Tabáni István rajongók blogja

 - Bánsági Györgyi beszámolója -

A május 9-ével kezdődő hét számomra egész héten a várakozás jegyében telt el. A hét elején nagyon vártam a május 11-ét. Ezen a napon volt ugyanis a Corvin koncert sorozat első koncertje, amelyen Tabáni István lépett fel a Főnix zenekarral, azzal a zenekarral, amely Máté Péter fellépő zenekara volt. A koncertet követően pedig – bár a koncert estéjén azt hittem, hogy a koncert által kiváltott érzelmek leírása, szóbeli megfogalmazása lehetetlen – ahogy a napok múltak egyre inkább érzem, hogy az érzéseimet meg kell osztanom másokkal is. Ez annál is inkább így van, mert a Csillag Születik második szériája óta – hála elsősorban a Tabáni István G rajongói portálon feltett videóknak és élménybeszámolóknak, illetve azok készítőinek, de a különböző tv csatornák TV műsorainak is – folyamatosan figyelemmel kísérem az énekes pályafutását, és képet tudok alkotni a fejlődéséről.

Mielőtt az említett koncert rám gyakorolt hatására rátérnék, engedje meg az olvasó, aki megtisztel azzal, hogy ezt az írásomat elolvassa, hogy néhány gondolatot leírjak azzal kapcsolatban, hogy az énekes a Rajongói portál szóhasználatával élve a „Mi Fiunk” a hangjával énekesi tudásával, előadásával és emberi magatartásával miért lopta a szívembe magát.

Gyerekkorom óta nagyon szeretem a zenét, legyen az komoly zene vagy úgynevezett könnyű zene, nekem teljesen mindegy a lényeg, hogy jó zene legyen. Az un könnyű zenéről az a véleményem, hogy ebben a körben is az a zene az értékes, amelynek mondanivalója van és közvetít valamit az emberek felé, amely által jobb lesz a világ. Nem szükséges a komoly súlyos mondanivaló, lényeg az, hogy azt közvetítse az embereknek, hogy az élet minden küzdelme ellenére is értékes és szép, és szinte minden nehéz helyzetben van megoldás, hit és remény. Ugyanez a véleményem a könnyű zene előadóinak tevékenységével kapcsolatban is. Ezért aztán e meggyőződésemből fakadóan nem szeretem, és nem találom értékesnek az olyan könnyű zenei produkciókat, ahol a produkció nagy részét az un. show elemek teszik ki, elnyomva ezzel az énekesi, zenei teljesítményt vagy palástolva ezek hiányát. Tabáni Istvánban - figyelemmel kísérve a vetélkedő alatti és azutáni szereplését - a hangján, a dalok mondanivalójának, az azokban rejlő érzelmeknek a hiteles közvetítésén túl, éppen a természetessége az un. minden manírtól való mentessége fogott meg. Csak plusz kiegészítő a legendás szerénysége, és az, hogy – fiatal kora ellenére – szinte minden egyes riportja, szóbeli szereplése során mond valami megszívlelni valót. (Mi a különbség a művész és a sztár között: A sztár kapni akar, művész pedig adni; A múlt emlék, a jövő titok, a mai nap ajándék.) Teljesen mindegy, hogy ezek a mondások nem az ő mondásai, mindig a legmegfelelőbb alkalmakkor hangzanak el. Nem tudom, hogy ez nála ösztönös vagy tudatos-e, azt sem tudom, hogy tudja-e érzékeli – e, hogy ezzel másokra milyen hatást gyakorol. Az biztos, hogy személy szerint engem ezekkel is nagyon megfogott. Valahogy úgy érzem, hogy az ő előadói teljesítményében, emberi magatartásában találtam meg azt, amit ma nagyon hiányolok a magyar könnyű zenei életből. Egyszer azt hiszem az RTL portré című műsorában a Barabás Éva által, az énekesi tevékenységével kapcsolatban feltett, ehhez hasonló kérdésre azt válaszolta, hogy igen tisztában van vele. Ezért minden egyes fellépése során igyekszik a legjobb énjét adni. Úgy érzem eddigi pályafutása során ez sikerült is neki. Elnézést a hosszú bevezetőért, de most már visszatérek az említett koncertre.

