Tabáni István rajongók blogja

Egész éjjel forgolódtam, nem tudtam aludni. Miután Emma felsírt, megnyugtattam és visszatettem aludni, én is visszabújtam az ágyba, de kavarogtak bennem az élmények és az érzelmek. Arra gondoltam, milyen szerencsés is vagyok, hogy ilyen családom van. Megpusziltam Emmát, megsimogattam a férjemet és csendben sírtam, közben rájöttem, hogy mi váltotta ezt ki belőlem: István tegnapi csepeli koncertje. Ahogy ott állt a színpadon és énekelt több száz embernek. Felemelő érzés felnézni rá a szó legszorosabb értelmében!

Mikor megtudtuk, hogy Csepelen lép fel István, megbeszéltük anyuval, hogy most én megyek el megnézni, így ő vigyázott Emma babára.

Olyan jó érzés volt, hogy a Munkásotthonban szerepelhet, hiszen gyerekként rengeteget jártunk oda, Istvánnak volt is ott több kiállítása.

Nem sokkal a kezdés előtt érkeztünk, persze mondanom sem kell, teltház volt. István első dala a Fényév távolság volt, és nem tehetek róla, de megint potyogtak a könnyeim. Annyira jó látni, ott fent a színpadon, ahol neki tényleg dolga van. Minden dalt vele együtt énekeltem, küldtem neki az erőt. Ami szívem szerint a nagy kedvencem, az Ő című Máté Péter dal. Ugyanis István ezzel lepett meg bennünket, a férjemet és engem az esküvőnkön és ahogy ez már lenni szokott akkor is és most is megkönnyeztem. Mindig előjönnek ezzel a dallal az emlékek, úgy érzem – tudom önző módon – mintha mindig nekem szólna. Nagyon megható volt, amikor édesanyánkat kereste a nézőtéren, mert szerette volna az Úgy szeretném meghálálni c. dalt neki énekelni. Az egész dal alatt anyu helyett is sírtam. Szerencsére apu felvette videóra a fellépést és amikor lejátszottuk anyunak a felvételt ő sem tudta sírás nélkül végignézni, úgyhogy otthon együtt sírtunk újra. Mindig büszke voltam rá, és éreztem, hogy egyszer eljön az a nap, amikor az álmai valóra válnak. Még őrzöm a telefonomban azt az üzenetet, amit 2009. január elsején küldtem neki újévi jókívánságként: „…Remélem az új évben teljesül majd az álmod!...” Szerencsére teljesült.

A Bohemian Rhapsody éneklése közben megdöbbentő dolgot vettem észre, amikor énekelte, hogy „MAMA”, egyszerűen a szívembe lüktetett az egész. Lehet a hangosításra fogni, de az egész előadás alatt nem volt ilyen érzésem, csak amikor ezt a szót mondta. Nagyszerű érzés volt!

Leírhatatlan az a szeretet és rajongás, ami körbeveszi Istvánt. Találkoztam sok jó emberrel, akik végigkísérik Istvánt a fellépésein, a rajongói közösségek tagjaival, akik tényleg rengeteg szeretettel halmozzák el. És nemcsak őt, hanem az egész családot. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, hogy ilyen szeretettel vagytok irántunk.

Remélem, még sokszor láthatom a bátyámat énekelni és ha majd Emma baba nagyobb lesz együtt járunk a koncertjeire.

Reider-Tabáni Erzsébet

Az alábbiakban Borsi Andi újabb élménybeszámolóját olvashatjátok. Ezúttal Hosszúpályiban látta István fellépését:

Valószínű, hogy nem fogom felülmúlni az előző irásomat, mert akkor nagyon sok apró bosszúság ért bennünket, és belőlem főleg az olyan helyzetek hozzák ki a humort.

