- Borsi Andi egri beszámolója -

Duplán öröm volt számomra Egerbe eljutni a koncertre. Nagyon sok kedves barátot szereztem  már a rajongói oldalakon, de sokan vannak közülük, akikkel a távolság miatt a fellépéseken nem találkozom. De az olyan alkalmakra, mint a lemezbemutató vagy ez az élő koncert, minden irányból összegyűlünk szép számmal. Nagy volt a szervezés a chaten szinte két héten keresztül, de főleg a koncert előtti napokban: jegyigények, megmaradt jegyek, üres hely az autóban, szálláshelyek, a koncert előtti találka előkészítése stb. Szinte mindenki kivette a részét belőle.

Én előző este jelentettem be, hogy az egyik nagyváradi lány nem tud velünk tartani, bár már a jegye is megvan. Gyorsan jelezték a többiek, hogy Erzsi az iwiwről épp aznap érdeklődött mindegyik oldalon, hogy ki tudná őt is elvinni Egerbe azok közül, akik Debrecenen haladnak át. Nem tudtam, hogy melyik útvonalat választotta a sofőrünk, de megígértem, hogy mindent megmozgatok az ügy érdekében, vagyis, ahogy Szodizs írta, a ningesek megszervezik, hogy a G-portálosok elvigyék az iwiwest Tabáni koncertre. Ezen jót derültünk, de egyébként szó szerint ez történt. Épp ekkor pottyant be Erzsi is a chatre, és nagyon megörült, hogy körvonalazódik az ő útja is. Figyelmeztettem, hogy ne élje bele magát teljesen, mert a sofőr még semmiről sem tud. Megkért, hogy mondjam meg neki, hogy egy nagyon jó nő miatt kell Debrecen felé mennie. Azzal viccelődtem, hogy még a profilképét is ki fogom nyomtatni a sofőrnek a biztos siker érdekében.

Mindenki lázasan készült. Előkerültek a fehér kendők, sőt sokan úgy döntöttünk, hogy tiszta fehérben jelenünk meg. Ezen a ponton megoszlottak a vélemények, többen úgy látták, hogy olyankor van ennek jelentősége, ha több fellépő van, és üzenni szeretnénk ezzel, hogy mi hova tartozunk. Nem volt belőle vita, csupán a vélemények különböztek. Én a fehér mellett döntöttem. Mi egész nap dolgoztunk pénteken, sőt a munkahelyről történt az indulás is. Mikor megláttak reggel talpig fehérben, azt mondták a munkatársaim, hogy meg sem kérdezik, hova készülök :D Még az esernyőm is fehér volt és hangjegy mintás. Egyetlen szépséghibája volt: nem István volt rajta hanem Mozart feje :D De nem buktam le, mert nem kellett kinyitni szerencsére.

Eljött az indulás ideje. Egész héten ezt vártam! Nagyon vágytam már találkozni a többiekkel. Persze István miatt is, de vele újabban már elég gyakran „összefutok”. Fél éve ezt el se hittem volna, olyan elérhetetlen volt számomra eljutni egy fellépésre. Debrecenben kibővült a csapatunk Erzsivel. Addig is elég emelkedett volt a hangulat, ezt Erzsi még tovább fokozta. Rengeteget nevettünk. Elővettük az istvános fényképeket (Véletlenül a táskánkban volt!), és azon csodálkoztam, hogy mikor én mellettem áll István sokkal komolyabb képet vág, mikor Erzsivel van, fülig ér a szája, és ugyanakkor készültek azok a képek is. Erzsi nem hagyott kétségek között, azonnal elárulta, hogy ő átölelte, és pózolás közben megcsikolta István derekát, hogy nevessen. :D Zseniális ötlet, de én sosem lennék képes ilyesmire.

Nagyon jól haladtunk, a vártnál hamarabb megérkeztünk Egerbe, aminek nagyon örültem, mert így alkalmam volt sok rajongótársammal találkozni. A városban már nem volt szükség navigációra. Könnyű dolgunk volt, csak követnünk kellett a fehér kendős embereket, azok mind a Szépasszony Völgy felé igyekeztek. Mikor kiszálltunk az autóból, azonnal megpillantottam a G portálosokat egy teraszon. Beléptünk hozzájuk köszönteni őket, de mentünk is tovább, mert nekünk egy másik helyen volt asztal foglalva. Ahogy ott bambulok tovább a pincesoron, egyszer csak visítás hallatszik az egyik vendéglőből: Andiééééééééék!!!!!! Megint Evelin vett észre. Így jártam a Syma koncert előtti találkozón is! Ahogy mentem felfele a lépcsőn a cukrászda galériájába, és megjelent a fejem búbja, Evelin már kiáltotta a nevem, pedig akkor látott életében először. Nagyon tudunk örülni egymásnak!

