- Niki beszámolója a siófoki fellépésről -
Az iwiw-es klubban a topikban mindig azzal biztattuk egymást, amikor a "szerencsések" hazaértek István egy fellépéséről, hogy előbb utóbb, mindenkinek eljön az ő ideje... :) Én is erre készültem már nagyon rég és ráadásul dupla annyira vártam, mert már korábban megbeszéltük, hogy Editem eljön velem... :)
Nem sok időm volt készülődni... Reggel, gyorsan még gyerekorvoshoz vittem Emmát, aztán rohantam bevásárolni, gyors hajmosás és már indultam is, mivel már dél körül volt és kettőre beszéltük meg a találkát Edittel Székesfehérvár környékén... Indulok... Nagyon izgultam, hogy odataláljak, mert a kölcsön gps-t alig tudtuk beüzemelni és még nem nagyon jártam Székesfehérvár felé... Közben persze Istvánt hallgattam, vagy pontosabban csak hallgattam volna, mert az mp3 lejátszóm is hamar "megadta magát".... De így legalább az útra tudtam koncentrálni, amire szükség is volt mivel a "kölcsönkütyüm" nem lett jól beállítva és már az M7-esen jártam, amikor még mindig azt mondogatta, hogy térjek le az autópályáról.... Fehérvárnál hívtam Editet, hogy hol tartok, persze akkor Ő már ott várt a lehajtóval szemben, így rögtön meg is láttuk egymást.... Gyorsan megálltam mellette és már ugrottam is ki az autóból, hogy üdvözöljem... Úgy öleltük egymást percekig, mint akik már ezer éve barátok és rég találkoztak... És csak vigyorogtunk.... :) Gyorsan letettük az autót, összepakoltam az ajándékokat és pár holmimat... "Beköltöztem" Editem autójába... :) Innét együtt mentünk tovább Siófokra..... Közben Attila is telefonált, hogy ők már ott vannak... Első dolgunk volt megkeresni őket.... Aztán Szondykát is megtaláltuk.... Persze velük is olyan volt a találkozás, mintha már régóta ismernénk egymást... És ismerjük is, csak egy "apróság" eddig mindig kimaradt... A személyes találkozás.... Attilával és családjával volt Anikó is (szerencse a gportálról), így jó kis társaság jött össze és gyorsan eltelt az a kb. egy óra, ami még hátra volt István fellépéséig.... Közben még több rajongóval is találkoztunk más oldalakról.... Már alig vártuk, hogy vége legyen a gyerekműsornak, amint a gólyalábasok eltűntek, mi rögtön a színpad felé vettük az irányt... Rögtön lefoglaltuk az első sorban lévő padokat...
Szegény Szondykának csupa piros lett a nyaka a stressztől és Editem táskájának pedig elszakadt a füle a tolongástól.... És, ha jól emlékszem, akkor a mi kis csapatunkból senki másnak nem is sikerült aláírást sem kérnie Istvántól, annyira mindenki azon volt, hogy nekem segítsen.... Hálás köszönet érte! :)
Miután Istvánék távoztak, még beszélgettünk pár szót, kibeszéltük a néhány perccel azelőtti izgalmakat, csináltunk még néhány közös képet és elbúcsúztunk....
Edittel elindultunk vissza az autómhoz, közben még a rendőr is megállított minket... Annyira nevettünk, még a fiatal rendőrsrác sablon beszédén is, hogy mondtam is Editemnek, hogy még jó, hogy a szondát nem akarták megfújatni vele... De szerencsére a "biztos úr" vette a poénokat és nem tartott fel sokáig minket.... Amikor odaértünk a parkolóba még "kiköltöztem" a cuccaimmal Edit kocsijából, próbáltuk üzembe helyezni a kölcsön kütyüt, de nem nagyon akarta.... Majd újra hosszú öleléssel és puszikkal búcsúzkodtunk....