Ez az alkalom számomra az előzőnél is gazdagabb volt élményekben, és nagyon szeretném minél hitelesebben megosztani veletek. Amikor hazajöttünk a nyiregyházi Gáláról, még aznap este kinéztem magamnak a programajánlóban a következő fellépést, amire el szeretnék jutni. Pedig komolyan azt hittem, ha egyszer alkalmam lesz Istvánt élőben látni, hallani, jól elleszek vele egy darabig. De rá kellett jöjjek még akkor, hogy ez nem igy müködik. Istvánból nem elég! A Hosszúpályiban szervezett nőnapi rendezvényt választottam. Szimpatikus volt, mert egy meglehetősen korai időpontban kezdődött, nem is kellett sokat utazni. Legalább ide vihetem a kissebbik gyerekemet is, gondoltam. Elárulok nektek egy meglepetést: ő is Tabáni rajongó. Nagyon kikivánkozik belőlem egy aranyos történet. A minap szerepjátékot játszottak a gyerekeim. Egyszer megcsapja a fülem Zalán (3 éves) határozott kijelentése: Én leszek az anyuka! Én szeretem Tabáni Istvánt!

Tegnap a Neo FM rádióban hallhattuk először István Ments meg című saját szerzeményét, amely egyben nagylemezének címadó dala is. A Neo FM honlapján van egy szavazás, amelyen össze lehet állítani saját Top 10 listánkat:

Ezen kívül lehet kérni a Ments meg című dalt a Neo FM rádió kívánságműsorában:

Fontos, hogy minél többen szavazzunk István dalára és kérjük a kívánságműsorban, hogy megmutassuk, milyen nagy rajongótábor áll mögötte. És persze milyen jó érzés lesz majd, ha sokszor felcsendül a rádióban kedvencünk saját szerzeményű dala. Tegyünk meg mindent, hogy a slágerlisták élére kerüljön!

A március 14-én, vasárnap 16 órakor kezdődő fellépésre (Csepeli Munkásotthon) még lehet jegyet kapni. További információ: www.vanjegy.hu

- István a „Mátra nyugati kapujában”, Pásztón -

padrienn beszámolója

Ott ültem Pásztón, a Művelődési Ház nagytermében, és a színpadon István énekelt. Mosolyogva hallgattam a dalait, ahogyan sorban következtek egymás után, és akkor is csak mosolyogtam, amikor a dalok közt „vidámkodott” kicsit, olyan Istvánosan. A kedvencemet, a Bohemian Rhapsody-t is énekelte, és itt is elismételte, hogy Neki is az egyik kedvenc dala. „Rokon lélek”, már régen tudom… :)

Minden egyes szám után vastapsot kapott a közönségtől. Telt ház volt Pásztón, ennyi embert nem láttak még ott rendezvényen! Az utolsó dal után „angolosan” távoztam a teremből, szerettem volna Istvánnak egy kis ajándékot adni. Gyorsan kellett cselekedni, szerencsére segítőtársam is akadt ebben a drága férjem (aki nélkül nem jutottam volna el a fellépésre) és a kedves Lina (gportal) rajongótársunk személyében. Sikerült megtalálnunk Istvánt, távozóban…. Mi tudtuk, hogy siet Alsózsolcára, ahol Barbikával együtt rengetegen várták, de némi csalódást okozott azoknak, akik autogram nélkül maradtak. Az ajándékomat csak rohanvást tudtam átadni Neki. Sajnálja, hogy aláírásokat nem adhat, mondta a körülötte álló rajongóknak, mire én szeretettel átnyújtottam az idézetkártyákat. „Azt mindenképpen”- ezt válaszolta István, és megköszönte. Mivel ajándékszatyrokat fogott, én tettem a kezébe mindkét lapot, hogy ne ejtse el. Szerencsére mindent ráírtam, amit el akartam mondani Neki. Remélem, elolvasta, ha már ott volt a kezében… mert nagy-nagy szeretettel készítettem ezeket a kis kártyákat a Rajongói Klub tagjainak (akikkel találkozom), Istvánnak és Erzsikének még a camponás fellépés előtt.

