Tatabánya autópályán: ez Budapestről egy rövid út volt, de biztos vagyok benne, hogy Istvánunk előtt hosszú még az út. És mi végigkísérjük ezen az úton. Mint ahogy most is sok ismerőst köszönthetek, és ismét van valaki, aki itt lesz ismerősömmé. Amíg várunk Rá, gyermekműsor megy a színpadon, bizonyára élvezetes a kicsik számára, viszont nagyon hangos, beszélgetni elég nehéz. Keressük a helyet, honnan lehet majd látni valamit a színpadonból, és bízunk benne, hogy a gyermekműsor után lesz előrelépési lehetőségünk.

Bár csak minden vágyunk így teljesülne, a nyakbavett porontyok apukástól arrébb állnak, mi, István rajongók pedig a helyükre lépünk, és máris miénk a második-harmadik sor. Még egy röpke negyed órát kell várakoznunk, miközben a színpadon valamiféle mini Csillag születik zajlik kicsik számára, ének-vers-cigánykerék-bukfenc kategóriákban jelképes ajándékokért. A színpad melletti, öltözőként funkcionáló sátor előtt felbukkan Andor, majd nem sokkal később érkezik István is.

Az első három dal a szokásos, kicsit még ébredezik Pisti, egy picit gyengébb a hangja, vagy csak a mikrofonnal van baj? A Bohemian Rhapsody (talán ismertebb "címén": mamaaa, úúúúú) hozza meg a fordulatot, a végefelé, a ritmusosabb résztől ismét az igazi Istvánt láthatjuk a színpadon, végre teljesen feléledt, ettől kezdve már mosolyog, két dal közben beszélget a közönséggel, integet jobbra-balra-felfelé, puszikat dobál, és a Long Train közben egy olyan pajkos sikkantást dob be, amin jót derülünk.

Mikor megkérdi, hogy a jelenlévők közül ki jön a nagykoncertre, regeteg kéz emelkedik a magasba, ez láthatóan megnyugtatja, és azt is örömmel konstatálja, hogy sok ismerős arcot lát a nézők között. Remélem, a nagykoncerten is ilyen közelről látjatjuk majd Őt.

Talán egy picit rövidebb ez az előadás a megszokottnál, a Don't Stop most kimaradt, ezt nagyon sajnáljuk, de majd a SYMA-ban, csütörtökön. Ott senki sem állíthatja meg se Pistit, se minket, mert fergeteges lesz a hangulat, az biztos!

Vége a dalnak, de nagy örömünkre dedikálás is van a szomszédos Media Marktban. Az ott dolgozók bizonyára meglepődnek a behömpölygő emberáradaton, és sajnos nincsenek is túlságosan a helyzet magaslatán, hiszen a kis asztal mögött ücsörgő Istvánt minden oldalról körbeveszi a tömeg, klasszikus értelemben vett sorban állásról és türelmes várakozásról ezúttal nem beszélhetünk, de hát nem lehet tudni, meddig is tart a dedikálás, és senki nem akar lemaradni Pistiről.

Persze ha Istvánon múlna, akkor ő addig maradna, ameddig van érdeklődés iránta. Hihetetlen türelemmel áll mindenki rendelkezésére a viszonylag szűkös körülmények ellenére. Én pedig aktivizálom magam, és elkísérem Andort, aki ha már éppen műszaki áruházban van, venne néhány dolgot, amire a zsúfolt program közben, a rohanásban nincs ideje. Közben beszélgetünk, a legfontosabb hír, hogy május végén István pihenőt kap, szabadságon lesz, ezért maradnak el az akkorra tervezett fellépései. A nagykoncertről nem faggatom Andort, tudom, hogy a vendégek meglepetések lesznek, és legyenek is azok, az senkinek nem lenne jó, ha előre tudnánk, kiket láthatunk még Istvánon kívül. Andor belemerül a vásárlásba, mindig eszébe jut egy újabb termék, amiről érdeklődünk az eladóknál. Így gyorsan repül az idő és a dedikálásra várók is szép lassan elfogynak, hiszen mindenki megkapja az áhított aláírást, CD-re, DVD-re, kendőre, papírra, fotóra.

A dedikálás végén még fotózásra is van lehetőség, István továbbra is végtelenül türelemes, kedves, mosolygós. Én ezúttal csak egy kézfogás erejéig lépek oda hozzá, széles mosollyal üdvözöl. Pár perc múlva még annyi idő van, hogy pár szót beszéljünk egymással, és úgy köszönök el, hogy csütörtökön ott leszünk az első sorban. :)

Istvánék távozása után öten még beülünk egy kávézóba - sörözni. :) Én persze csak non alcoholic-ot fogyaszthatok, lévén (autó)vezető pozícióban vagyok. Jól kibeszéljük az eseményeket, nézegetjük a készült fotókat, lapozgatjuk a Lelki egészség magazint (benne több oldalas Tabáni interjú), és közben a földszinti színpadról felhallatszik az újabb sztárvendég, a Dolly Roll zenéje. Tehát Dolly, a múlt kifakult sztárja lépett fel a jelen és a jövő fényes Csillaga, István után. Bízom benne, hogy Istvánunk előtt egy több évtizedes sikeres karrier áll, amely töretlenül ível majd felfelé, mindig képes lesz a megújulásra, mindig tud majd  rajongóinak valami újat és szépet adni, és mi végigkísérhetjük ezen a csodálatos pályán. Hiszen hosszú még az út...

Attila