Igazán ideális helyszín a Csepeli Munkásotthon egy Tabáni István fellépéshez. Nagyjából ötszáz néző befogadására alkalmas szép színházteremben ülünk Párommal a második sorban és várjuk a kezdést. Az előtérben már volt részem néhány szép pillanatban, hiszen többen is felismertek és kedvesen rámköszöntek, ez nagy örömöt okozott nekem.
Miyuki nem sokkal a kezdés előtt fut be és már csak pár percünk van egy kis beszélgetésre, mivel máris indul a műsor. Itt most nem egyszerű fellépésben van részünk, hanem komplett műsort van szerencsénk végigélveznünk. Van itt műsorvezető lány (Petra), van repülőgépmodellező (Inzsöl Gyula), van egy színpadra született showman (Horváth Tamás), vannak profi versenytáncosok (Freetime)... és itt van ISTVÁN.
Lubickol a népszerűségben, minden egyes bejövetelét, dalát hatalmas taps fogadja, de még az is nagy sikert arat, ahogy kortyolgat a magával hozott ásványvízből. Ő itt akár a Háború és békét is felolvashatná oroszul, azt is ováció fogadná :) De szerencsére nem tör felolvasói babérokra, inkább énekel. És még hozzá hogyan! Kilenc (plusz egy) dalt ad elő - úgy, hogy némelyiket könnyes szemmel hallgatom, a másiknál meg ütemesen jár alattam a szék. Olyan dinamizmus van ebben a srácban, még úgy is, hogy szinte alig mozdul a színpadon. Neki elég csak kieresztenie azt az istenadta hangot a torkán - és már most is könnyes szemmel írom e sorokat, elég csak felidéznem magamban e perceket. Egy csoda ez az ember!
A szereplők felváltva követik egymást a színpadon, így többször is átélhetjük azt az élményt, amikor István újra színpadra lép. Persze Gyula, Tamás és a táncosok is ügyesek, élvezetes a produkciójuk, de itt ma délután mindenki egy emberre kíváncsi elsősorban. Itt van Tabáni Apuka is, aki Erzsikével érkezett, ők a harmadik sorban ülnek és Apuka szokásához híven videóra rögzíti az eseményt. Hoztunk is neki egy kis ajándékot, egy dvd-t ("díszdobozban"), amely a nyolc nappal korábban a Hungexpo-n történt fellépést örökíti meg. Ott ugyanis nem láttuk Tabáni Apukát és reméltük, örülni fog majd meglepetésünknek.
István majdnem minden dalt elénekel, amelyeket a Csillag születikben előadott (a két duett a kivétel), a műsort kiegészítve pár régi-új számmal, és végezetül, ráadásként következik á capellá, vagyis zenei kíséret nélkül az Úgy szeretném meghálálni. Előtte Édesanyját keresi a nézők között, de Testvére mondja neki, hogy Ő otthon maradt Emmácskával, így István a videókamera által juttatja el a dalt Anyunak. Megható percek ezek.
A műsornak vége, mindenki megindul kifelé, araszolunk a széksorok között, igyekszünk utolérni Tabáni Apukát, hogy átadhassam neki az ajándékunkat. Éppen végez a videózással, mikor megszólítom. Átadom a dvd-t és ezzel hatalmas örömöt okozok neki! Elmondja, hogy ő is ott volt azon a fellépésen, de féltávnál lemerült a kamera akkumulátora, így nem sikerült végig felvennie a műsort. Nagyon köszöni az ajándékot, még puszit is kapunk, annyira közvetlen, megható számomra. Ezután Erzsikével is bemutatkozunk egymásnak, hiszen eddig csak a neten találkoztunk.