És igen, nem titok... Láttam, hogy már Editem is megírta a "villámbeszámolóba", amikor hazaért, hogy elég "taknyos" volt a hangom a telefonban... Hát igen... Hazafelé többször is elsírtam magam.... Jobb volt ezt egyedül lerendezni magamban, mielőtt hazaérek... Nagyon kettős érzés volt bennem... Nem csak a csalódottságtól potyogtak a könnyeim, bár kétségtelen, hogy ez is közrejátszott, mivel Nekem nem tudom mikor lesz még egy dobásom Istvánnál és hiába mondtam a kísérő srácnak is, hogy Németországból jöttem, ezért... Ha jól belegondolok, lehet, hogy én sem hittem volna el magamnak a helyében... És persze tudom, mások is jöttek messziről.... És persze én sem vártam volna többet, mint fél-egy perc, hogy rendesen odaadjam az ajándékaimat, kérjek egy aláírást és készüljön egy közös kép, amire azért normál esetben legtöbbször van is lehetőség.... De amikor már elkezdtem volna magamat sajnálni, akkor eszembe jutott egy másik dolog és a meghatottságtól könnyeztem tovább.... Hogy drága új barátaimnak még ennyi sem jutott aznap Istvánból, mert mind azon voltak, hogy nekem sikerüljön... Maguk elé engedtek, rohantak a fényképezőgépekkel, hátha sikerül a kép és közben nem is törődtek azzal, hogy ők is odajussanak hozzá.... Ezúton is szeretném megköszönni Mindenkinek a felém való kedvességét! :)
Mikor másnap gyorsan beléptem megnézni az e-mailjeimet láttam, hogy Editem küldött egy kedves hozzászólást, amit Miyuki üzent nekem a topikban....
Miyuki egyik mottója:
"Az álmaim ne valósuljon minden egyszerre, inkább fokozatosan, egyenként. Mert így hosszan tudok álmodozni, nem?"
És milyen igaza van megint... :)
Most találkoztam Editemmel és a többiekkel... Istvánból annyi jutott, amennyi.... De az előadás természetesen szuper volt és azért egész jó kis képek készültek... :) Ismét köszönet érte Mindenkinek! :)
Egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb... :)
Nem adom fel... Miyuki mottójával megyek tovább...
Majd legközelebb talán sikerül minden, ahogy elterveztem...
Niki
:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
meda 2010.04.07. 19:23:11
Hol nevettem, hol sírtam a beszámolódon! Nagyon jól összefoglaltad ennek a csodálatos napnak, találkozásnak a történetét.
Köszönet Neked érte, végre a Te neved mögött is ott van már az "emberke":):)
Örülök, hogy sok rajongótársammal immár nem először találkozhattam, s ezért Erzsinek kell köszönetet mondanom, amiért létrehozta majdnem fél évvel ezelőtt a rajongói klubot:)
..és igen Nikim, nem adjuk fel, megyünk tovább!... sok-sok puszi: Edit
szeri45 2010.04.07. 19:46:21
Nagyon szép beszámolót írtál és örömmel tölt el, hogy olyan messziről is vannak rajongói Istvánnak. Én is el lettem volna keseredve, ha nemsikerül a fotó el is keseredtem, de én már tudom, hogy kárpótolva leszel érte. Nagyon örülök hogy megismerhettelek, öröm ilyen tagokkal találkozni mint amilyenek Ti / Edit Szondyka. Te/ vagytok/ köszönöm Szeri
TéZsé 2010.04.07. 20:04:59
Majd legközelebb talàn sikerül minden, ahogy elterveztem..."
Igy legyen Draga Niki!!! Koszonom, hogy ilyen oszinten leirtad amiket éreztel....
Puszi TZS
mazsonyul 2010.04.07. 20:55:33
padrienn 2010.04.07. 21:03:06
Ezek gyönyörű, örök igazságok, és Neked talán így most mindkettőből jut.
Még nagyon sok Istvános élményt kívánok nagyon sok baráttal, ismerőssel!
Adrienn
Szondyka 2010.04.07. 21:42:31
Köszönöm Nektek, Istvánnak, Erzsikének! :)
Remélem hamarosan lesz részed egy olyan találkozásban is, ahol igazán tud figyelni Rád Istvánunk. :)
Puszi, Kata
Iru 2010.04.07. 23:05:46
Monique0201 2010.04.08. 19:22:08