- Kovács Melinda írása -
Némi szomorúsággal vettem tudomásul, hogy István nem lép fel a környékünkön; legalábbis nem találtam a székesfehárvári CSISZ – es fellépésnél közelebbit. Kicsit irigyeltem már azokat a Klubtársaimat, akik egyre – másra számoltak be élményeikről; találkozásukról Istvánnal.
Mikor megtudtam, hogy István Szfváron lép fel, megpengettem a Családomnak, hogy szívesen elmennék; ki tartana velem? A Párom azt válaszolta, hogy túl későn lesz; messze van; ( röpke 80 –
Lógó orral vettem tudomásul, hogy hiába hangsúlyoztam erőteljesen, hogy március 14 – én lesz a műsor; nem volt rá senki vevő. A születésnapom ugyanis 13 – án van; lehetne kombinálni…A köménymagban pedig egyre nőtt a csapat, szervezték az utat; már épp azon voltam, hogy akkor elindulok egyedül, amikor 12 – én megkérdezte a Kislányom, hogy „ Mit szeretnél szülinapodra, Anya ? Jó lenne ajándék gyanánt egy jegy a Főnix – be ? „
Érdekes módon, először nagyon megörültem neki, aztán mondhatni letámadtam, hogy - ez most jut eszedbe? Két nappal előtte? És ha nem jutunk be? Jegy nélkül induljunk el? –
Miután kicsit megnyugodtam, felugrottam az iwiw – re, gyorsan szétkürtöltem a köménymagosoknak, hogy tudok menni, és izgatottan vártam a vasárnap estét. Persze Gabika lerendezte a jegyügyet is közben. Már délután készülődtem. Kérdeztem a páromat, hogy mit vegyek fel szerinte – úgy értettem, hogy vékony vagy vastagabb ruhát – ő azt ajánlotta, hogy „ami rád megy”. Odafelé már felhívtam Editkét, hogy megyek; foglalják a helyet nekem is. Vártam már, hogy személyesen megismerjem azokat is, akikkel esténként cseverészünk. Nagyon jó volt a társaság; mindenki olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Kár, hogy a műsor előtt csak nehezen tudtunk beszélgetni, mert elég nagy volt a zaj.
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a színpad sarkánál csoportosulás van. Gyorsan odaszaladtunk, és megláttuk ISTVÁNT !!!! Ekkor nem volt mód autogram kérésre; de már annak is örültünk, hogy láthattuk; itt van, megjött, nemsokára hallhatjuk.
Kicsit csúszott a kezdés. Csikó Szabi volt az első fellépő. Olyan, mint a neve; egy virgonc kiscsikó. És roppant tehetséges. Varga Viktor volt a következő; őt is jó volt hallgatni. Veres Robi MC DC volt a harmadik; ő végigcikizte a nézők első sorát. A zenéről és a hangulatról szólva nálam megjegyezte, hogy a „fenekét rázza már ez a néni….” Hát a fenék még csak hagyján; de a nénit majdnem kikértem magamnak. Még időben meggondoltam; hiányzik az nekem, hogy most ennyi ember előtt kivesézzen? Végre következett ISTVÁN !!!
Robi már hívta a színpadra fel, de ő még lent osztotta az autogramokat. Aztán végre a kezébe vette a mikrofont; és elkezdődött a CSODA.
Ahogy meghallottam a hangját, szinte olvadt le rólam minden feszültség, úgy éreztem, hogy szinte nyílik ki a szívem, a lelkem ; ez a csodálatos hang mindent beterített; olyan volt, mint téli hideg után egy finom puha, meleg takaró. Csak álltam a színpad előtt, és énekeltem (?) Vele együtt; néha – néha felkaptam a fényképezőgépet, hogy próbáljak menteni egy kis csodát; de ez lehetetlen. Nem lehet visszaadni szóban és fotókon azt, amit ott átél az ember. Ha István énekel, megszűnik a világ; nem fáj semmi; nem számít más. Csak erőltettem a szemem, mikor rájöttem, talán meg kéne törölni, hátha úgy látnék…..A számok közben István beszélgetett velünk; nagyon aranyos volt; látszott rajta, hogy egyre felszabadultabb a színpadon. Nagyon kedves jelenet volt, amikor leült a színpad szélére; a kisiskolás gyerekeket kérdezte az álmaikról. Mert Neki is volt egy álma….( Ezután következett a „Padlás” ) Mi persze folyamatosan tapsoltunk, sikongattunk, énekeltünk vele. Látszott rajta, hogy örül neki. Azt láttátok volna, ahogy ledobta magáról a zakóját! Az a mozdulat egy igazi Sztáré volt! Azt a sikítozást! Ő meg csak mondogatta, hogy …köszönöm… köszönöm…végtelenül szerényen. Fotózás közben észrevettem, már a csoportképek készítésénél, hogy merülnek le az elemeim. Hoztam töltött elemeket; gyorsan ki is cserélte Adri férje, Arnold. Régi elemek be a tatyóba. Az utolsó számnál már ezek is merültek; tartogattam a közös képre.
