Egész éjjel forgolódtam, nem tudtam aludni. Miután Emma felsírt, megnyugtattam és visszatettem aludni, én is visszabújtam az ágyba, de kavarogtak bennem az élmények és az érzelmek. Arra gondoltam, milyen szerencsés is vagyok, hogy ilyen családom van. Megpusziltam Emmát, megsimogattam a férjemet és csendben sírtam, közben rájöttem, hogy mi váltotta ezt ki belőlem: István tegnapi csepeli koncertje. Ahogy ott állt a színpadon és énekelt több száz embernek. Felemelő érzés felnézni rá a szó legszorosabb értelmében!

Mikor megtudtuk, hogy Csepelen lép fel István, megbeszéltük anyuval, hogy most én megyek el megnézni, így ő vigyázott Emma babára.

Olyan jó érzés volt, hogy a Munkásotthonban szerepelhet, hiszen gyerekként rengeteget jártunk oda, Istvánnak volt is ott több kiállítása.

Nem sokkal a kezdés előtt érkeztünk, persze mondanom sem kell, teltház volt. István első dala a Fényév távolság volt, és nem tehetek róla, de megint potyogtak a könnyeim. Annyira jó látni, ott fent a színpadon, ahol neki tényleg dolga van. Minden dalt vele együtt énekeltem, küldtem neki az erőt. Ami szívem szerint a nagy kedvencem, az Ő című Máté Péter dal. Ugyanis István ezzel lepett meg bennünket, a férjemet és engem az esküvőnkön és ahogy ez már lenni szokott akkor is és most is megkönnyeztem. Mindig előjönnek ezzel a dallal az emlékek, úgy érzem – tudom önző módon – mintha mindig nekem szólna. Nagyon megható volt, amikor édesanyánkat kereste a nézőtéren, mert szerette volna az Úgy szeretném meghálálni c. dalt neki énekelni. Az egész dal alatt anyu helyett is sírtam. Szerencsére apu felvette videóra a fellépést és amikor lejátszottuk anyunak a felvételt ő sem tudta sírás nélkül végignézni, úgyhogy otthon együtt sírtunk újra. Mindig büszke voltam rá, és éreztem, hogy egyszer eljön az a nap, amikor az álmai valóra válnak. Még őrzöm a telefonomban azt az üzenetet, amit 2009. január elsején küldtem neki újévi jókívánságként: „…Remélem az új évben teljesül majd az álmod!...” Szerencsére teljesült.

A Bohemian Rhapsody éneklése közben megdöbbentő dolgot vettem észre, amikor énekelte, hogy „MAMA”, egyszerűen a szívembe lüktetett az egész. Lehet a hangosításra fogni, de az egész előadás alatt nem volt ilyen érzésem, csak amikor ezt a szót mondta. Nagyszerű érzés volt!

Leírhatatlan az a szeretet és rajongás, ami körbeveszi Istvánt. Találkoztam sok jó emberrel, akik végigkísérik Istvánt a fellépésein, a rajongói közösségek tagjaival, akik tényleg rengeteg szeretettel halmozzák el. És nemcsak őt, hanem az egész családot. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, hogy ilyen szeretettel vagytok irántunk.

Remélem, még sokszor láthatom a bátyámat énekelni és ha majd Emma baba nagyobb lesz együtt járunk a koncertjeire.

Reider-Tabáni Erzsébet