Syma, Debrecen, Jam Pub és Szeghalom - dióhéjban
- Borsi Andi írása -
Amikor az első élménybeszámolóim felkerültek a blogba, nagyon sok kommentet kaptam, főleg az érzelemgazdagság tetszett az olvasóknak, az, ahogy az egészséges rajongásunkat (bár ez vitatható :) ), az István iránti őszinte tiszteletünket ki tudom fejezni amellett, hogy néha elég ironikus is (na jó, nevezzük humornak) tudok lenni. A célom mindig a hiteles beszámoló volt, de képtelen voltam úgy visszaadni, hogy ne vigyek bele érzelmeket. Mi, a nagyváradiak a fellépéseken mindig elég visszafogottan viselkedtünk. Értem ezalatt, hogy nem hajtottunk mindig arra, hogy legyen közös fotó Istvánnal, nem kértünk tőle saját magunknak huszadjára is autogramot, beértük azzal, ha válthattunk vele néhány szót fellépés után. A mai napig nem vagyunk biztosak benne, hogy egyáltalán felismer-e már bennünket. Ha még nem, akkor ezután fog, mert mi hűséges típusúak vagyunk, ezután is el fogunk menni minden elérhető helyre, ahogy az időnk engedi.