Mert az életem részei lettek, lettetek az alatt az idő alatt, mióta „megismertem” Istvánt a tévében, Benneteket és Erzsikét a fórumon. Mennyi mindent köszönhetek Nekik és Nektek, elmondani, leírni sem tudom. Legfőképp az új ismeretségeket, barátokat és a felejthetetlen közös élményeket!

István nélkül nincsenek rajongók, Erzsike nélkül nincs iwiwes klub! Én ezért mondtam Nekik köszönetet, és tettem bele István kezébe… Pásztón, a Művelődési Ház folyosóján, rohanvást.

padrienn

Néhány friss hír Takács Tibortól (Rtalent):

A CD megjelenésék várható időpontja március 26. Az a kérés, hogy kezeljük ezt a dátumot várható időpontként, mivel 1-2 nap eltérés lehetséges. A CD-n 12 dal lesz, köztük István egy saját szerzeménye, mely az album címadója is egyben: Ments meg!.

A tatabányai Vértes Centerben február 13-án elmaradt fellépés pótlása május 8-án lesz a Vértes Centerben.

Rengetegen szeretnének Istvántól autogrammot kapni a fellépések után, de az idő szűke miatt – hiszen több órán át tartana minden igényt kielégíteni – a személyes találkozásra nem mindenkinek van lehetősége. Ezért hamarosan lehetőség lesz postai úton hozzájutni István által aláírt autogramm kártyához. Ehhez nem kell majd mást tenni, csak egy felbélyegzett és megcímzett válaszborítékot kettéhajtva betenni egy másik borítékba, melyet el kell küldeni egy adott címre, amit hamarosan közzétesznek.

A fellépések listája – István hivatalos honlapjának hamarosan esedékes beindulásáig – a www.rtalent.hu oldalon érhető el a Fellépések menüpontban. Ahol már megszületett az egyezség az adott településen belüli konkrét helyszínről, ott ez is fel van tüntetve. Ahol még csak a dátum és a település neve szerepel, ott a pontos helyszín még nem ismert illetve nem végleges.

Az alábbi beszámolót a 13 éves Barbika írta az Alsózsolcai fellépésről:

Áááááá!! Ismét találkoztam Istvánnal :D:D:D:D!!! Elmesélem.

Tápiószelei tudósítónk Móni volt, fogadjátok sok szeretettel írását:

2010. március 6-át írunk. Gyönyörű napsütésre és csípős hideg időre ébredtem aznap. Ez a nap mégis különös melegséggel árasztotta el lelkem, mert már hosszú, reménytelennek tűnő hónapok előzték meg.

Már régóta megfogalmazódott bennem egy elképzelés arról, hogy vajon milyen ajándékot is vinnék kedvenc énekesemnek, ha egyszer módom lenne egy igazi koncertjére elmenni. Február elején vált valóra az álmomhoz vezető út 1. lépcsőfoka: végre, egy, a városunkhoz viszonylag közeli helyen, Tápiószelén lép fel egy röpke félórára. Fontos szempont volt a helyszín kiválasztásánál, hogy viszonylag egyszerűen megközelíthető legyen vonattal. (Sajnos a férjem nem akart eljönni velem, bár szereti István éneklését, de annyira nem elszánt, hogy egy másik városba is elmenjen csupán egy koncertért, így egyedül kellett megoldanom az utazási problémámat.) Miután már a jegyet is megvásároltam, lázas készülődésbe kezdtem ajándékötletem megvalósításához. Kigondoltam, hogy szeretnék átadni egy közös iwiwes klubajándékot is, melyhez kértem a rajongók segítségét, hogy küldjenek üzeneteket Istvánnak, mert az üzenetek adták ennek az ajándéknak a lelkét. Ezúton is hálás köszönettel tartozom nekik mindazért a sok szép üzenetért, amelyet nagy szeretettel küldtek. Ezek nélkül olyan lett volna, mint egy tv készülék adás nélkül. Ugyanakkor egy általam készített kis apróságot is terveztem neki. Ahogy közeledett az időpont, az aggodalmaim is egyre erősödtek bennem: Vajon tényleg jók voltak-e az ötleteim, el tudom-e úgy készíteni, ahogyan szeretném? Át tudom-e adni majd az ajándékokat, hogyan fog reagálni? El tudom-e neki mondani mindazt, amit szerettem volna? Ezek és ezekhez hasonló problémák foglalkoztattak. Az utolsó napokon már a férjem is megjegyezte, hogy én nem vagyok normális és kérte, ne fárasszam már ezzel a témával. (Pedig még a klubos ajándék készítésében is részt vett kb. 10 perc erejéig, ennyi idő alatt ezt a kis részt meg tudta oldani.)

