Tabáni István rajongók blogja

- Empatia 13 /Erika (opti) írása -

Kérem, a kedves olvasót, hogy olvasás előtt, nézze meg a következő videót, mert az alábbiak, a Syma Csarnokban május 13-án történtek kapcsán szakadtak ki belőlem.https://www.youtube.com/watch?v=ncETXyNL1kE&feature=player_embedded

A témának, mely felkavart, többször is nekimentem, így több cím, több változat is született.

Másfél perc, a Csend misztériuma

Másfél perc, Mélység és Magasság

Másfél perc, a lélek útja

Másfél percben, egy élet

Másfél perc, amit nem lehet elfeledni

Tudósítás, másfél percben a Lélek bugyraiból

Tekintetek kavalkádja másfél percben

Másfél perc felejthetetlen Csend

A Lélek, a Mosolyon, és a Könnyön keresztül közlekedik

Másfél perc Bűvölet

Első változat

Felejthetetlen, egyszeri és megismételhetetlen élmény volt a Syma Csarnokban, amikor, Tabáni István, az első önálló Koncertjén, az édesanyja felé fordulva énekelt, ”Úgy szeretném
meghálálni..”, és utána önkívületi állapotban, könnyezve kapaszkodott a
mikrofonállványba, majd lassan visszatért a Való Világba, a Közönségéhez.. És mint ahogy szívéből
könnyezett, úgy mosolygott ránk, viccelődött velünk egy másfél perc múlva.
Szinte kacsintott ránk, ”Nem adhatok mást, mi lényegem”!

Szerencsések, vagyunk, mi, akik ott voltunk, és részesei lehettünk a varázslatnak. Nézhettük ezt másfél percet, kivetítve premier planban! Ott lebegett előttünk, pőrén kitárulkozva, szinte
felajánlva nekünk, a LELKE!

Csak néztem, néztem. a Dal után, ott a Koncerten, és azután számtalanszor videón. Nem lehet vele betelni. Az ember ritkán megy „léleknézőbe”, különösen sokadmagával! Másfél percig hozta magát vissza ebbe a világba, abból a másik dimenzióból, ahol volt. Markolta keményen a mikrofonállványt, félő volt, hogy talán össze is esik.

És micsoda közönség voltunk, mi, akik közben, vele együtt egy ideig, türelmesen vártuk, amíg újra visszaér a Lélek, és vele az Ember, a zsúfolással teli Csarnokba. Majd tapsoltunk, azután valaki bekiabálta a legideillőbb varázsszót, SZERETÜNK! És a szót ismételte száz torok!

Elfogadásunkat érezve, lassan, nagyon lassan, visszajött közénk. Oldódott a feszültség, szinte hallottuk koppanni, az évtizedek óta, odakövesedett terhet, ami leesett a szívéről. Vége lett a Katarzisnak, amit
ezrek előtt élt meg! Először a szeme telt meg könnyel, azután, mint vihar után
a Nap, előbukkant egy icike-picike mosoly, ami nőtt, nőtt, amíg olyan
somolygósra, Istvánosra nem sikerült.
Akkor megkönnyebbülve, nevetve, gyöngyözve kacagva, levette az óráját,
megigazította az övét, „játszott” a nadrágjával” a szavaival, velünk, akiket
szinte az ujja köré csavart.(Vetkőzz, vetkőzz!- nevettek, kiabáltak felé a
csápolók) Rutinos showmanként, mégis őszintén, csibészes mosollyal viccelni
kezdett, és már- már megszokottként, fogadta hódolói, rajongói sikolyát..

„Folytatom”- mondta csendesen, és mi tudtuk, hogy ez, nemcsak a Koncertre vonatkozik, hanem arra az útra, amin elindult, amikor
legyőzte önmagát, és végre kijött a ”múzeumból” közénk,

akik, már régen vártuk, vágytuk, csak nem tudtuk Kit, nem tudtuk Mit!

Második változat

A „Láss, ne csak nézz!”, utasítását követve figyelhetem a másfél perc csendet, ami talán tisztában „szólt”, mint a Hang. „Mélység, és Magasság,”, amit ez alatt a rövid idő alatt befutott. Egy regény is kevés lenne hozzá, hogy megfejtsük.

Érzések vihara a lelkében, Fájdalom a testtartásában. Meghatottság, Tisztaság a tekintetében. Izgalom, Idegesség, a mikrofonállványon doboló ujjaiban. KATARZIS, a lelkében. Megnyugvást, oldódást jelent az egyszer csak megjelenő könnycsepp a szeme sarkában.