Körbe vettek minket, kérdésekkel bombáztak, a gyerekeim felől érdeklődtek. (Vannak, akik azóta is jelmezbemutató-ként emlegetik a koncerteket, annyira megtetszett nekik Zalán mondása.) Ajándékokat kaptunk, adtunk egymásnak. Még a gyerekeimre is gondoltak. Nagyon aranyosak! Engem többen megdorgáltak, hogy mostanában nem írtam élménybeszámolót. Megígértem, hogy pótolni fogom, egyszerűen nem volt időm, pedig szívesen csinálom.

Már épp ideje lett volna elindulni a színpad felé, mikor azzal szembesültünk, hogy Erzsi még csak most rendelte meg a menüjét. Ezt nem hagyhattuk annyiban, mert nem akartunk lemondani a színpad előtti legjobb helyekről. Elfutottam, szereztem további evőeszközöket, nekiugrottunk hárman, és gyorsan leürítettük a tányérját. Eléggé megfigyeltek bennünket az idegenek: három mohó egy tányérból! Úgy néztünk ki, mint akik egy hete nem ettek. Pedig egyáltalán nem voltunk éhesek, csak nem volt türelmünk kivárni, amíg elfogyasztja az összest, gondoltuk, segítünk neki :D Aztán még le akartam tesztelni Szodizs és Stella román tudását, és bejelentettem, hogy én meg rendelni akarok egy szukkot. Stella azonnal rákérdezett, hogy esetleg murok szukkot?

Mikor már egész közel voltunk a koncert helyszínéhez, felcsendült a Majdnem szerelem volt. István mikrofonpróbát tartott. Ekkor még semmit nem lehetett látni, a kapuk zárva voltak, de a hangja betöltötte a völgyet. Nagyon-nagyon tetszett! Még jobban élveztem, mint mikor az előadás megy, mert akkor mással is el vagyok foglalva, vagy a kamerával bajlódok, vagy fényképezek közben. De most semmi mással nem törődtem, csak hallgattam, és nem két méterre a hangfalaktól. Felejthetetlen volt! Szerintem a fél Eger részesült belőle.

Miután véget ért a próba, kinyitották a kapukat, elfoglaltuk a helyeinket. Nagyon tetszett a helyszín, egy aréna-szerű nézőtér körbe fákkal, kellemes volt. Mi közvetlen a színpad előtt álltunk meg. Türelmesen vártuk Istvánt. De csak fél kilencig! Akkor skandálni kezdték Barbikáék, hogy „István, gyere ki! István, gyere ki!” Először a zenekar foglalta el a helyét a színpadon, majd István is feltűnt. Képzelhetitek, milyen fogadtatásban részesült. Elég sokáig tartott a visítás, ováció, volt ideje közben végig fürkészni a közönséget. Látszott, hogy nagyon örül ő is nekünk. Mindenkinek visszaintegetett. Látszott a tekintetén, mikor felismert valakit, és most már nagyon sokunkat ismer. Ez annyira jó! Körülöttem is mindenki integetett neki, csak én nem L Hiába, én vagyok a „szégyellős kiscsillag” „szégyellős rajongója”. De elhatároztam, hogy máskor bátrabb leszek, és mindig fogok integetni neki. Majd meglátjuk…