Szabadidőm nagy része az apró finomításokkal, egyes részletek újrakészítésével telt el, míg végül az utolsó nap délelőttjén a végső simítások is megtörténtek. Ekkor úgy éreztem, hogy egy újabb lépcsőfokot sikerült megmásznom.

Szondi Kata beszámolóját olvashatjátok az alábbiakban a győri CsISz Gáláról:

Az első autogram szerzési lehetőség elszalasztása után nagy reményekkel vártam ezt az estét!  Titkon reméltem csak, hogy kaphatok személyes autogramot hőn szeretett Istvánunktól!

                Nagy volt a készülődés. Előre leegyeztettük M. Edittel, hogy 19:00-kor találkozunk a Csarnok előtt. Némi késéssel meg is érkeztek (Edit, Edit kíséretében)!

                Bementünk a Csarnokba, amiben – legnagyobb meglepetésemre - alig lézengtek emberek! Elég sok szabad ülőhely volt, ezért azt a taktikát választottuk, hogy amíg várakozunk, leülünk! Közben próbáltuk kideríteni, vajon merre távozhat majd „Hősünk”, vajon hol csíphetjük el Őt egy ajándék átadás, autogram és fotó erejéig!

                Kis késéssel, de elkezdődött a műsor. Sorra lépett a színpadra Varga Viktor, Vásáry André, a Strokes, MCDC. Szomorúan tapasztaltuk, hogy MCDC max-ra tekertette a hangerőt, így mondhatni eget rengető élményben volt részünk!

                Ezután szünet következett.

                Tudtuk, hogy István a végére marad, úgy kalkuláltuk, hogy legjobb esetben is fél10 körül várható az érkezése. Hozzáteszem, szünetben ránéztem a telefonomra, ami 21:25-öt mutatott, így akkor már tudtam, hogy István érkezése legjobb esetben is csak 10 körül várható!

A nyíregyházi fellépésről Zeliziné Hajzer Erzsi írt nekünk beszámolót.

Szeretettel Nektek. Őszintén, ahogy átéltem.

Azzal kezdeném az én találkozásom című élménybeszámolómat, hogy mindenkinek eljön az a pillanat amikor szemtől- szembe állva elmondhat egy- két gondolatot amit nagyon szeretne megosztani Istvánnal!

A sokadik próbálkozás, izgalom, sírás után elindultam én is a Nyíregyházi CSISZ Gálára.
A kocsiban természetesen István dalai szóltak. Olyan izgatott voltam egész úton, hogy hiába szóltak hozzám a barátnőim én csak testileg voltam jelen a gondolataim máshol jártak. (vajon hol?)