Majd, mint nyári zápor utána kibukkanó Nap, megjelenik először a szemében, majd a szája zugában. Ahogy ez a mosoly nő, úgy érkezik hozzánk vissza, a Való Világba.

„Szeretünk”- kiabálják sokan, és István, talán ennek hatására is showmanként érkezik hozzánk vissza a Syma Csarnokba.

Valódi, szívből is jövő humorbombáival extázisba hozza, minden mástól különböző (3 -85 évesig) Közönségét. Leveszi az óráját, kinyitja az ingét, rajongói tombolása közben, babrál az övével, miközben somolyog, nevet a gyönyörű kifejező szemével, Senki sem gondolná, hogy egy perccel ezelőtt, még nem az első igazi koncertjén, a zsivajgó arénában volt, hanem, gazdag belső világának bugyrait járta be magányosan.

            „The Show must go on!” 

Egyszeri, és megismételhetetlen pillanatoknak lehettünk ismét tanúi. Ismételhetetlen, mint a váratlan térdre hullás (Bohemian Rapsody), a gyerekkori megaláztatásaitól megszabadulás
élményét adó, vulkánként kitörő zokogás (Fényév távolság), a régi életétől
történő elszakadást kifejező rohanása, amelyet, egy életörömöt kifejező fantasztikus
pörgéssel fejezett be (Don’t stop me now) a Csillag születik műsorban.

A közönséggel, és magával való játék, Tihanyban, a már legendás láblógatós ülve „tabáni táncot” járó Crazynél. Máskor spontán letérdel, a színpad szélén, hogy átvegye egy szőke tüneményes, pici lány, szívből jövő, csoki ajándékát!
Felejthetetlen, Fergeteges, egyeseknél szívszakadást okozó bevonulása, már „Kinőtt Szárnnyal” a Syma csarnokba, az Őt könnyes szemmel ünneplő tapsoló csápoló rajongói között.

István reméljük, hogy mindez még csak a kezdet ”Hosszú még az út”

A Jóisten, nem csak két Talentummal (Hang, Festés) áldotta meg ezt a fiút, hanem rárakott nem kevés szenvedést is. Mindezek vegyítése során született meg, a szavakkal leírhatatlan karizma, a Gyémánt, ami a ”sötétségben” sokáig csiszolódott, briliánssá, és végre eljutott közénk. Sugara felfénylik, és mindannyian, tükröződünk benne.

Vigyázzunk rá, megérdemli, hogy ne égjen el időnek előtte!

A legújabb gondolataim

A napokban újra hallgatva, nézve ezeket a lélekemelő pillanatokat (mintha az énekes CSENDJE, is művészi alkotás lenne, úgy fedezek fel rajta új gyönyörűségeket, indít el bennem új érzéseket, gondolatokat), meghallottam egy hangot „ Jajj, EGYEM
MEG!” kiabálta valaki, még a „szeretünk” előtt. Ilyet csak egy bölcsisnek
mondanak, nem egy Férfinek, egy neves énekesnek!

Valamiért, ez az Ő Titka, azonban mindannyian úgy érezzük, Ő, a mi Fiunk, unokánk, testvérünk.  Ritka és szeretni, óvni való érték. "Milliók között az egyetlenegy!"

Elnézést, hogy nem írtam magáról, a művészi teljesítményről, azaz, hogy szokás szerint szívbemarkolóan, és gyönyörűen énekelte, ezt a dalt is. Időnként, Édesanyjára függesztve a szemét, a megélés olyan fokára jutott a dal első harmadánál (kb. 1.31.), hogy már ott, a visszafojtott könnyeivel küzködöt!. Ebből a küzdelemből, nem csak Ő, hanem, mi a közönség is győztesen jöttünk ki. Ez a nehézség, akaraterejét, (mint valószínű, az életében sokszor), csak megacélozta! Innét kezdve, ha lehet, még fokozni, még zengőbben, és csodálatosabban énekelt. Talán az átélésnek ez a magas foka okozza azt is, hogy egy-egy fellépésén jobban elfárad, mint egy ember, aki csak Énekes!

 Ő nemcsak a Dalt, a Hangját adja nekünk, hanem tálcán kapjuk a szívét is.

Nála valóban igaz: „ Egy darabot a Szívemből”

 https://www.youtube.com/watch?v=k9C0ZOoPO0      

KÖSZÖNJÜK!

(Köszönet, Nuagenak, hogy megörökítette az utókornak, ezeket a megismételhetetlen, és megható pillanatokat.)

Empatia 13 /Erika (opti)