Miután István szív- és lélekmelegítő előadása véget ért, szépen beálltunk a büfé elé, és türelmesen vártunk rá. Két morcosember elállta az öltözők felé vezető utat. Hátulról jött egy kis nyomás; egyre közelebb kerültünk hozzájuk. Aztán végre jött István… Ez a kis pihenés mindenképpen kellett Neki; így is látszott rajta a fáradtság. Mikor rám került a sor, minden, amit kigondoltam, kiröppent a fejemből. Alig tudtam kinyögni, hogy aláírást szeretnék a cd – re; meg egy közös fotót. Már előtte bekapcsoltam a gépet, egyik morcosember kezébe nyomtam, hogy fotózzon. Megszemlélte; aztán visszaadta, hogy nem ért hozzá. Átadtam egy mögöttem álló lánynak; el is sütötte; de a gép közben lemerült. Közben már szóltak, hogy álljak majd vissza inkább, ha ki tudtam cserélni az elemeket. Derékig merültem a túlélőtáskámban, nagy nehezen kihorgásztam a régebbi elemeket. Úgy tűnt, hogy talán jók lesznek. Visszaálltam a sorba, megkértem Arnoldot a fotózásra. Közben végre előástam a Nők Lapját; mondtam Istvánnak, hogy Erzsike iwiw –v es klubjából vagyok; a köménymagosoknak kérek még egy aláírást; és persze egy fotót. „Most akkor előbb írjam, vagy a fotó legyen.? „ kérdezte. A fotó, - mondtam, és közben kerestem Editkét, ott van – e, mert féltem, hogy megint nem jön össze az én gépemmel. Persze hogy így történt; de legalább Editke csinált három képet; hűen megörökítve tökéletlenkedésemet, és lángvörös arcbőrömet. István Drága meg csak mosolygott; hagyta, hogy még egy klubos puszit adjak Neki. Lélekben már máshol járt. Sajnos nekem is sietnem kellett; Gabikámék kint vártak rám. Így a magosokkal már nem volt időm beszélgetni; csak egy gyors búcsúzkodásra futotta. Ők még álltak a sorban. Mindenesetre jó tanulság, hogy több új elemmel kell elindulni; a töltöttek
semmire nem jók. Túlélőtáskába meg úgy pakoljatok, hogy elsőre a kezetekbe kerüljön az, amit kerestek. A Csoda pedig Rátok is ott vár, ahol István énekel !
Kovács Melinda
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mazsonyul 2010.03.17. 02:22:55
zelizine 2010.03.17. 10:48:06
Ahogy olvastam a beszámolód fülig ért a szám , nagyon élvezetesen ugyanakkor nagyon meghatóan írtad le az élményedet.
Gratula!!!!
Boldog Szülinapot!!!
meda 2010.03.17. 18:54:45
Szuper jó lett a beszámolód!
Gratula!:):) Hiába, Te középről "csápoltál", sokkal jobb pozícióból, mint mi:), de megérdemelted, Te kis szülinapos! Ezúton is kívánok Neked sok-sok Istvános fellépést és ne csak a születésnapod kedvéért!:):)..és kisegítelek egy fényképezéssel bármikor (nálam 2 gép is volt:D:D:D, készültem). Sok puszi: Edit
Szondyka 2010.03.17. 22:06:18
Köszönjük az autogramot!Milyen aranyos vagy, hogy szülinapod alkalmából Te ajándékozol meg minket!:) Nagyon kedves vagy! BOLDOG SZÜLINAPOT, így utólag is!:) Puszi,Kata
csöri 2010.03.17. 22:28:50
Monique0201 2010.03.18. 13:00:06
"nagybarbi" 2010.03.18. 14:50:53
Egy nagy élmény volt olvasni!
Amiatt meg ne fájjon a fejed, hogy "tökéletlenkedtél", én sem álltam épp a helyzet magaslatán mikor találkoztam Istvánnal, de nem láttam a szituban semmi természetelleneset :)
Puszi!
padrienn 2010.03.18. 17:15:20
Köszönet vidám beszámolódért, örülök, hogy találkoztunk, először, de remélem, nem utoljára. :)
Adrienn