Megérkeztünk, hatalmas kígyózó sorok az autók csak jöttek, jöttek.
Na Erzsi, gondoltam magamban, most nagyon ügyesnek kell lenned, hogy az álmod neked is valóra váljon.
A jegyvásárlásnál próbáltam egy kis információhoz jutni, sajnos nagyon elutasítóak voltak, pedig az összes bájam, kedvességem előhoztam magamból.
Jókor, jó helyen: a pénztáros hölgy kis fülkéjébe betoppant az ottani szervező fiatalember. Tőle is érdeklődtem, még egy kis kegyes hazugság is elhangzott a számból.
Posztobányi Úrra hivatkoztam, hogy meg van vele beszélve , hogy István fellépése után találkozhatok az én kedvenc énekesemmel.
Ő is elutasított, elfoglaltsága miatt nem tud segíteni.
Na gondoltam akkor nincs más hátra, saját magamra számíthatok és az összes rafináltságom elővéve újra próbálkozom.
Könnyen megtaláltuk az úgymond művész bejárót (vittem magammal a nagynénémet is hátha ketten több sikerrel járunk). A bejárat előtt legalább tíz biztonsági őrbe szaladtunk akik olyan komoly arcot vágtak még megrettentem.
Sajnos itt is falakba ütköztünk.

A mai tatabányai fellépés helyszíne módosult! Eredetileg a Puskin Műv. Házban lett volna, de ott valószínűleg más rendezvényt ütött volna, így ÚJ HELYSZÍNEN lesz ma István fellépése.
A fellépés időpontja változatlan (17:00), helyszín: Szakközépiskola aulája, cím: Kós Károly u. 17.

Minden akkor kezdődött, a döntő előtti éjszakán, amikor próbaképpen regisztráltam egy blogot. Sikerült, enyém lett és azóta nincs visszaút. Nem is akarok visszafordulni, szeretnék végigmenni az úton, Istvánt kísérve. A blog híre eljutott a névadóhoz és a menedzsmenthez is. Csupa szépet és jót írok Istvánról, mondják, de hát Róla nem nagyon lehetne mást, máshogy írni. Én legalább is csak a legmagasabb tisztelet és csodálat hangján tudok szólni arról a személyről, aki a színpadon állva csodát tesz. Igen, talán ez a helyes kifejezés, amin régóta töprengek: Csodatévő. Ez ráillik, kifejező és nem túlzó.

Az imént beszéltem Andorral és a következő híreim vannak a rajongók számára:
 
István teljesen meggyógyult, jól van, ezért a héten már a lemezfelvételek is folytatódhatnak. Emellett TV-riportok felvételei is lesznek Vele, sok TV-adó kíváncsi Istvánra, de időhiány miatt nem tud minden interjút vállalni, hiszen a lemezfelvétel most az elsődleges. Ezen a héten láthatjuk Őt a Fókuszban és a Reflektor Magazinban. A pénteken-szombaton-vasárnap esedékes fellépésein is ott lesz (Tatabánya, Eger, Tápiószele, Győr, Alsózsolca).  

Újabb hír! Csillag Születik Gálák időpontjai:
03. 05. Eger
03. 06. Győr
03. 12. Miskolc
03. 20. Debrecen
04. 09. Pécs
04. 18. Szeged
(Forrás: Takács Tibor, Rtalent)

Április 17-re is van tervezve Gála, de a helyszín még nem dőlt el.

Nagy örömmel köszöntök blogomban egy új szerzőt, aki a nyíregyházi fellépésről írt élménybeszálót. Fogadjátok szeretettel a nagyváradi Borsi Andi írását:

Csak annak ajánlom, hogy hozzáfogjon most blogot olvasni, akinek épp sok ideje van, mert képtelen voltam rövidebben összefoglalni, mit jelentett számomra ez az élmény.

A CSISZ után nem volt kérdés, hogy minél hamarabb el szeretnék jutni én is István fellépésére. A rajongói klubok, portálok szerkesztőinek köszönhetően időben értesülni lehet a fellépések programjáról. De ez nem volt elég, mert nem tudtam jegyet szerezni egyikre sem egész mostanáig. Volt már néhány fellépés a határ közelében is, de hasonló okokból oda sem tudtam belépőt venni. Nem volt más választásom, rafináltabb kellett legyek, ha élőben akartam Istvánt látni, hallani.

