Most csak röviden István pénteki csepeli fellépéséről:

Mivel délelőtt dolgoztam, alig vártam, hogy vége legyen a tanóráimnak, és egy órakor jöhessek haza, valamint, hogy 15 óra után elindulhassak idén először István-fellépésre. Tőlem megszokottan a fellépésre utazás nem volt egyszerű, hiszen egy hajszálon múlt, hogy nem késtem le a távolsági buszt...

Na de, hogy tényleg rövidre fogjam, este olyan 19 óra körül érkeztünk meg a helyszínre, a Karácsony Sándor Általános Iskola tornatermébe, ahol akkorra már jópár István-rajongó ismerős összegyűlt. Rajtunk kívül is rengetegen voltak a teremben. Hamarosan kezdődött az iskolások műsora, amelyet nagyon színvonalasan állítottak össze és adtak elő, úgy gondolom, minden  osztály készült valamilyen produkcióval. Közben megérkezett az est díszvendége, István, Csillával, és már a műsor első részében hamarosan színpadra is lépett. Megjelenésével rögtön a színpadra irányította minden vendég figyelmét. Aztán pedig mi, rajongók, ezúttal a "szokásosnál" jóval távolabb, hátrébb ülve/állva hívtuk fel magunkra Kedvencünk, na és az egész nézőtér figyelmét hangos tapssal és a fehér sálak lengetésével. Mivel valóban távol voltak asztalaink a színpadtól, a fényképezési lehetőségek is jóval korlátozottabbakká váltak, de azért kattogtattuk a gépeket rendesen. Pista bácsi pedig végig kamerázott, mindent felvett, ami csak történt mind a színpadon, mind pedig körülöttünk.

A színpadon pedig nem történt más, mint amit már mi, "rutinos" István-fellépésre járók megszokhattunk: István tiszta hangja és dalainak gyönyörű dallamai töltötték be a termet. Ő pedig szokásos szerénységével állt ott, és mint igazi MŰVÉSZ, megpróbálta közönsége minden tagját "elérni" a hangjával, dalainak mondanivalójával. Próbált mindenkinek adni: jókedvet, szeretetet, örömöt, önfeledt szórakozást, vidámságot. Mi már ezt nagyon jól tudjuk, érezzük több mint egy éve, ám mégis minden fellépés más és más. Mindig kapunk valami újat, feltöltődést a dalokkal a hétköznapokra, és ez, - azt hiszem, sokunk nevében írhatom - ez nagyon jó dolog!

István 6 dalt énekelt, aztán Csillával a díszasztalnál ülve nézték végig a műsor további részét. Majd a vacsora után tombolasorsolás következett, amelyet nagy izgalommal figyeltünk, különösen, amikor már azoknak a rajongótársaknak a tomboláit is néztük, akik hamarabb elmentek. Sajnos a szerencse nem kedvezett nekünk ezügyben, pedig az érkezés után a "tuti nyerő" tombolajegyeket igyekeztünk megvenni Erzsike nénivel. :) Na  de, mint ahogy azt a sorsolás után megállapítottuk ott néhányan, a főnyeremény mégiscsak az, hogy Istvánt ismerhetjük, a dalait hallgathatjuk, s általa egymást is megismerhettük, és jó ismerősök, barátok, rajongótársak lettünk. A "Tabáni-klub" :)

A műsor után már a Madarak nevű házibuli-zenekar szolgáltatta a talpalávalót, sokan táncra perdültek, István is megtáncoltatta a párját. :) Ariék meg Pista bácsit, vagy fordítva? :)

Volt autogramosztás, és aki akart, válthatott Istvánnal néhány szót.  Közvetlenek, kedvesek, jókedvűek voltak, ahogyan ezt már oly sokszor tapasztaltuk tőle és Csillától is. A szülei pedig egyszerűen... megadták az alaphangulatot, olyan szeretettel fordulnak felénk minden alkalommal. Nagy élmény volt velük lenni egész este!

Remélem, sok "Istvános" élménye lesz mindenkinek idén is!

Képeim:

picasaweb.google.com/adriennpetras/Csepel#

 padrienn