Fergeteges volt a hangulat, István is, mi is remekül éreztük magunkat. Nagyon ügyesen teremtett kapcsolatot a közönséggel. Lengettük mi is a fehér kendőt szorgalmasan. Barbikával még a plakátot is többször a magasba emeltük. Észre is vette, reagált rá. Szuper volt a repertoár, fantasztikus volt élőben hallani újra a lemezen levő dalokat. Azt éreztük, „kinőtt a szárnyunk.” Óriási dolognak tartom, hogy valaki képes minden korosztályt megmozgatni, a kisgyerekektől az előre haladottabb korúakig mindenki szenzációsan szórakozott. Tíz hónap után sem szűkül le a rajongótábor, kortól, nemtől függetlenül rengetegen tisztelik, szeretik Istvánt. Tesz is érte: mindig, amikor csak lehetőség van rá, szívesen marad a rajongóival. Így volt ez Egerben is. Koncert után az egyik pincében szerveztek dedikálást. Még csodálkoztam is, mikor hallottam, egy ilyen nap végén nagyon fáradt lehet István, komoly izgalmakon lehet túl, és mégis, a rajongóiért még ezt is vállalta.

Nagyon sokan összegyűltünk a 44-es Gacsal pince előtt. A egyik vendég meg is szólított engem, hogy mondjam már meg neki, milyen kirándulás ez, hogy ennyin idegyűltek hirtelen. Felvilágosítottam, hogy mi tulajdonképpen Tabáni István rajongói vagyunk, és most is épp őrá várunk. „De ennyin?”, kérdezte csodálkozva. Mondtam, hogy mi elég népes csapat vagyunk, és rendszeresen feltűnünk az ország különböző pontjain, mint most itt Egerben. Kíváncsivá tettem, úgy döntött, megvárja ő is ezt a Tabánit, milyen ember lehet az, akit így követnek, és ennyin. Hamarosan meg is érkezett István a kedvesével és a húgával. Először a pince teraszán helyezkedett el, majd az elégtelen fény miatt bevonult.

Mindenki türelmesen kivárta, hogy sorra kerüljön. Lassan fogytak az emberek István asztalánál, de egyáltalán nem bántuk, nagyon jól éreztük magunkat együtt. Andor épp a szabadságát töltötte, így most Tibor kísérte el Istvánt. Vele is sokat beszélgettünk. Nagyon szimpatikus volt. Meg is ígértük , hogy alapítunk neki is egy rajongói klubot. Elsőre teljesen megrémült a bizarr ötlet hallatán, mondván, hogy ezt a felesége biztos nem fogja díjazni. De Syrannak sikerült megnyugtatnia azzal, hogy nem húszévesek fognak nyüzsögni a klubban.

Fel sem tűnt, hogy elrepült az idő, már éjfél is elmúlt és még nagyon sokan várták, hogy sorra kerüljenek. Szegény István éhes volt, állítólag reggel óta nem evett, koncert előtt az izgalom miatt, koncert után meg mi nem hagytuk. Dedikálás közben ropogtatott valami apró süti félét. Előttem Erzsi lépett oda hozzá, és megkért, hogy ügyesen örökítsem meg a pillanatot, mikor Istvánnal koccint. Én mindent megtettem, szenzációs lett a kép! (Tudjátok, hol kell megkeresni.) Aláíratta Istvánnal az ominózus csikolós fotót is. Istvánnak is elárultuk, mi az oka, hogy akkor annyira megmutatta a gyönyörű fogsorát :D De ez nem minden, Erzsi még azt is elárulta, hogy most azért érkezett üres kézzel, mert nem maradt ideje ajándék után járni, mivel egész nap a szépségszalonban ült koncert előtt.  Most már azt is tudja István, hogy milyen előkészületek szokták megelőzni a fellépéseit :D Pózolás előtt Erzsi megkérte, hogy vegye le István a hátára terített kabátot, mert a fotón nem mutat jól. (A Tiboré volt az a felső, ő gondoskodott, nehogy megfázzon István a hűvös pincében.) De István határozottan elhárította, mondván, hogy „jó lesz az a Takács design”.

Én következtem. Engem cseppet sem zavart a „Takács design”. Először a plakátot dedikáltattam vele. Az ajándékok közül annak örültem a legjobban. Istvánnak is nagyon tetszett. Szerintem én kerültem sorra legelőször azok közül, akik plakátot kaptak, mert úgy tűnt, hogy ez az újdonság erejével hatott Istvánra. Aláírattam a néhány napja Sárospatakon készült fotót is. Jól megnézegette. Együtt vannak rajta a ningesek és a G-potálosok. Tetszett neki a csapat. Aztán elővettem egy Karcagon készült képet. Elmondtam, hogy azt tulajdonképpen azért nyomtattam ki, hogy két nap múlva ugyanazon a helyszínen dedikáltathassam, de számitok rá, hogy ott nem lesz lehetőség, mert onnan még Mezőkövesdre is el kell érjen. Beszédes kedvében fogtam ki Istvánt, elkezdett Karcagról „nosztalgiázni”. Megnyugtattam, hogy két nap múlva is ott lesznek Karcagon a nagyváradi írástudók. Nagyon jól esik neki újra és újra megtapasztalni, hogy annyira szeretjük, hogy mindenütt megjelenünk, ahol csak tehetjük.