Kinéztem magamnak a nyíregyházi Gálát. Azt publikálták, hogy február 11-től kezdődően lehet megvásárolni a jegyeket. Jelentkeztem egy nappal korábban (akkor csak nem mondhatják, hogy már nincs), és bebiztosítottam magam. A OO5-ös számú jegyet kaptam (ezek szerint ez másoknak is eszükbe jutott). Ekkor kezdődött el a véget nem érő fel-alá járkálásom a lakásban. Az izgalomtól! Találkozni fogunk Istvánnal! Ajándékot szeretnék készíteni neki. Mondta a kislányom, Evetke, hogy ő is akar.

Döbbenetesnek tartom, hogy valaki minden korosztályra hatni tud. És nemcsak az énekléssel! Egyik nap Evetke egy rajzát hozta oda, és megkérdezte: Ha most így tudok rajzolni, 32 évesen képes leszek olyan szépen festeni mint István? Ez nagyon elgondolkoztatott. És vajon mi lehet a titka?

Barbinak sikerült a nagy találkozás! Az alábbiakban olvashatjátok beszámolóját a szombathelyi fellépésről:

…A sok szó és mondat nélkül is olyan volt, mintha folyamatosan beszélnénk egymáshoz…

…Most jön, már ő jön! Nem emlékszem, mit mondott, csak arra, ahogyan mondta. Ahogyan kiállt elénk… még mindig az az egyszerű ember, és az is marad örökre. A Majdnem szerelem volt c. számmal indított. Az a kézmozdulat éneklés közben… már vártam, mert nagyon megjegyeztem a Csillag születik alatt. Tudjátok, mikor maga mellől fellendíti, hirtelen, de olyan lágyan. Aztán az Úgy szeretném meghálálni. Egy csoda volt a CD-ről hallgatni, így élőben, pedig maga a megtestesült odaadás…   

Hálás vagyok, amiért láthattam, hallhattam Tabáni Istvánt: „Mama, just killed a man…” Amiért van szívem. Ezzel éreztem, itt valami egészen másról van szó… Megjelent egy ember, és én átélhettem azt a földöntúli nyugalmat, ami belőle árad. Régen volt… Most újra ezt énekli, ez már az utolsó dal, amit előad nekünk. És én csak hallgatom, csak bámulom, kigördül a szememből még egy könnycsepp. Gyorsan letörlöm, mert perceken belül itt a nagy találkozás. Kicsit bánt, hogy még csak el se képzeltem, mit fogok neki mondani. A (nem létező?) véletlenre bíztam… 

Ez úton is szeretnék tájékoztatást adni az Rtalent-től származó alábbi hírről:

A február 28-án a Csepeli Munkásotthonba tervezett fellépés el lesz halasztva! Az új időpont március 14., 16 órai kezdettel. A váltott jegyek az új időpontra érvényesek, a fellépők személye is változatlan: Tabáni István, Horváth Tamás, Inzsöl Gyula.

További ezzel kapcsolatos hír, hogy a mai fellépéseken (Nyíregyháza és Makó) ott lesz István, utána viszont elmarad a febr. 27-i szereplése, ahol a Jam Pub-ban Mága Zoltán vendége lett volna. Legközelebb március 5-én, Tatabányán lép fel István.

A Reflektor TV-n volt látható Szily Nóra interjúja Istvánnal. Sajnos csak részleteket tudok belőle közzétenni, de talán ez a 12 percnyi anyag is tetszeni fog.

1. rész * * * 2. rész

Simon Barbi elküldte csodálatos rajzait, melyeket Istvánnak, Erzsikének és a Tabáni Szülőknek készített: Istvánnak 1. * Istvánnak 2. * Erzsikének * A Szülőknek

Miyuki már eddig is elbűvölte olvasótáborát különlegesen aranyos írásaival, de ez a mostani alkotás... Nehéz száraz szemmel végigolvasni. Íme:

Amikor reggel bezártam szokásos időben a bejárati ajtót, elgondolkodtam, hogy ma mindenképpen el kell jutnom újságoshoz ISTVÁN CD-ért, talán munka után, most sietnünk kell. Szokásos lépéssel lementem pici fiam kezét megfogva, de ott a földszinten hirtelen elgondolkodtam, hogy inkább most mennék érte. Pár perc múlva már ott voltunk a legközelebb ABC-nél és István CD-je már kezemben volt. Pedig ez a pár perc nagyon sokat jelenthetne rohanós hétköznap reggelen.