Közben kiérünk a folyosóra, ahol autogram kérésre lesz lehetőség. Mondanom sem kell talán, a nézőközönségből szinte mindenki ott marad, hogy eltölthessen majd egy kis időt István társaságában. Van is egy kis fennakadás, mert hiába kérik meg a rajongók tömegét, hogy legyenek szívesek kifáradni az előtérbe és egyszerre csak egy huszas csoport legyen a zárt, levegőtlen folyosón. Pár perc alatt rendeződik a helyzet, kell hozzá Takács Tibor (Rtalent) erőtelejes fellépése, de hát ezt mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel csak rendezett keretek között lehetséges egy ilyen esemény (autogramosztás, fotózkodás) lebonyolítása.
Mi szerencsés módon a második sorban ültünk, így a kijövetelnél majdnem a sor elejére kerültünk a folyosón, mivel a színpadhoz legközelebbi kijáraton hagytuk el a nézőteret. Így benne vagyunk az első húszban, ami több ok miatt is szerencsés eset, hiszen egyrészt sietünk majd tovább Székesfehérvárra a következő fellépésre, másrészt pedig Takács Tibi egy kis beszélgetésre invitált engem és Jenei Anikót, akivel éppen egymás mellett állunk a sorban. Ha már így alakult, gyorsan kérek Anikótól papírt, amire autogramot kérhetünk majd. Rögtön többen is lapokat és fotókat adnak nekem, még válogathatok is, olyan kedvesek, nagyon jól esik ez a segítőkészség. Nem készültem fel előre, de ha már ilyen szerncsésen alakulnak a dolgok, akkor kérek két rajongótársunk-barátunk számára egy-egy autogramot.
Kisvártatva megérkezik István, lassan fogynak a várakozók előlünk, és amíg sorra kerülünk Erzsikével beszélgetünk. Közelebb érve már látom, hogy a kapott lapot és fotót vissza is adhatom, hiszen István előtt az asztalon egy halom színes szórólap, aki kéri, annak arra ad autogramot. Sorra kerülünk, kézfogás, örülök, hogy felismer, gyorsan elmondom a neveket, hogy kiknek kérek aláírást, utána egy fotó. Megtisztelő számomra minden pillanat, amit Istvánnal tölthetek.
Ezután következik a megbeszélés Tibivel, örömmel látom, hogy Anikó mellett Erzsike is ott van. Így hárman hallgatjuk Tibi tájékoztatóját. Fontos esemény ez, hiszen mi vagyunk azok, akiket felkértek a hírek továbbítására, a kapcsolattartásra a rajongók és a menedzsment között. Sok dolgunk lesz még, nagyon az út elején járunk, és sokat kell még tennünk együtt Veletek, kedves rajongótársaim, hogy István mellett, Őt támogatandó rendezetten sorakozhassunk fel, hiszen a tülekedés, a káosz és a széthúzás nem viszi előre közös ügyünket. Sajnos nem mindenhol lesz lehetősége mindenkinek találkozni Kedvencünkkel, és ezt kéretik megértéssel fogadni.
A megbeszélés végén még egy közös fotó is készül, majd megyünk kifelé, hiszen már várnak ránk a Camponában barátaink, akikkel együtt megyünk Fehérvárra. Az előtérben összefutunk Tabáni Apukával, akitől még névjegykártyát is kapok, komolyan mondom, repesek az örömtől, annyi élmény ért engem ezen a délutánon.
A fehérvári fellépésről már többen is írtak beszámolót (köszönet nekik!), így most csak azt az egy jelenetet emelném ki, amikor István leült a színpad szélére és az éjféli óra ellenére feszülten figyelő tízéves forma gyerkőcökhöz fordulva elénekelte a Fényév távolságot. Hihetetlen pillanat volt, és ez a kisgyerekek számára is egy örök emlék marad.
Hidas Attila
Utóirat: Nagy megtiszteltetés ért az ezután következő napon, hiszen Erzsike elfogadta invitálásomat és szerkesztőként csatlakozott a bloghoz. Írása nagyon felemelő és megható, nagy öröm számomra, hogy írt ide a blogra.
köszönet érte!) 