Miskolc 2010.03.12

Amikor elindult velem a vonat Miskolcra, kicsit azért volt bennem félsz, másodszor menni ugyanarra helyre… de bíztam abban, hogy ezúttal is remek lesz hangulat és jó szórakozásban lesz részünk. A többiekkel : Lina, Timcsi, Dádó már személyes ismerősként üdvözöltük egymást. Ezúttal Dádó szülei és testvére is csatlakoztak hozzánk. Anyuka egy rakat zserbóval és egy szatyor pogácsával tette emlékezetessé az esténket. A fellépések a szokásos tempóban, sajnos a múltkor is  tapasztalt rendkívül rossz minőségi hangtechnikának köszönhetően, de . sokkal kevésbé voltak élvezhetőek mint mondjuk Győrben. A hangulatra azonban ezúttal sem lehetett panasz, sőt… a Bad Boyz-nak köszönhetően egy kis hidegzuhanynak is  részesei lehettünk. Ezúttal nem térnék ki minden fellépőre , mert akkor nagyon hosszúra sikeredne ez az írás, inkább rátérnék Istvánra. Ezúttal is,  ahogy  az már  lenni szokott István volt az utolsó fellépő – most is későn érkezett, de annál nagyobb lendülettel.  Bőrszerkó ,  fehér póló , hát kedves mindenki, nagyon jól nézett ki!. Megint látszottak  rajta a fáradtság jelei , de a hangja ugyanolyan remek volt, az összekötő szövegeket sajnos élvezhetetlenné és érthetetlenné tette a hangtecnika de a   hangulat  nagyon- nagyon jó volt. A szokásos „berepülés” megint megvolt most egy plüss nyuszika személyében, volt vele viccelődés játék . A  hangulatot tetézte, hogy István időnként lejött a kordon elé és végig söpört kezével a közönség „sorain”. 

Legutóbbi miskolci látogatásunk során István már beteg volt, ezért nem is  kerülhetett sor arra, hogy István személyesen is megismerhesse az oldalunk szerkesztőit. Akkor és ott ígéretet kaptam az rtalent-es Takács Tibortól, hogy ezt ha lesz rá lehetőség bepótoljuk.  Az ígéret szép szó….  és eddig sosem kellett csalódnom Tiborban,  most sem történt meg. Ahogy azt előzőleg megbeszéltük hátul a színfalak mögött az öltözőknél vártunk, rá. Nem tudjuk mi történt ezalatt a csarnokban, de idegesen rohangált mindenki, biztonsági embereket  kértek mindenhová.  Leizzadva szinte menekülve jöttek az öltözőbe a Bad Boyz-tagjai és Brasch Bence  és  jött István is.

Pár percet kértek tőlünk.  Lina és Dádó feszülten vártak a nagy pillanatra amikor végre személyesen is üdvözölhetik Istvánt. Amikor Tibor szólt, hogy akkor kihozza Istvánt, még nekem is  gombóc volt a torkomban, pedig már találkoztam vele, de sosincs két egyforma ebben biztos voltam. István elindult kifelé az öltözőből – mi meg befelé, az ajtóban „ összefutottunk” – még Andréval is aki szintén ott tartózkodott. Azt tanácsoltam, inkább maradjunk az  öltözőben. 

István!- valószínűleg sokszor hallottad már a fellépéseiden , a rajongóktól, amikor aláírást kérnek tőled, hogy a tabani.gportal.hu-ról vannak és hogy látogass fel az oldalunkra. Ezért most itt az alkalom hogy személyesen is megismerhesd az oldal jelenlegi két szerkesztőjét Linát és dádót, Dádó egyben az oldal tulajdonosa , aki mindössze 15 éves!!!  -Igen?- kérdezte csodálkozva és ezt te csinálod?- Igen , Linával!- felelte kissé megilletődve dádó és kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak.  – Engedd, meg hogy átadjuk az ajándékot amit  neked hoztunk.- (mosolyog) – jaj köszönöm,  megnézhetem? – igen, persze – ( elkezdi kihúzni az italos ajándék zacskóból a benne lévőt) – jaj hát ez az én kedvencem ( Cabernet ..) , azért nem bánnám ha jobban megnéznéd!- ( kiemeli az üveget - rajta , a szokványos címkék- alatta egy másik,  ami már nem az.) --/ címke a fényképével az oldal címével a rajongói oldal üdvözletével és a tudattal, hogy ő  2009 csillaga/ István! – ezt az oldal rajongóinak a nevében hoztuk neked, hogy ha ránézel akkor mindig tudd, hogy van egy ilyen oldal ami csak veled