Beültünk, indítottam az autót, de én még nem akartam hallgatni Istvánt. Nem nagyon alkalmasnak tartottam autóvezetés közben hallgatni, hiába csak három dal van benne, de ez Istvánnak első CD-je és ennek az első hallgatásom lenne! Inkább majd egyedül, csendesebb, nyugodtabb helyén és időben megtenném, tiszta fülemmel és lelkemmel.

Szokásosnál későbbi indulás miatt dugóba kerültünk. Ekkor már nem mertem megvárni a kíváncsiságomból, és szóltam a pici utastársamnak, hogy cseréljünk CD-t. Soha nem megköszöntem egy dugónak, de azon a napon annyira örültem ennek, hogy tisztán tudtam kinyitni a lelkemet autómban.

Ezúttal néhány friss hírrel jelentkezem. A Blikk mellékleteként megjelent előzetes CD - amely 3 dalt tartalmaz - két nap leforgása alatt teljesen elfogyott, pedig sok ezer példányban került az újságárusokhoz. Ez szenzációs siker, és hűen tükrözi István hatalmas népszerűségét! Azt még nem lehet tudni, hogy készül-e ebből az előzetes CD-ből újabb mennyiség, hiszen már a várva-várt első (teljes) CD megjelenési időpontja is egyre közelebb van!

A CD megjelenése után pedig lesz egy lemezbemutató nagykoncert, amelynek időpontjáról az rtalent.hu oldalon lehet szavazni. Tehát mi, rajongók dönthetjük el, hogy mikor legyen ez a koncert. Mindenkinek javaslom, hogy szavazzon, de csak egyszer, hogy hiteles eredmény születhessen.

Ezúttal egy olyan rajongótársunk írását olvashatjátok, akinek sajnos még nem sikerült találkoznia Istvánnal. Pedig nagyon készült, és csoálatos ajándékot készített Istvánnak. Mi, akik ott voltunk a Camponában Simon Barbival, már láthattuk a készített meglepetést. Itt megnézhetitek! Remélem, jövő héten Szombathelyen István is látni fogja!

Sziasztok kedves klubtagok! Most egy élménybeszámolót kellene írnom. Olyat, ami Tabáni Istvánról szól, a várva-várt találkozásról, az eufórikus örömről, arról, hogy milyen hálás volt a tekintete, mikor átadtuk a kis meglepetéseinket. Mellékelnem kéne egy közös fotót, amin mindketten aranyosan mosolygunk ( :, egy dedikált képet, amelyen ott van az ő gyönyörűséges aláírása. Sajnos ez most mind elmarad, mint ahogy az ő érkezése is meghiúsult.

Egy olyan eseményről olvashattok most, amit túlzás nélkül állíthatom, mindannyian nagyon vártunk és szurkoltunk a szerzőnek, hogy sikerüljön végre találkoznia imádott kedvencével! Íme Barbika élménybeszámolója, fogadjátok sok szeretettel:

Végre!!:D Találkoztam Istvánnal...:)). Elmesélem...:

Az alábbi írás Iru alkotása, aki hangokat is mellékelt művéhez. Fogadjátok sok szeretettel a ceglédi fellépésről szóló beszámolót:

Úgy ülök itt, az üres oldal előtt, mint háza küszöbén a régi idők indiánja, aki a kimerítő vadászatból hazaérve percekig  vár csendben, maga elé bámulva. Tudjátok miért? Hogy utolérje a lelke. (a sok rohanás után)

