Egy (jó hosszú) beszámoló egy nyári kánikulai, felejthetetlen hétvégéről, a Sörfesztiválról, Istvánról, a Best of-ról, a Barátok közt-ről és egyebekről majdnem teljes részletességgel.

„Használati utasítás”: Aki kizárólag Tabáni István miatt olvassa el az írásomat, csak az utolsó előtti bekezdést olvassa. Aki viszont az elejétől a végéig, csak akkor fogjon bele, ha nem zavarják majd a következő arányok: bár az „István” szó 15-ször szerepel a beszámolóban, de a „Balassagyarmat” szó is 11-szer, valamint még a „sörfesztivál” szó 7-szer, azaz mostani írásomban enyhén szólva kissé hazabeszélek, nem vitás. J De nem javítok rajta, hiszen szívből jött…

Történetem olyan április vége körül kezdődik. (Vagyis, dehogy akkor, már sokkal, de sokkal előbb, de a blogra mégsem regényt kellene írni, így hát marad az április.) Szóval, ahogy az már Balassagyarmaton hagyomány, megjelent a helyi újságokban egy felhívás, miszerint: ha valakinek van ötlete a nyári Sörfesztivál programjával kapcsolatban, az a megadott email-címre elküldheti. 14 éve van sörfesztivál minden évben, de nekem eddig teljesen mindegy volt, mi a program. Nem így most. Május elején írtam meg az emailt, nevezetesen, hogy javaslatom Tabáni István, a Csillag születik c. műsor győztese. (Hittétek volna?) Rövidesen választ kaptam a következő szöveggel: előreláthatólag Tabáni István a balassagyarmati Sörfesztivál zárónapján, július 18-án, 17 óra körül kerül színpadra! Lám – gondoltam -, nem véletlen, tudják a szervezők, KIT kell meghívni (még az email-em nélkül is, de azért örültem, hogy írtam nekik mégis).

Természetesen rögtön „bezengtem” a fórumon az örömhírt, persze csak óvatosan, hiszen ott van a mondatban az az „előreláthatólag”, ráadásul a nekem közeli meghirdetett fellépések ezidáig rendre elmaradtak (pl. Salgótarján, Szécsény, Alsópetény, Gyöngyös, Domony). Nem véletlen tehát, hogy annyira nem éltem bele magam, és persze májusban nagyon távolinak tűnt még a július közepe. Ennek ellenére Attiláékkal már akkor lefixáltuk az időpontot, hiszen amikor eddig nálunk voltak, még egyszer sem tudtunk István fellépésére menni itt a közelben.

Nos, tehát amikor június végén a júliusi fellépések listáját olvashattuk, Balassagyarmat is helyet kapott benne. Örültem, hogy többen mondták, tervezik, eljönnek ide. Annak már kevésbé, hogy nem is olyan régen felkerült a listára ugyanaznapra a kazincbarcikai fellépés, hiszen az innét fényév távolságra van, és kevés is az idő. (Gondolom, a kazincbarcikaiak és környékiek ezt nem annyira sajnálták, mint én.) Tudni lehetett, hogy így autogram-osztásra, fényképre nem igazán lehet számítani. Ezt tudomásul is vettem, minden nem lehet tökéletes, és ráadásul, ha minden teljesülne, mit várnánk legközelebb? (Köszi, Miyuki a bölcsességedért!)

Már voltam egy pár fellépésen, de amikor István ide, a mi városunkba jön, az valami különleges dolog nekem. Gondolom, ezt érezhette például Linda is Ajkán, Barbika Miskolcon, Dóra Székesfehérváron, Ági Kecskeméten, Andi Szolnokon, és mindenki, akinek a lakóhelyén lépett fel István. Ajándékkal is készültem, s mit adhatna egy balassagyarmati Balassagyarmaton? :) Egy Nógrád megyei útikönyvet kapott István és egy balassagyarmati képeslapot, melyet többen is aláírtunk.

A környezetemben mindenki biztos volt abban, hogy ha más nem is, én biztosan ott leszek július 18-án 17 órakor a helyszínen! :) Naná! De persze amikor elérkezett ez az időpont, nemcsak én álltam ott, a színpad előtt! Hanem sokan. A balassagyarmati és környéki rajongókat (rajtam kívül persze) nem tudtam még ezidáig sehol sem „feltérképezni”, de örömmel láttam, hogy VANNAK! Ezen kívül ott volt még természetesen a (nem-annyira-Tabáni-István-rajongó) férjem, ott volt Attila és Veronika, akik már szombaton „befutottak” Balassagyarmatra egyenesen az érdi fellépés fényképeivel és élményeivel. Mint jó vendéglátók, már szombat este megismertettük Velük a balassagyarmati Sörfesztivált, ígéretemhez híven (amit leírtam a múlt héten kommentben) Attila végre Környe és Nyergesújfalu után sört ihatott egy sörfesztiválon, és nagyon jól éreztük magunkat a Danubius Best of együttes fergeteges koncertjén is, de aztán megegyeztünk abban, hogy nem váltunk Tabáni Istvánról Rákóczi Ferire mégsem. :) Ott volt Anikó és Szandra, akik egyenest a gportálos találkozóról érkeztek Zebegényből, ott volt Kriszta a kislányával, Bogival, akiknek sikerült olyan hatásosan „bemutatkoznom”, hogy arra még R. Kárpáti Péter (alias BK András) is felfigyelt ám! Merthogy, István fellépése előtt és után Barátok közt délután volt a program, mely alatt érkezett még néhány ismerős rajongó, akikkel eddig is találkoztunk már Egerben, a Symában vagy bárhol máshol (elnézéseteket kérem, de nem tudok mindenkit név szerint felsorolni, de remélem annak is eljön az ideje egyszer).

17 óra előtt megérkezett István Andor és Csilla kíséretében. Még egy kis beállítás a színpadon, egy kis pakolászás a nézőtéren, és István máris a mikrofon előtt termett! S felcsendült első dala a balassagyarmati Sörfesztiválon, Ez majdnem szerelem volt… Óriási tapsot kapott, talán az átlagnál nagyobbat is, és én olyan boldog és büszke voltam, hogy itt áll a kedvencem egy olyan színpadon, amely a házunktól csak párszáz méterre van, és hogy én is itt állhatok, láthatom, hallhatom, fényképezhetem. Aztán következett a többi dal sorban, a dalok között mindig hatalmas taps, vízivás, poénok. A lírai és a pörgősebb számok váltogatták egymást, majd az utolsó dal után természetesen várta a közönség a ráadást, ahogy minden eddigi fellépésen is. Mikor István visszajött a színpadra, autogramkártyákat hozott magával, és mondta, hogy sajnos az időhiány miatt nem maradhat dedikálni, fényképezkedni. Igen ám, de az ajándék! Gyors tanácskozás után Anikó átnyújtotta Neki, fel a színpadra az ajándékszatyrot, a zebegényi ajándékkal együtt. (Köszönöm szépen Anikó, ezt sosem felejtem el!) Mindent leírtunk, így tehát ez a megoldás is jó volt arra, hogy az ajándékok végül is István kezébe kerüljenek. Persze jobb lett volna személyesen, de… megint fel kell idéznem Miyuki bölcsességét… Az utolsó dal, a Ments meg acapella is óriási tapsot váltott ki a közönségből, és csodálkoztak rajta, akik még egyszer sem hallották.

Miután István lement a színpadról, mi utána siettünk a „művészbejáróhoz”, akkor már indultak. A rajongó ismerősök egy része tovább követte Istvánt Kazincbarcikára is. Rövidesen Kriszta és Bogi is búcsúztak, bár – remélem, Boginak sikerült kipróbálni legalább egy vidámparki játékot. :) Mi maradtunk még egy kicsit Barátok közt (ezt most pontosan kétféleképpen lehet érteni, és pontosan kétféleképpen is volt a valóságban), majd mi is elindultunk haza. Először hozzánk haza, majd rövidesen vendégeink hazaindultak Budapestre egy felejthetetlen szép nap, illetve hétvége után.

Íme, aki itt tart az olvasásban, (tényleg, nagyon hosszú lett?) az végére ért a történetemnek „egy nyári kánikulai, felejthetetlen hétvégéről, a Sörfesztiválról, Istvánról, a Best of-ról, a Barátok közt-ről és egyebekről majdnem teljes részletességgel”.

„Nálunk Balassagyarmaton”.

padrienn