foglalkozik. Látszik rajta, hogy ez nagyon megérinti,-  nézegeti , le sem akarja tenni, de kénytelen, mert a kezébe adom a másik ajándékot. / fémdobozos süti – rajta a tenger és egy hajó meg egy jelző bója./  - István nézi – ez gyönyörű! nagyon köszönöm !-( mosolyog ) – megesszük!  Szeretnénk kérni pár aláírást  és ha lehet akkor azért kérdeznénk közbe egy-két dolgot. – Mivel kapcsolatban?- kérdez visszamosolyogva. A  szigorúan vett magánéletedről semmiképp, az  csak rád tartozik – Akkor rendben !( megint mosolyog- fesztelen ) Oda adunk neki sok fényképet egyebeket amiket dedikálnia kell, de – és ezt most már tudjuk, mindig megnézi, hogy mit ír alá, megfordítja az elsőt rajta a Csisz-gála plakátja fotón. – De jó! (mosolyog) ilyet mi sose kapunk- István !,- ajánlom fel neki -akkor most kicsit fordítsunk a dolgon- szeretnék neked adni egy képet a saját fellépésed helyszínéről- dedikálhatom?- István rám néz -  elkezd nevetni – nagyon jó ötlet, mert eddig mindig mindenkinek ő ad, de sose kap. – Megtettem!

István közben szorgalmasan irogat, „ rajzolgat”. 

-Sokunkat foglalkoztat, hogy  fizikailag , hogy bírod ezt  a rengeteg fellépést és az ezzel járó utazgatásokat?

- Igen, ez az ami nagyon nehéz, mert egyik helyről a másikra szinte rohanásban érkezem meg a fellépésekre, mint ma is.

- ma nem is volt más fellépés!

-ma a lemezem felvételeit készítettük.

-Mi az ami így utazgatás közben kikapcsol,  vagy hogy tudsz közben pihenni?

-Az autóban ülve, ha tudok alszom, vagy zenét hallgatok.

-A  szabadidődben ,- ha van - akkor mit csinálsz szívesen?

-Most, az a helyzet, hogy szinte nincs is szabadidőm, ha mégis akkor azt a családommal szeretem eltölteni.

-Mi az ami most a legjobban hiányzik? – Mi az a mit szívesen csinálnál ?

-A legszívesebben el mennék már egy kicsit kirándulni, ha  tehetném elutaznék és pihennék.

Közben jön Tibor, hogy menniük kell lassan fejezzük be, -még alig kérdeztünk valamit-

István egy-két közös fotót még megengednél nekünk?

Persze és már áll is föl oda áll Lina mellé (-azért a múltkorinál amit csináltál biztosan jobb lesz, mert akkor beteg voltam kezdi nevetve. – Te emlékszel arra, hogy akkor lefényképeztelek több mint egy hónapja?

Persze,  - hogy ne legyen címlap.. nevet

István! – Ez sem lesz az! Rólad azért majd miden fotó jó, csak tessék mosolyogni, mert , az emberek a mosolygós vidám Tabáni Istvánt szeretnék viszontlátni.- / Tibor közben odaszól a szintén hozzájuk tartozó hölgynek: -látod? –ezt lehet így is ilyen kultúráltan ahogyan ők teszik- / dicséretnek vettük/

A fotók elkészültek, Istvánnak sajnos mennie kellett , de azért a végén nem hagytam ki azt amit eddig mindig. István kedves, már negyedik alkalommal találkoztunk ,- meg engednéd hogy kapjak tőled két puszit? István  megint nevet - természetesen. A puszit megkaptam , megköszöntünk mindent és további sok sikert erőt a rengeteg fellépéshez és jó egészséget kívánva elbúcsúztunk tőle.

Az idő rövidsége miatt, nem tudunk megkérdezni tőle olyan dolgokat mint a készülő lemeze stb. de ennek a pár percnek is nagyon örültünk. Igyekeztünk vissza a szállásra ahol a képekből legalább egy párat feltettek Lináék. Később elmentünk a Hill-be ahol még összefutottunk Istvánnal, de utána végleg a sportcsarnokban kötöttünk ki. Timcsi Lina Dádó és én egész éjjel hülyéskedtünk . Nagyon jó hangulatban telt az éjszaka.

Remélem mindenki aki szeretne találkozni vele sikerrel jár, mert ez a fiú tényleg egy csodálatos ember.

Szeri

Ui: egyetlen egyszer sem  hangzott el a „tulajdonképpen"