Számtalan élmény kavarog bennem az elmúlt napok eseményeiből. Rengeteg utazás, régi és új  találkozások, szavak, tekintetek. Nem is tudom mennyi időre lesz szükség ahhoz, hogy kiszűrjem azt, amit érdemes tovább vinni, beépíteni az életembe. De van, néhány nagyon egyértelmű érték ,amit szívesen osztok meg veletek is. Például az a tiszta lelkierő,  amivel  Tabáni István énekel. Aminek köszönhetően átérzed a “majdnem” fájdalmát. Azt a  hiányérzetet, ami miatt megfoghatatlan, megörökíthetetlen marad a pillanat – valami visszatart a teljességtől, közel lenni valakihez, majdnem elérni, majdnem megnyílni …és mégsem. Aztán meg belenyugodni  és elengedni.

Az alábbaikban Ági beszámolóját olvashatjátok István ceglédi fellépéséről:

Sok-sok sötét és szürke nappal után besütött a fény hozzám, amint a tévém képernyőjére került egy csodás hangú ember akit úgy hívnak TABÁNI ISTVÁN.
Itt kezdődött az én rajongásom. Még soha nem történt velem hasonló dolog, mindig voltak és vannak is kedvenc művészeim előadóim. Ez viszont most egy új érzés számomra. Rajongó lettem! TABÁNI ISTVÁN egyik nem fiatal rajongója és mint tudjuk az ilyesmi nincs korhoz és nemhez kötve. :) Szerencsémre rátaláltam az iwiwes klubra, ahol sok érző szívű finom lelkű embert ismerhettem meg.

Elhatároztam, hogy mindenképpen akarom látni Istvánt élőben egyszer bármikor az életemben. Szerencsére nem kellett túl sokat várnom erre a fantasztikus alkalomra. Anikónak, akit a klubban ismertem meg, sokat köszönhetek mert ő hozott nekem jegyet Ceglédről. Majd megszervezte az oda-vissza utamat is amiért nagyon hálás vagyok!

Az alábbiakban Anikó élménybeszámolóját olvashatjátok a ceglédi fellépésről - fogadjátok sok szeretettel:

Előre bocsánat, ha beszámolóm túl hosszúra sikerülne vagy túl zavart lenne... igyekszem összeszedni mindent, de főleg magamat.:)

Miyuki, aki a távoli Japánból érkezett hozzánk egy újabb nagyon érdekes gondolatát szeretné megosztani Veletek:

István CDje mint egy Haiku vers

Én szeretnék lenni mint édesanyukám. Ma vacsorafőzés közben ezt gondolkodtam.

Az édesanyukám már 70 éveshez közeledik, mai napig foglalkozik HAIKU versekkel, már több mint 40 éve. A HAIKU csak három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (a fordításokban szótagosak). Nagyon rövid vers miatt, fontos milyen szót használ, ebből a szóból mit lehet érezni, az egész írónak és olvasónak is nagyon nagy játék.

Szoktam cserélni Vele Haikut, Ő mindig mond nekem, hogy mennyire feleslegesen használok a szavakat. Nem kell magyarázkodni csak 17 szótagosban, úgy is megérti és érezheti az olvasó.

Hallom és látom, hogy Istvánnak készül a CDje. Ő sem énekel egy CD-ben 100 órán keresztül, korlátozott időben, szavakkal, dallamokkal kifejezi az érzéseit. Én szeretnék érezni Tőle sugárzó minden fájdalmat, boldogságot, szerelmét, szomorúságot, bátorságot, reményt… mindent, amit Ő szeretne kifejezni, mint egy 17 szótagos Haikúban. Nem várnék a magyarázkodást senkitől.

Ehhez tiszta szemem, szívem, fülem és lelkem kell. Biztos vagyok benne, hogy az édesanyukám itt lenne, Ő érzi István éneklésben valamit. Sajnos Ő 12000km távolságban él, akkor inkább én szeretnék lenni mint Ő.

Miyuki

A Rajongói Klub tagjainak kis Haiku gyűjteménye, némelyiket István ihlette: