HTML

Friss topikok

  • hildus2222: Attila, nagyon köszönjük a gyors beszámolót! Sajnos én sem lehettem ott, de már annyi kép, informá... (2011.11.18. 09:36) Jam Pub
  • Rebi82: Köszönet Attila, ezért a szépen megszerkesztett és tartalmilag információ gazdag írásért. Bármilye... (2011.09.30. 13:39) Szenes Iván emlékkoncert
  • padrienn: Andi! Csak annyit írnék: hát ez nem semmi! :) Amennyi km-t te megteszel... :) Na, látom, mostanába... (2011.09.20. 20:45) Flúgos futam Sóskúttól Dunaföldvárig
  • TéZsé: Dràga Monange!!! Nagyon koszonom, hogy ilyen szépen ossze foglaltad ezt a szép és valoban CRAZY n... (2011.08.08. 22:42) "Azért vannak a jóbarátok"

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2011.04.22. 18:35 Attila47

Zen Aid for Japan

- SYMA Csarnok, 2011 április 21. -

Segélykoncert Japánért, avagy Zen Aid for Japan. A cím hatalmas nyelvi bravúr, hiszen minden fellépő hozta a saját zenéjét, na jó, néhányan nem csak sajátot, és a nemes cél érdekében a Juventus Rádió szervezésében a hazai zenészvilág színe-java a színpadra lépett. Apropó, a színpad. Ezen a színpadon állt majdnem egy éve Tabáni István, hogy élete addigi legnagyobb eseményén, a lemezbemutató nagy koncerten előadja első albumának dalait, amely album akkor már aranylemez volt. Jut eszembe, a mai napon van pontosan egy éve, hogy István átvette első aranylemezét.

Az első meglepetés mindjárt a színpad kapcsán ért. Ugyanis ezúttal a tavaly megismert terem (csarnok, mi a jó szó erre?) ketté volt osztva, ezáltal a színpad csak mintegy a fele volt a lemezbemutató nagy koncerten látottnak. A nézőtér is sokkal kisebb volt, ülőhelyi lelátó ezúttal nem épült, mindössze az emeleti néhány széksor volt elérhető. A nézők száma bár fokozatosan emelkedett a korai (17:00 óra) kezdés után, de becslésem szerint az esti fellépőkre sem gyűlt össze 2000 nézőnél több. István tavaly májusi koncertjére nagyjából kétszer ennyien voltak kíváncsiak.

 

A fellépők sorát egy szimfonikus zenekar kezdte, majd egy gyerekkórus jött és ezután következett a magyar könnyűzene krémje. Pár szót érdemes ejteni róluk. Király Viktor hangszálgyulladása miatt ezúttal nem énekelt, ezt néhány könnycsepp elmorzsolásával vettem tudomásul. Azt viszont megtudhattuk, hogy délelőttönként a Margitszigeten szokott futni. Ez a hír csak a leginkább sikítozó lánymagot hozta lázba. Az East együttes egykori tagjait ezúttal két zenekarban is láthattuk, a Fantomas nevű formáció tetszett jobban, a másiknak a nevére sem emlékszem, ők azzal keltettek feltűnést, hogy az első számukat nagyjából 8 percig játszották, a másodikat megunták (mi is) hamarabb, így csekély 5 perc alatt befejezték. Kicsit pedig már aggódtam, hogy ennek az instrumentális zenét játszó ismeretlen formációnak sikerül ezen az estén a legtovább a színpadon maradni, hiszen a megkötés csak arról szólt, hogy minden fellépő 3 dalt adhat elő. :)

Fekete Dávid volt az este első jó hangú énekese, azonban azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy ő elég szűk hangterjedelmet tud énekelni, persze nekem már másfél éve Tabáni István jelenti az összehasonlítási alapot. Dávid megállás nélkül rohangált fel-alá a színpadon, mint egy Duracell nyuszi, kár, hogy mindössze ez ragadt meg bennem Dávid és igen nagy létszámú együttese fellépéséből. Azért az nem túl szerencsés, ha a néző nem tudja, nem érti, hogy az előadó miről is énekel a színpadon... Jut eszembe, többen is saját együttesükkel érkeztek, a legérdekesebb formáció ezen az estén a számomra Zséda kísérői voltak, akik az énekesnő jól ismert slágereit nagyon érdekes áthangszerelésben (dob, nagybőgő, zongora) adták elő.

A Bon-Bon hozta a jól ismert dalokat, a Valami Amerika már több, mint 10 éve megunhatatlan siker. Rácz Gergő számomra énekesként kevésbé, zeneszerzőként annál ismertebb (Gyönyörű szép). A Fiesta volt még a korábban színpadra lépők között, róluk csak annyit, hogy néhány perc internetezéshez tökéletes háttérzenét biztosítottak számomra (magyarul: oda sem figyeltem rájuk, annyira nem kötött le a produkciójuk).  André előadása viszont kifejezetten tetszett, hatalmas tapsot kapott.

19:00 tájban színpadra lépett az, aki miatt tulajdonképpen elmentünk erre a monstre koncertre: Tabáni István. Persze úgy konferálták fel, hogy a riporterek rémálma, mert alig lehet kihúzni belőle válaszokat. Mi, akik ismerjük őt tudjuk, hogy nem Istvánnal van a baj, mert ha valaki jól és jókat kérdez tőle, akkor annak szívesen válaszol. Kár, hogy ezt a rádiósok nem tudják...

