ha csak nem muszáj, senki még csak meg se kíséreljen személyautóval eljutni Nagykökényesről a 21-es főútig azon az útvonalnak nem is nevezhető valamin! Attól még egy földúton is jobb menni! Ráadásul több km-en keresztül totál egyenes, se egy útjelző tábla, se semmi, csak megy-megy az ismeretlenbe… nem is jött velünk szembe…  -ami szerencse, mert olyan, hogy lehúzódsz, nem nagyon van hova- …csak egy traktor meg egy lovaskocsi… ez mindent elmond az út minőségéről, azt hiszem.)

Miután így sikeresen eltávolodtunk Hatvantól, az addig hátralévő 5 km vagy 15-re nőtt, az idő pedig 4 óra lett, felhívtam Erikát, hogy közvetítse a színpadon történő eseményeket. Erika megnyugtatott, hogy István 16.50-kor fog színpadra lépni. Huh! Ez csudajó hír volt, Arnold azt hiszem kitért volna a hitéből, ha csak a visszatapsra értünk volna oda. Rólam nem is beszélve… De így már negyed 5-kor a színpad első sorai felé araszoltunk, több-kevesebb sikerrel. Ekkor kezdődött a Bad boyz fellépése, tini lányok garmadája tolongott a színpad előtt. Hm –gondoltam- majdcsak vége lesz, és akkor irány az első sor! Arnold közben ellépett egy kis koffeinért. :) Csakhogy amikor a fiúcsapat távozott, a lánykák maradtak. No, tán csak nem Tabáni-rajongók??? Aztán megtudtam, István után jön SP. Na ebből se lesz első sor! Nem is lett, csak a másodikig jutottam, de jó helyem volt így is, Arnold természetesen a nyomomban, a kiskunmajsai beszámolóban már leírt "módszerrel" megint. :)

Amíg István „beénekelt”, a műsorvezető próbálta szórakoztatni a közönséget Istvánról szóló információkkal, és egyszer csak megjelent a mi Csillagunk, nyomában Andor, valamint Csilla és Tabáni-apuka! István a színpadon termett, és miután elmondta, hogy volt már Hatvanban, amikor kiállították a képeit, énekelni kezdett. A dalok sorrendje a számunkra már ismerthez képest mit sem változott, de már legalább tizedszer írom le, hogy István MINDIG tud újat nyújtani a fellépésein. Nemcsak én, hanem velem együtt Arnold is úgy érezte, hogy István mintha máskor, máshol nagyobb sikerrel lépett volna fel, mint most. És fáradt is volt, úgy láttuk. Természetesen a maximumot nyújtotta, ahogy mindig, és a Ments meg csodaszépen zengett a hatvani városháza ódon falai és boltíves „tornáca” előtti színpadon. A visszataps sem maradt el, így összesen 7 dalt hallhatott most is a közönség. A dalokat István megint csak érdekes és szép gondolatokkal vezette fel. Elmondta, hogy sokan gondolják, hogy playback-el, pedig hát, aki látta már Őt akár csak egyszer is fellépni, az tudja-látja…

A legeslegvégén pedig azt kérdezte, tudjuk-e, mi a különbség a sztár és a művész között?

A SZTÁR CSAK KAPNI AKAR, A MŰVÉSZ PEDIG ADNI… válaszolt István a maga által feltett kérdésre.

István, nagyon sok mindent adtál már nekem, nekünk, minden rajongódnak!

Köszönjük, hogy vagy!

padrienn