Máté Péter emlékkoncert Máté Péter zenekarával. Egy fiatal énekes számára nagy kihívás. Visszaemlékezve fiatalkoromra, Máté Pétert nagy előadónak és nagy énekesnek tartottam, de igazán teljes mélységükben nem fogtam fel dalait. Volt egy-két dala, amit nagyon szerettem(Azért vannak a jó barátok, Elmegyek, Egyszer véget ér lázas ifjúság) Azóta rájöttem, hogy ahhoz, hogy Máté Pétert igazán értékelni tudjuk, el kell érni bizonyos életkort. Miért volt kihívás Tabáni István számára ez az este. Először is az előadó és zeneszerző, akinek a dalai elhangzanak már nem él. Bármekkora könnyű zenei csillag is volt Máté Péter ez a körülmény új értelmet ad a dalainak. Éppen ezért úgy elénekelni azokat, hogy az éneklés ne menjen át utánzásba, ugyanakkor tiszteletben tartani az emlékét is, ez nem akármilyen művészi teljesítményt igényel. Van olyan Máté Péter dal, amit az utóbbi években ezért nem is nagyon mertek elénekelni. Ilyen az utóbbi 60 év – Seres Rezső: Szomorű vasárnap című dalán kívül – másik magyar világslágere az „ Elmegyek” című dal. Erről csak annyi személyes megjegyzést: Hiszem és vallom, hogy a magyar könnyű zene kiválóságai által írt dalokat nem szabadna mindenkinek, csak azoknak az énekeseknek elénekelni, akik megfelelő énektudással rendelkeznek, akik hitelesen tudják tolmácsolni a dalok mondanivalóját. Láttunk erre a közelmúltban éppen elég ellenkező példát. Ezért aztán a korábban leírt okok miatt az elmúlt másfél év alatt néha azon gondolkodtam, fantáziáltam, hogy bizonyos dalokat Tabáni István vajon hogyan énekelne el. Többek között az egyik ilyen dal a Vén Európa volt, a másik pedig Máté Péter „Elmegyek” című dala. Az előzőt meghallgathattam január 1-jén. Röviden csodálatos volt. Azért nem írom le hosszabban, mert most a május 11-i koncertről szeretnék írni. Az Elmegyek című dal előadása a koncert utolsó dala volt. Túl az előbbiekben leírt személyes érzelmeken, azt hiszem, hogy az előadásra nem lehet megfelelő jelzőt találni, olyat, ami azt egy szóban leírja. Talán, ha körül írom akkor az menni fog, de amit a következőkben leírok az egész koncertre érvényes.

Nem ismertetem a koncerten elhangzott dalokat, a videókon úgy is rajta vannak. Azóta már többször végig hallgattam őket. Úgy hiszem, hogy ha nem is teljes egészében, de átjön a videókon az a hangulat, ami úgy egészében belengte ott a légteret. Ezt azért merem ilyen bátran állítani, mert a munkahelyemen több (nem kifejezetten Tabáni rajongó) kollégámnak is megmutattam a felvételeket, és egyetértettek velem. Szóval visszatérve a hangulatra. A dalok között a zenekar vezetője Máté Péterről mesélt vidám történeteket. A zenekaron nagyon látszott, hogy nagyon szerették Máté Pétert és nagyon hiányzik nekik még 30 év után is. Az István a jelenlétével, az előadásával ebben teljesen partner volt. Úgy adta elő a dalokat a saját művészi egyéniségén átszűrve, a saját stílusát megtartva, olyan magas művészi színvonalon, hogy ezáltal a magyar könnyű zene egyik legnagyobb csillaga emlékének is tisztelettel adózott. Ezt szerintem a zenekar is láthatóan észrevette, és maximálisan igazodott hozzá, és úgy érzem, hogy nagyon szerette őt. Még ejtek néhány szót ez egyes dalokról, de számomra talán ezért volt felejthetetlen ez az este. Az egész estét belengte Máté Péter”jelenléte”’ és István érzelem gazdag, személyes mondanivalóval teli, nagyon magas művészi színvonalú énekesi teljesítménye. A zenekar vezetője a koncert során meg is jegyezte, hogy Máté Péter biztos, hogy lát bennünket fentről. Ha látott, akkor szerintem nagyon örült, és nagyon büszke volt Istvánra, és a zenekart is nagyon szerette. A H Évikével, nagyon kedves rajongó társammal már korábban azon a véleményen vagyunk Istvánnal kapcsolatban, hogy egy igazi nagy művész születésének vagyunk a tanúi. Ennek igazát csak a jövő dönti el, ami ugye titok. De ez az este ehhez a megérzéshez újabb adalékul szolgált. Szóval egyszerre voltunk tanúi egy nagy művész emléke megidézésének és egy másik nagy művész születésének.

