Alsópetényi beszámoló, ezúttal egy picit másként

Ő még úton van, mikor mi már ezen a festői helyen gyönyörködünk a tájban, mely első látásra szívembe lopta magát. A máskor bizonyára halk tópartot ezúttal emberek népesítik be, hallatja szavát a falu apraja és nagyja. Ha jól látom, szinte egész Alsópetény kíváncsi Tabáni Istvánra, aki hamarosan érkezik, és a kis színpadra fellépve máris a közönségre veti kedves mosolyát. Úgy érzem, ez éppen hozzá illő környezet, ahol a vízen szellő táncol, a domboldalon pedig fény és árny játszik - csudaszép világ ez! S most minden a helyén van, hiszen oly jó látni ezt a szép vidéket, miközben Ő énekel nekünk egy újabb élményt adva. Ez már olyan, mint egy álom! A víz most vadkacsák tükre, tán még ők is érzik, hogy most valami nagy dolog történik e helyen. A bánat tovaszáll, az esetleges borús hangulat a múlté, mintha egy új kor hajnalán lennénk jelen. Amikor István énekel a gondok feledésbe merülnek, nem törnek rám a dolgos hétköznapok problémái. S köröttem sok-sok ember talán hasonlóan érez, bár minden fejbe nem láthatok bele. Mégha oly sötét is lenne, mint egy borús éjszakán, akkor is jól éreznénk magunkat, de hát gyönyörű nappal van.

Ő jelenti nekünk, rajongóknak mindazt, amit talán már a Csillag születik előtt is szerettünk volna megtapasztalni, ami lelkünkben, jó mélyen mindig is ott volt. Miatta lettünk rajongók, sok-sok barátság születik általa, mióta feltűnt, és ez a blog is, ahol a szó néha nem elég kifejezni gondolatainkat. Örökös nehézség, de egyben boldogság is, amikor nekiállok, hogy írjak róla. Most is itt van ez a fellépés, itt van Alsópetényben énvelem Párom és fiam is, és néhány kedves rajongótársunk. Ő pedig a színpadon, szól a dal, mit így énekelni talán csak István tud, és a helybeliek, akik először látják-hallják őt, talán még össze is suttognak a rövid szünetekben a fák kellemes árnyékában. A csend jellemzi általában ezt a békés tópartot, a meghitt együttlétek, a holdfényes éjszakák.   Számomra azonban István hangjával teljes e táj, így több, mint tökéletes ez a világ. A végén zene nélkül előadott Ments meg! alatt pedig mindenem megborzongott, hihetetlenül jól énekelte!

Ő, ki mindig erre törekszik, ezúttal is épp olyan maximális teljesítményt nyújt, mint minden fellépésén. Látszik rajta, hogy boldog, kiegyensúlyozott és vidám. Nekem is sokat ad egy-egy ilyen fellépés, és mindenkinek, aki már látta őt, vagy majd ezután fogja tapasztalni ezt a derűt, jókedvet, ami talán egyszerűen csak Istvánunk lényéből árad. Hisz ezt a valamit el nem lehet mesélni, ezt át kell élni, és abba is hagyom a próbálkozást, hogy én Őt valamiképpen szavakkal lerajzoljam - ez nem sikerülhet soha már. Ő már csak ilyen: összenéz velem a ráadás alatt, odaint, látszik, hogy élvezi a közönség szeretetét, ezt az életet, ahogyan valóra válik az álma, és megmutathatja páratlan tehetségét - mindez még majd' egy éve is csak a képzelet volt. Bárhol is lép fel, legyen az a hatalmas SYMA csarnok vagy a békés alsópetényi tópart, mindenhol azonnal meghódítja közönségét. Ha tehetném, szívem szerint megnézném összes előadását, amire csak az ember rátalál az interneten.

Ő igazi csillagként létezik, a fény, a jókedv, a menedék, akárcsak a dombok oldalán álló kicsiny házikók. Az élet, a hétköznapok rohanása, problémái között felüdülés őt hallgatni, és a legszebb a természetessége, egyszerűsége, ki tudja, lehet ez a sikerének titka tán. Az egyénisége erős, bár a média sokszor gyengének próbálja mutatni, de kézzel fogható közelségben látható, milyen is ő valójában. Hatalmas a különbség néha az írott szó és a valóság között. A szenzáció kell a bulvársajtónak, de egy pont után már unalmas, sőt inkább bosszantó bizonyos cikkek hangvétele. Ő is felháborodik néha a bulvár miatt és ide a bökőt a szívembe, ha nincs maximálisan igaza ebben. Szinte észrevétlenül lopta be mindennapjainkba mosolyát, és fellépések után többekhez hasonlóan én is azt lesem, és azt várom, hogy mikor mehetünk újra meghallgatni a dalait, türelmes, csendes szavát. Nem is emlékszem már, hogyan is teltek a hetek-hónapok nélküle, amikor ő egy múzeumban ücsörgött. Azt hiszem a mostani jövés-menéshez képest nagyon üres volt az élet, és akkor még nem is gondoltuk, mit hoz a jövő. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy ismerhetem Istvánt, és jöhet akár X Faktor, akár Megasztár, nincsen más, nincs még egy ilyen énekes ebben az országban, nem tudja más így előadni ezeket a dalokat, csak Ő.

Hidas Attila

(A vastag betűs szavakat érdemes külön is végigolvasni.)