István hófehér öltönyben lépett színpadra. Nem tudom, eszébe-e jutott közben, hogy majdnem egy éve ugyanezen a színpadon állt, mindenesetre nekem végigfutott a gondolataimban, hogy azért nem semmi ám, hogy egy másfél éve feltűnt énekes máris a hazai zenei világ elitjével szerepelhet egy műsorban. Ha megnézzük, ki mennyi ideje van a szakmában, azt láthatjuk, hogy a már sok-sok éve, esetleg már több évtizede népszerű előadók között Tabáni István volt a legifjabb, a legkevésbé rutinos énekes. És mégis... ez a hang, a hófehér öltöny (a fehér Japánban a gyász színe), és a dalválasztás, mind-mind nagyon tetszett. István nem a pörgősebb sikerdalokat hozta, hanem a 3 saját maga által írt dalt, sorrendben Repül hát, Ments meg! és végül a Nem lesz már. A közönség sajnálatomra egy kicsit kevésbé lelkesen fogadta ezeket a dalokat, nem kapott akkora tapsot, mint mondjuk a Bon-Bon, de EZ a közönség ezúttal inkább pörgésre, bulira volt  fogékonyabb, még ha ugye a cél a Japán földerengés, cunami és atomkatasztrófa áldozatainak megsegítése is volt. István tehát az estéhez leginkább illő volt mind öltözékében, mind dalválasztásában. A hangját pedig ennek a blognak az olvasói már pontosan ismerik, és tudják, hogy kis hazánkban ő a legjobb énekes.

Miután lejött a színpadról István, párommal együtt kijöttünk oldalra, ahol egy korláttal elzárt részen belül a már végzett vagy éppen később következő előadók nézték a többiek műsorát. Azonban nem sikerült szemkontaktust teremteni Istvánnal, pedig egy gyors dicséretet jó lett volna elmondani neki. :)

Oldalról láttuk-hallottuk még Gáspár Lacit, a Zanzibárt, Évát és Ádámot (a Neotonból), Szekeres Adriennt, aztán a Kozmix érkeztekor úgy döntöttünk, hogy elég volt a több órás ácsorgásból, hiszen számunkra igazán kedves előadó már nem lesz a színpadon. Pedig érkezett még később a Republik, a Bikini, az Edda, Balázs Fecó és a Tóth leányok (Vera és Gabi), volt még Rúzsa Magdi, TNT és Back II Black is.

Ez volt tehát a Zen Aid for Japan segélykoncert 2011 április 21-én Budapesten, a SYMA Csarnokban.

Hidas Attila

3 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://tabaniistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr172848160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hildus2222 2011.04.22. 22:27:07

Attila, köszönjük a részletes beszámolót!
Én csak a videókat láttam, de látszott, hogy Isván nagyon komolyan vette ezt a segélykoncertet. Nem tudom, mások miben léptek fel,és miket mondtak, de István nagyon elegáns volt a fehér öltönyében, amivel ráadásul gyászolt is, és nagyon szépen beszélt... Természetesen szépen is énekelt.. Megadta a módját, az biztos... Igazán büszkék lehetünk rá. A videóból pedig úgy tünt, hogy azért a siker sem maradt el, ha más esetleg nagyobb tapsot is kapott...

padrienn 2011.04.23. 22:24:13

Kritikus szemmel nézted a színpadra lépőket... :) ,de így kaptunk pontos képet a fellépő énekesekről, együttesekről. Javukra írható azonban, mindannyiuknak, a cél, amiért színpadra léptek azon az estén: for Japan.
Köszönöm, hogy beszámoltál a koncertről, melynek "fényét" leginkább Kedvencünk, Tabáni István emelte.

empatia 13 2011.04.26. 10:26:49

Attila köszönöm.
Kis kiegészítés:
Az első sorban állva, látható volt az is, hogy István szeme, a Repülj hát végére, bepárásodott,talán ezért is vonz sokakat, hogy időnként képes kilépni térből, és időből, és az átélés magas, egész különleges fokán átélni a dalokat.
Hátránya az első sornak, hogy nem tudod reálisan felmérni, azt, kinek volt nagyobb tapsa. Csak azt hallottuk, hogy mellettünk egy lány csapat, kiabált, tapsolt, a Nem lesz már-nál ugrált is.
Nagyon szép volt, és talán megtervezett, hogy a Repülj hátnál a fehérhez, bársonyos, kék (az ég színe) háttér fényt kapott, míg a Ments meg-hez Feketét, és a gyorsabb utolsó szám Vöröset.
A nagy tapsot, annak ellenére vívta ki, hogy úgy konferálták fel, hogy "beszélni nem tud", míg a Bon-bont, hogy milyen nagy sikerű zenekar!
A sors fintora, a műsor első felében István volt, az EGYETLEN aki MONDOTT is valamit! (a második részről eljöttem)
Attila, nagyon jó, hogy leírtad, könnyű, egy kész íráshoz, ezt, azt hozzáfűzni, mint megírni koherensen az egészet.
Köszönöm még egyszer, hogy megtetted.
süti beállítások módosítása