Fehérváron jártunk, az ARÉV sportcsarnokban. Neoton koncert előtti fellépő volt István. Utólag valami hatalmas ötlettel betették az X-Faktor üdvöskéjét, Vastag Csabát is. Arra mindenképpen jó volt, hogy lássuk-halljuk a kontrasztot. Röviden így lehetne összehasonlítani őket: István felment a színpadra, gondosan végigpróbálta a hangtechnika beállítását, hogy jól szóljon a zenei alap, jól szóljon az ének. A maga részéről mindent megtett, hogy a közönség tökéletes produkciót kapjon. A saját dalait énekelte, Queen-t énekelt, ahogyan ma már csak ő tud. Kitette a szívét a színpadra, tökéletes énekprodukció formájában, aztán learatta a jól megérdemelt tapsot.

Csaba felment a színpadra és a maga kis semmi hangján egyből nagyon kemény balegyenest vitt be a hallgatóságnak. Frank Sinatra és Elvis Presley előadásában a My Way nagyon jó, mert ők tudtak énekelni. Csaba nem tud, mondjuk meg őszintén. Ő a maga sekélyes eszköztárával anélkül aratja le a babérokat, hogy nyújtana mellé valami értékelhető produkciót. Hatásvadász, ez a szó jutott eszembe róla. "Most a lányok emeljék fel a kezüket! ...Most meg a fiúk!" Órási... én ezt már 30 éve is nagyon gyengusz dolognak tartottam. Utána az X nyertese próbálkozott még Tom Jones dallal, melynek címe Sex Bomb. Ez a DAL hatalmas sláger, persze, hogy megmozgatja a közönséget. Egyetlen szépséghibája volt, hogy Csaba adta elő. Az "éneklés" ige nem illik ide azt hiszem. Na, ennyit erről a fiúról. Nem hinném, hogy egy év múlva Csabára túl sokan fognak emlékezni. Visszamegy szépen Veszprémbe, ahol majd az arra fogékony hölgyek szívét dobogtatja meg musical előadásokban.

Persze Csaba produkciójának nagy részét már az öltözőfolyosón "élveztük" végig, a Demjén-dal (Jégszív) á capella előadása volt a legfélelmetesebb élmény, gyorsan be is fogtam a fülem a rengeteg fals hang hallatán. István rövid pihenő után az öltözőben fogadta rajongóit, hősiesen állta a vakuk villogását, rendületlenül írogatta alá a különféle képeket, jegyeket, füzeteket, sálakat. Nagyjából egy órán át tartott ez a program, közben már a Neoton is belekezdett a műsorába, de tekintettel az idő előrehaladtára, István távozásakor mi is elhagytuk a sportcsarnokot.

Másnap újabb élmény várt ránk. Óbudán, egészségnap rendezvény keretében lépett fel István. Délelőtt 11 óra lévén viszonylag kevés érdeklődő volt jelen. Érdekes volt a színpadi háttérkép: a Vörösvári út forgalma, villamosok, lassító buszok, autók. Volt aki csak véletlenül járt arra, meghallotta énekelni Istvánt, és a végén megvette a CD-jét. Újabb rajongók "születtek" tehát. Az előadás különlegessége, egyben fénypontja az volt, amikor István a vége felé lesétált a színpadról és az utolsó két dalt már a nézők gyűrűjében énekelte el. Nem hinném, hogy túl sok előadó tenne hasonlót.

Egy év múlva Tabáni István még mindig a színpadon lesz, ő egy állócsillag a sok átmeneti sztárocska között.

Hidas Attila