Elbúcsúztunk a többiektől, nem maradhattunk tovább, mert a sofőrünknek sietős volt. Hogyne lett volna sietős, mikor román idő szerint már fél kettő volt, és ő még nem is nagyváradi, annál is messzebb kellett utazzon. Szokás szerint minket mindig ér valami bosszúság a hazafelé vezető úton. Hát képzeljétek, eltévedtünk, rossz helyen hajtottunk fel vagy le az autópályáról és egyszer csak azzal szembesültünk, hogy Budapest felé közeledünk. Aztán kikapcsoltuk a navigációt, és haza találtunk :D Kizárólag a sofőrt sajnáltuk, mi cseppet sem bántuk, hogy tovább tartott az út. Újra átéltük, átbeszéltük az élményeket. Erzsi hiányolta, hogy az Olcsó vigasz nem hangzott el. Még jó, hogy hangosan panaszkodott, mert én természetesen ezzel is tudtam szolgálni. Bekapcsoltam a telefonomat, és már indult is az Olcsó vigasz. Ezt követték a többi, Symaban elhangzott számok. Kívánságműsor volt hazáig. Képzelhetitek, egy másfél órás koncert után! Mert Istvánból sosem elég!

Közben Istvánra is gondoltunk, hogy lehet, hogy még mindig a rajongóinak áll a rendelkezésére, pedig másnap is helyt kell álljon. Nem tudom kihagyni, muszáj megint Richárdot idézzem, mert ő mindig olyan frappánsan megfogalmazza a lényeget. Álljon itt az ő hozzászólása vágatlanul:  „Mindez egy élő koncert és mindenféle ÓRIÁSI DECIBELEK, LÉLEK ÁTADÁS és FORRÓ SIKER, két pohár bor, 150 rajongói, SZEMÉLYES mini beszélgetések, két és félórai dedikálás után éjjel egykor, amikor már csak Eger-Csepel, Csepel -(Keszthely) Várvölgy van hátra. Mindehhez van 16 órám (alvásra, utazásokra, magánéletre FELTÖLTÖDÉSRE, evésre....) Kedves Rajongóim, most már bevallhatom, a láblógatós Crazy, úgy született, hogy le kellett ülnöm néhány percre! Köszönöm, az ajándékokat, a Gondoskodást, a  Palástot, de most már egy hétmérföldes csizma is kellene (női pár IS).”

Végülis jól haladtunk, hajnali ötre haza is értem. Zalán hétkor már igényt tartott rám. Nem panaszkodom, koncertek után sosem érzem fáradtnak magam, teljesen feltöltődöm. Előkerült a vásárfia, amit a rajongók küldtek a gyerekeimnek. Evetke azt mondta, hogy menjünk fel a chatre megköszönni, és tegyünk a sor végére egy nagyon mosolygós figurát :D A plakáton elcsodálkoztak. Evetke azt hitte, hogy képes voltam egyet levenni a hirdetőoszlopról. Mondtam, hogy szó sincs róla, ezt a plakátot szereztem. Ekkor meg Zalán döbbent meg, szerinte a szerzés lopást jelent. Gyorsan helyesbítettem, nem is szereztem, hanem kaptam. Napokig agyaltam, hova is helyezzem el, hogy senkinek se szúrja a szemét. Úgy láttam jónak, ha a ruhásszekrényem ajtójának belső felére ragasztom. Edit szerint ezután gyakran fogok a szekrény előtt téblábolni, azzal tévesztve meg a családtagokat, hogy nincs egy rongyom, amit felvegyek. Mindenki megnyugtatására írom, hogy egyáltalán nincs időm mostanában ilyesmire. De az már többször előfordult, hogy „véletlenül” nyitva maradt a szekrény :D

Borsi Andi