Most a dalokról. Tekintsen el a kedves Olvasó attól, hogy mindegyiket egyenként felsoroljam. Azt hogy az István „A Majdnem szerelem volt”, a „Gyönyörű szép”, a „Nem lesz már” című dalokat (ez utóbbi a saját szerzeménye ) gyönyörűen énekli, ezt eddig is tudtuk. Azt is tudtam, hogy az „Ő” című számot gyönyörűen énekli. Ez utóbbit főleg akkor, ha kedvese is ott van a fellépésén. Szerintem pályafutása során most énekelte a legszebben, még annál is gyönyörűbben és érzelem-gazdagabban, ahogy eddig tette. És most a kedvesének való éneklésről. Ez is egy kényes dolog, hiszen István mindig vallotta és vallja is, hogy védi a magánéletét. Nincs itt ellentmondás, ugyanis a kedvesének való éneklés sem tűnik kitárulkozásnak. Része a művészi produkciónak. Itt hagy említsem meg Máté Péternek egy olyan számát, ami eddig nem hangzott el nyilvánosan. Ez az „Engedj el” című szám. Hát ennek előadása is az este legmeghatóbb percei közé tartozott. Úgy éreztem, hogy nála hitelesebben előadni egy művész szabadságvágya és őszinte szerelme közötti vívódást senki nem tudja. Ugyanilyen hatást tett rám a „Te ott állsz az út végén” című szám előadása. Ennek a dalnak van egy prózai része, valahogy így: Nagyszerű vagy. Csak te vagy ilyen. Köszönöm neked azt, hogy ilyen vagy velem.” Ahogy ezt mondta a kedvesére nézve és mutatva, amilyen hangsúllyal, ebben minden benne volt. Azt hiszem, de lehet, hogy tévedek, hogy ennél a számnál tapsolt állva először a közönség. Meg is jegyezte a zenekar vezetője, hogy hogy beszéljen ekkorra taps hallatán Máté Péterről. Talán azt is mondta, hogy Istvánról kellene beszélnie. De szólhatnék az Ez itt az én hazám című dalról, amit szerintem hitelesen Magyarországon csak ő tud előadni. Írhatnék még az „Azért vannak a jóbarátok”, az „Éjszakák és nappalok”, című számokról, a Zene nélkül mit érek én című szám dinamikus előadásáról. Nagyon sokat kellene írnom, hogy igazán ezt az estét leírjam. Biztos még lesz más is, aki az élményeit leírja. Ezért pár szót István zenei, énekesi fejlődéséről szeretnék írni. Ugyancsak megható pillanat volt, amikor az együttes vezetője átadta Istvánnak Máté Péter gitárját, hogy játsszon rajta. Azt már eddig is lehetett sejteni, hogy folyamatosan képzi magát, és a nem fellépésekkel teli napjain szorgalmasan dolgozik és tanul. Ezen az estén ez is nyilvánvaló lett. Az „Egyszer véget ér lázas ifjúság” című dal és a többi olyan dal előadása alatt, amikor saját magát kísérte, fantasztikusan igazodott az együtteshez, az együttes pedig befogadta őt. Ez nagy szó olyan zenészek esetében, akik legalább negyven éve zenélnek, és Máté Péterrel is együtt zenéltek. Bár viszonylag rövid idő telt el a a Crazy Mama beli koncert óta, már azóta is nagyon sokat fejlődött.

Szóval egyszóval felejthetetlen volt ez az este, még azóta is a hatása alatt vagyok. Ezért sikeresett ilyen hosszúra ez az írás, mert úgy éreztem, hogy bennem lévő gondolatok érzések kikívánkoznak. Számomra ez fogalmazódott meg a személyes érzéseken túl, hogy István a pályafutásnak újabb jelentős állomásához érkezett. Egyszer tavaly, a születésnapján Presser Gábor azt mondta neki, hogy ne magát vegye komolyan, hanem azt, amit csinál, és azokat, akikkel együtt dolgozik, és dolgozzon minden nap szorgalmasan. Úgy érzem megfogadta ezt a tanácsot. Nem rontom el a bennem lévő emelkedett hangulatot annak firtatásával, hogy miért voltunk olyan kevesen. Úgy érzem ez méltatlan az estéhez. Egy művész igazi értékét nem az dönti el, hogy hányan hallgatják. Annak reményében írtam le ezeket a gondolatokat, hogy talán olyanok is elolvassák, akik nem látogatják olyan gyakran a rajongói portált, mint jómagam és kedves rajongó társaim. Mindenesetre azt megállapíthatjuk, hogy nekünk, akik akkor ott voltunk, valami nagyon szép és különleges élményben lehetett részünk.

Bánsági Györgyi (Baba)